Mijn eerste pogingen :)

Hoi, ik ben hier!

Dit is mijn nieuwe taal. De Nederlands. Ik schrijf mijn blog in deze taal... :) Dit is mijn eerste pogingen.....

Ik (en naturlijk we) heb al een taalleraares. Zij heeft Ágnes. Zij woont in Nederland, niet te ver van Utrecht. Wij leren door skype. Zij spreekt heel goed en mooie :) Ik begrijp alles. En in hoop ik zal leren veel.

In 2013 wij waren in Amsterdam. Dit was een heel goede vakantie. Wij gaan in dit jaar naar den Haag   We willen graag met onze vrienden bezoeken. Wij gaan met onze auto.

Juist nu ik ben ziek. Ik ben verkoud, ik heb hoofdpijn en mijn neus is heel rood. Maar in de volgende week ik werk alleen 2 dagen, zo ik zal rusten.

Ik hoop je/ jullie vertalen mijn nieuwe taal. Ik weet mijn grammaticale kennis is niet zo precies, maar ik heb probeeren nodig.

Doi / Tot ziens :)

Ördögszekér a szélben.... hussss! :)

Kicsit elfelejtkeztem a blogomról, s ahogy Brigi barátném halkan megjegyezte, már ördögszekereket fújdogál benne a szél...
Nos elég rossz időszakon vagyok túl, de lassan feléledek, felébredek. Persze még sok a tennivaló anyu lakásában. Elkezdtünk pakolászni tesómmal, szelektálni, szortírozni. Bevallom nekem nagyon nehezen megy. Milliónyi gyerekkori emlék, élmény kapcsolódik szinte minden egyes tárgyhoz, úgy a könyvekhez, mint mondjuk pl. a bútorokhoz, edényekhez. Tulajdonképpen ha lenne lehetőségem a dolgok 90%-át megtartanám, de talán szerencse, hogy nincs nagy házunk, nagy garázzsal, kamrával, így muszáj lesz tényleg csak azokat a dolgokat megőrizni, amik azon túl hogy emlékek talán még hasznosak, használhatóak. Ehhez persze nálunk, a saját lakásunkban is kell egy hatalmas selejtezést tartani. Gondolatban már elrendezgettem, hogy mi az amit megtartok, mi az ami (pl. könyvek), amit elajándékozok, esetleg eladok. Nyilván lesz itthon is egy csomó dolog ami a lomtalanításkor lesz örök kárhozatra ítélve, de be kell látni, nincs hely az olyan dolgoknak amiket nem veszek elő. Olvastam egyszer valahol, hogy azokra a tárgyakra (ruha, edény, akármi), amit kb. 1 évig nem veszünk elő igazából nincs is szükség. Talán ennek fényében egyszerűbb lesz a pakolászás. S fülembe cseng tesóm mondata is, hogy ő nem tárgyakat, kézzel fogható emlékeket akar megőrizni, hanem az élményeket, az érzéseket. Lehet neki van igaza.

Nos akkor kicsit tekintsünk vissza, az elmúlt pár hónapra.

A karácsony gyorsan eltelt - anyu nélkül ugyan, de mégis családi körben. Amit észrevettem, hogy néhány rokonomnak fontosak lettünk - persze nekik eddig is azok voltunk, csak esetleg ritkábban mutattuk ezt ki -, néhányak pedig azzal, hogy anya már nincs elfelejtkeztek rólunk. Tulajdonképpen ezt a részét a családi kapcsolataimnak le is zártam. Fáj, de ez az időszak kicsit megkeményített, így nem foglalkozom ezzel a kérdéssel.
A szilvesztert Hernádon töltöttük igen jó társaságban és hangulatban. S az újév eljöttével tovább folytattuk jövőnk tervezését.
Nem titok, bár nagyon nem híresztelem, hogy alig 3 év múlva új életet szeretnénk kezdeni Hollandiában. Ezért most hatalmas erőbedobással tanuljuk a holland nyelvet. Őszintén szólva én ennyire még soha nem szerettem tanulni, mint most. A nyelvet imádom - szerencsére könnyen is megy, csak úgy ragadnak rám a szavak, mondatok. Ez köszönhető talán annak, hogy németül és angolul is értek, s a holland nyelvtan igen könnyű. Legalábbis eddig még az volt. Már elértük itthon azt a szintet, hogy ha lehet Csabával már csak hollandul csetelünk. Rengeteg online tanulós oldal van a segítségünkre ebben. Az pedig, hogy mennyire értünk, beszélünk ezen a nyelven a nyáron ki fog derülni. A szállodai szobánkat már lefoglaltuk Amszterdamban, ahova négyen utazunk (Csaba, Dorka, Bogi - ő Csaba kishuga, s persze én).
Ezen a honlapcímen akár meg is nézhetitek a klassz kis hotelt : http://www.citizenm.com/amsterdam-city/

Egyébként egy csomó tervem van magammal kapcsolatosan is az idénre. Először is kicsit rendbe kell szednem magam külsőleg. Nem vagyok az az elhagyom magam típus, de a téli hónapokban feljött rám kb. 8 kg. Ami állítólag nem látszik, viszont én nagyon érzem. Így holnaptól kemény edzés vár rám, amit megpróbálok rendszeressé tenni. Ma délután leugrok a terembe - most akciós a korlátlan havi bérlet -, s jövő héttől igyekszem minden nap eljutni tornázni. Úgy tervezem, hogy az első hónapban csak kardiózom (20-20 perc, a taposón, a elipszisen, a bijacon és a futópadon), ami elég lesz arra, hogy ráhangolódjak a mindennapi mozgásra, s rögződjön bennem, hogy minden nap vegyem a fáradságot, s kicsit megdolgoztassam magam. Tulajdonképpen az elhatározással sosincs bajom, csak a megvalósítás bukik néha. Olyan hülye indokok miatt, hogy most Dorkáért kell hegedűre menni, vagy vásárlás után már nincs kedvem, stb. De a kulcs az a saját lustaságom..... Mivel azonban nincs kedvem az egész ruhatáram lecseréléséhez - legalábbis nagyobb méretű ruhákra nem szeretném, megpróbálom a lustaságot legyőzni, s ezzel magamat is... :)
A többi magammal kapcsolatos terv az olyan pl. hogy fogfehérítés, szemorvos (új lencse kell már), s néhány olyan dolog ami a közérzetemet teszi jobbá.
Úgy döntöttem, hogy most megengedek magnak egy testi-lelki megújuló évet :) A lelki részében persze nagyon sokat segít a családom. Tulajdonképpen Csabán, Dorkán és a tesómon kívül nagyon nem is érdekel senki. Szerencsére velük maximálisan jó a kapcsolatom, nem is kívánhatnám, hogy jobb legyen. Aztán persze ott vannak a barátaim (akiket az elmúlt évben igen komolyan megszelektáltam), akikre szintén számíthatok, s ők is rám.

Szóval nekem most kezdődik az új év, úgyhogy hajrá nekem :)

Szavak nélkül...

Vasárnap reggel anyukánk örökre elment. :(

Nyár végi összegzés

Akkor vágjunk bele.... Rengeteg dolog történt velem és a családommal, mióta nem írtam.

Az első, hogy Csaba, Dorka és a hozzájuk tartozó baráti kör nagyon jól érezte magát Orfűn a Fishing on Orfű rendezvényen. Élménybeszámoló megvolt, kiegészítve azzal, hogy "anya te ezt nem bírnád!!!". S valóban nem nekem való az, hogy hideg vízben tusoljak, mindenféle bogarak mászkáljanak körülöttem, stb. Ehhez én már túl városi vagyok. A lényeg, hogy ez a rendezvény ezentúl is apa-lánya részvétellel kerül megrendezésre. :o)

A másik fontos esemény, hogy tesóm kijutott Londonba az olimpiára. Na nem mint versenyző, hanem mint a szerencse fia. Történt ugyanis, hogy az EB ideje alatt az Index sport rovatánál (Sport Géza) meghirdetésre került egy tippelős játék, aminek első díja a londoni olimpián való részvétel volt. Erősen szurkoltunk tesómnak, hogy összejöjjön, vezetett is az utolsó pillanatig, csakhogy a döntő mérkőzést az olaszok nem úgy játszották ahogy neki jó lett volna, így lecsúszott a 2. helyre. Ennek ellenére a sok ezer játékos közül az első hat helyezettet mégis kivitték. Útiköltség, szállás, belépők és egyéb finomságok biztosítva voltak számára. Így 18 napot töltött a ködös Albionban. Ami az olimpia idején átváltozott riviérává, olyan jó idő volt. Életre szóló élményekkel, s persze a család minden tagjának apró ajándékokkal, s sok száz fotóval tért haza.

Jut eszembe időközben 40 éves lettem, ami egyáltalán nem érintett rosszul. Egyrészt mert nem érzem magam 40-nek, másrészt meg ha valaki le nénizne, akkor is tudom, hogy Csabának én vagyok a legjobb nő a világon (ugye??? ;o) ). Szóval volt egy kicsi családi buli, sok ajándékkal, többek között színházjegyekkel.

A nyár folyamán egymást érték a fesztiválok a városban, amin hol kisebb, hol nagyobb társasággal vettünk részt. Barátnőm is többször itt múlatta az időt nálunk, s szerintem jól is érezte magát. Voltunk persze nyaralni is a Balcsin. Igaz csak 4 napot, de szokás szerint végig jó időnk volt.

Aztán történtek negatív dolgok is.

Többek között anya 1 hónapon belül 2x is volt kórházban. Sajnos ezt a meleget a beteg szívével egyre nehezebben bírja. S az orvos szerint nincs több kiütés (amikor kiugrik a szívritmusa, árammal helyreütik), muszáj műteni.
A melóhelyemen pedig az egyik közvetlen kollégámtól megvált a vezetőség. Mondjuk nem minden indok nélkül. A kis "drága" szerintem abszolút megérdemelte, mert mint kiderült, amíg én szabadságon voltam keresztbe próbált tenni nekem. Ez eljutott a főnökségig, ők meg nem igazán díjazták a történetet. Emberben én még ekkorát nem csalódtam az biztos.
S ezalatt a pár hónap alatt szelektáltam a barátaimnak mondott ismerőseimet is. Azt hittem, hogy a többség likvidálása miatt majd vacakul érzem magam, de rá kellett jönnöm, hogy pont nem. Néha úgy látszik át kell gondolnia az embernek, hogy kik azok akikre számíthat, s kik azok akik csak teherként vannak jelen az életében, illetve hátráltatják, visszahúzzák.

S akkor most lássuk a jövőt, ami igen biztató. A terveink mostmár egész jól körvonalazódnak. A nyelvtanulás is egyre jobban megy, imádom még mindig a holland nyelvet. Már nem hallom harákolásnak a "g" hangot. Sőt tegnap már a főtéren két mellettünk elsétáló spicces holland beszélgetéséből is megértettem egy mondatot. Mondjuk sokat is foglalkozom a nyelvvel. A napi egy óra a minimum, amit a könyv, illetve net fölött eltöltök.
Készülünk a tavaszi kiutazásra, hogy körbenézzünk kicsit. Remélem az út Dorkára is pozitívan hat, mert a kiköltözés nagyon hamarosan eljön. Még akkor is, ha nem jön össze nyárra hanem egy évvel később. Tulajdonképpen annyi pozitív dolgot kapunk a barátainktól, ismerőseinktől, sőt néha még ismeretlenektől is, akikkel el kezdünk bármilyen fórumon beszélgetni, hogy alig várom már az új életünket. Sőt van már olyan volt kolléganőm, aki kint él, s már arról beszél, hogy milyen jó lesz kint találkozni. :o)
Természetesen nincs lila köd a szemeink előtt, tudjuk, hogy az elején nem lesz minden zökkenőmentes, de úgy gondoljuk, hogyha alaposan felkészülünk, ha a lehető legjobban megtanuljuk a nyelvet az már fél siker. S mivel alkalmazkodni mi nagyon jól tudunk, a beilleszkedéssel nem hiszem, hogy gondunk lesz.
Az biztos, hogy sokat segít, hogy minden kétségünket megosztunk a másikkal, megbeszéljük a bennünk felmerülő problémákat, s csak a pozitív dolgokra koncentrálunk. Eddig ez a taktika még bevált.

Addig persze még egy csomó jó (és gondolom rossz) dolog is történni fog velünk, de a lényeg, hogy mi már talán látjuk a fényt az alagút végén, s az remélhetőleg nem a vonat.

Nou, tot ziens! ;)

Teccccik tudni.... ??!!

..... az úgy volt, hogy 3 és fél napra szalmaözvegy lettem. Csütörtökön a család másik két tagja ugyanis lezúzott fishing-elni Orfűre. Én meg itt maradtam a macskával. S hogy ne töltsem eme nehéz napokat egyedül, drága barátném volt oly' kedves és osztozott bánatomban. :o) Így csütörtök este meg is érkezett hozzánk. Bemelegítésként ettünk egy kis salátát, amit leöblítettünk lime-os Bacardi breezer-rel, s nekiindultunk az estének. Városunkban most rendezték meg az V. Pálinka- és borfesztivált, így volt program. Tömeg, borutca, koncert, kiváló hangulat. Csütörtök este egy Időgép nevezetű együttes lépett fel. Soha nem hallottam még őket, de nagyon igényes a zenéjük (rock), akit érdekel keressen rá a youtube-on. Mi persze nem csápoltunk végig (sőt inkább csak az utolsó pár számot hallottuk), mert idén is felkerestük kedvenc standunkat a Gusto Pálinkásokat. Meggyes-mézessel köszöntöttük az előttünk álló 3 napot. :o) Később kicsit megfáradva, s mojito-ra váltva leültünk az egyik padra. Mellettünk két kiscsaj beszélgetett, akik néhány perc múlva felálltak, s az egyikük hangosan rámköszönt, hogy csóóóókolom.... Na wazze, ennyire öreg vagyok???? De nem, mert mint kiderült Dorka ált. iskolai osztálytársnője (csak kissé megnőtt). Így már mindjárt másképp hangzott.




"Csóóóókolom..."







Ellenben, utána megjelent egy huszonpáréves fiatalember (aki már szomjasnak semmiképpen nem volt mondható), s bőszen kezdte magyarázni, hogy tecccik tudni, hangos a zene..... Ááááááá, na ez már nekem is sok volt. Szóval tecccccik tudni..... Itt elszakadt a film, s fuldokolva, vihogva továbbálltunk.



"Tecccik tudni, hangos a zene... :o)) "






Még lófráltunk bent egy kicsit a központban, aztán hazaindultunk. Másnap délelőtt a tóhoz akartunk menni, de borongósra fordult az idő, így az új uszodában kötöttünk ki. Szerencsére az elmúlt havi fizetésünkhöz kedves főnökeink hozzácsaptak 5 db uszoda belépőt (olyan egyet fizetsz, ketten úszhattok típusút), így egész baráti áron megúsztuk, a szauna, élmény- és pezsgőfürdős napot. (Ezúton is köszi nekik!).



Pancsi után pedig irány haza. Rendbe szedtük magunkat, s irány a központ ismét.


Buliba indulván...






Ezen az estén csatlakozott hozzánk Edi és Kinga is, akik ismét kiváló társaság voltak. Velük unatkozni nem lehet. Szokás szerint letáboroztunk a Gusto standnál, ahol belefutottam egy nagyon kedves volt kollégámba. Na itt kezdett a hangulat tetőfokára hágni. Az azt hiszem mindent elmond, hogy egy idő után a pultból kiszóltak, hogy olcsóbb lenne, ha üveggel vennénk a páleszt, s nem centenként... Nem is értem miért javasolták ezt??? :o))))) Még a cigányok is nekünk húzták, sőt Kinga majdnem elkelt, hisz a primás ott azonnal helyben el is vette volna feleségül. Ennek egyetlen akadály volt: "sajnos" Kinga házas... :o) Miután így jól kimulattuk magunkat, kezdődött a főtér hátsó végében a retro diszkó. Rick Astley is és barátai.... Valamikor 2 körül értünk haza.

"Leánykérés..."






"Az én nótámat is elhúzták... :o) "








Harmadnap aztán pihenés képpen délelőtt beültünk egy jeges kávéra ez egyik kávézóba.
Ámbátor előtte még betértünk a Rossmann-ba, ugyanis valami netes nyereményjátékon nyertem egy 1000 Ft-os ajándékutalványt. Gondoltam, ha már bent vagyunk, akkor kiváltom. Pénztáros kislány hívja főnökasszonyt, akik a nagy adminisztráció közepette jó hangosan megkérdezte, hogy "Tecccccik tudni, hogy csak saját márkára váltható be az utalvány???" Nem b*meg, nem tetszik!!!!! Először nem értette mi bajom, de felvilágosítottam, hogy nem vagyok még olyan öreg, hogy "tecccik tudni"! (Mondjuk egyébként sem volt szegénykém valami hatalmas IQ-val megáldva, de ez több volt a soknál.) Egyébként az első napi élményeket figyelembe véve magunkban jót nevettünk. De úgy látszik el kell gondolkoznom lassan egy komoly botoxozáson...:))) Este aztán ismét a központ felé vettük az irányt, lévén múzeumok éjszakája és záró akkordként R-GO koncert volt. Nekünk sikerült ismét a legjobb számokra odaérnünk, így kiválót buliztunk. Később még összefutottam egy-két ismerőssel, sőt az előző esti táncpartnereinkkel is. Végül valamikor 1/2 4-kor sikerült ágyba kerülnünk. Lehet, hogy volt az már 4 óra is. Az biztos, hogy már világosodott.
Vasárnap aztán könnyes búcsút vettünk egymástól, s nekiláttam ebédet főzni, hisz Csaba és Dorka 1/2 2 körül befutott.

Összességében egy hihetetlenül jó hosszú hétvége volt. Folyt. köv., hisz városunkban egész nyáron fesztivál van.

Három napos pihi, nyárindítás

Nos ezen a félhosszú hétvégén buliztunk kicsit. Vasárnap ugyanis hivatalosak voltunk barátnőmhöz grillezni. A fedő-sztori ez volt, de tulajdonképpen a Hernádi búcsúba szólt elsősorban a meghívó. Márcsak azért is, mert Helga szerint egy kihagyhatatlan élmény, s mindenképp részt kell vennünk rajta. Többször hívott már bennünket, de az idén nem úsztuk meg... :o))) Na jó, ez csak poén. Tényleg szívesen megyek/megyünk hozzájuk (hivatalos rendezvény nélkül is). Azért a megbeszélt egy óra helyett sikerült kettőre hozzájuk odaérni (de nem azért mert eltévedtünk - ami ugye szokásunk), hanem mert valahogy így alakult a helyzet. A lényeg, hogy mire odaértünk, már sült a finom pulyka és pipi husi a grillen, na és a cápa steak... :o))) Zoli valami isteni finom feta szószt készített (ezúton is köszönjük az íz-élményt neki). Helga fincsi sütiket sütött, s én is vittem egy tálnyi kókuszgolyót, no és az elmaradhatatlan lime-os baccardi-t üdítőnek. S a ház ura kapott egy kis üveg páleszt, ördöglakattal lezárva. Ezzel kivétel nélkül mindenki jól elszórakozott. Tulajdonképpen egész sok embernek vittük "játékot". Remélem Zoli azóta egyedül is rájött a nyitjára, s már lecsúszott a torkán az itóka.. :o)

Kaja után (ahol ugye nem csak mi voltunk) irány a búcsú. Nos ahogy már ott is említettük, nincsenek rá szavak.... :o))) Egyébként nem volt gáz, a szokásos körhinta, céllövölde, vattacukor combo... egy kis zenével fűszerezve. Ja és persze kirakodó vásár. Élmények voltak, pl. mézeskalács szív, amire szövegként ennyi volt feltüntetve: "anyámnak" :o)) vagy fél literes kiszerelésben Noémi Caramell parfüm (Naomi Cambell helyett). Fényképezni nem mertünk, hogy dokumentálhassuk képileg is ezeket a látnivalókat, de esküszöm így volt. :o)))

Bulit ottalvósra terveztük, így csak másnap délelőtt sikerült haza érni.

Persze közben Dorka is bulizott. Pénteken részt vett élete első ottalvós házibuliján. Kb. 40-en voltak. Jól sikerült az biztos. :o))) Furcsa volt, hogy óvodás kora óta először aludt szombat délután... Azt hiszem lassan hozzá kell szoknunk, hogy hétvégén délutánonként ismét alszik... :o))) Szombat esete pedig a barátnője aludt nálunk. Gyereknapra azt kapták, hogy mi elhúztunk itthonról, övék volt a lakás. Vasárnap mikor hazaértünk, délelőtt már bőszen tanulták a történelem leckét. Meg is kérdeztük, hogy mit rosszat tettek, hogy ennyire kis szorgalmasak? :o))) De még csak a városban sem voltak szombaton, itthon voltak végig.

Lassan jön a nyár, s már be is van egy két fix program tervezve. A júniusi hétvégéink már mind foglaltak (szülinapok, házassági évforduló, stb.). Csaba, a haverja, Dorka és a barátnője 21-én mennek Orfűre (Fishing on Orfű) így 4 napig szalma özvegy leszek. A helyzetet kihasználva - s hogy ne féljek egyedül, Helga itt lesz Kecskeméten. Szigorúan a múzeumok éjszakájára jön, az már pusztán a véletlen műve, hogy azon a héten lesz az V. Bor és Pálinka ünnep a városban... :o)) A lényeg, hogy szabin leszek, úgyhogy ha bárki keres a Gusto Standnál megtalál :o)))

Csaba már írta a blogjában, hogy elkezdtünk nyelvet tanulni. Hihetetlenül tetszik a holland. Ennyire nyelvtanulást még nem élveztem. Most még on-line nyomjuk, de szeptembertől tanárt is szerzünk. Mivel én angolul és németül is beszélek, tulajdonképpen csak a kiejtéssel van bajom. Na jó nem minden szó hasonlatos e két nyelvhez, de így lényegesen egyszerűbb nekem a tanulás és a memorizálás. Van egy amerikai oldal ahol angolul lehet hollandul tanulni. Ezt is használom (a többi mellett), s itt még ellenőrzik is az írásbeli leckét. Ki lehet választani, hogy ki segítsen a tanulásban. Bejelöltem egy Robert nevű jóképű pasit... csak az élmény kedvéért... :o))))
Egyébként annyira érdekes, hogy mióta tanulok, az angolt sokkal jobban értem. Lehet, hogy csak beképzelem, de talán azért van ez így mert a holland egy kicsit elharap szavakat, no meg a torok hangok, s ez miatt nagyon kell fülelnem, s már automatikusan az angolra is jobban figyelek...

Szóval most így telnek a napjaim.....

Ja, a buliról képek a facebook-on vannak, de szerintem már láttátok őket.

Köszi, hogy végigolvastatok, pusszancs mindenkinek. :o)

Már csak a szívünkben....

Ez most egy nagyon rövid és szomorú bejegyzés lesz....

Pénteken elhunyt a nagymamám. :((( Hosszú életet élt, májusban lett volna 101 éves. Hiányzik, de a szívemben mindig ott lesz.

Bemelegítés

Tényleg itt a tavasz, hisz elkezdődött a túraszezon. Szombaton egy könnyű kis 14 km-es túrán vettünk részt a Budai hegyekben. No nem kettesben, hanem a szokásos nyomdász bandával együtt. Bár a munkahelyét az ember a legtöbb esetben nem szokta dicsérni - de mivel nem az enyémről van szó, megtehetem -, de azt meg kell hagyni, hogy egy pozitívum van a nyomdában (jó Csaba lehet tudna többet is mondani). Jó néhány év óta működik egy "túrakör", amibe az utóbbi néhány évben mi is aktívan részt veszünk. Sok helyre eljutottunk már így potom pénzekért kikapcsolódni, s hullára fárasztani magunkat. :o) Nos a tegnapi úti cél Biatorbágy és Páty volt. Indulás reggel 7-kor (kivételesen időben beértünk a találkozási ponthoz). Gyülekezés közben találkoztunk Csaba egyik volt osztálytársnőjével, aki rettentő mód megörült nekünk, mondván végre egy, illetve két ismerős arc. Aztán tisztáztuk, hogy mi a Budai hegyekbe megyünk, ő meg a Szekszárdi dombságok felé venné az irányt, úgyhogy nem biztos, hogy a mi buszunkra kell felszállnia, hanem a mellettünk lévő járatra. Egyébként ha erre nem világítunk rá, simán jött volna velünk. Azt ugyan kicsit furcsállotta, hogy az ő túra társai sehol sincsenek, de tulajdonképpen annyira nem is zavarta... :o)
Naszóval lényeg a lényeg, hogy 9-kor már Biatorbágyon voltunk. Megcsodáltuk a hidat, amit anno M.Sz. (gy.k: Matuska Szilveszter) kissé megrongált, s irány az erdő.











Csodálatos időnk volt, még ha nem is nagyon melegen, de száz ágra sütött a nap, a szél se fújt, s az alkoholos flaskák is gyorsan előkerültek (érdekes módon ezeket soha senki nem hagyja otthon... ). Tényleg szép helyeken jártunk pl. a hármas-sziklánál, ahonnan még úgy is szép volt a kilátás, hogy még az alvó tájat láthattuk.

























Néha ugyan dagonyásztunk a sárban, sőt a térdem sem bírta a lefelé utat, de összességében tényleg szuper napunk volt. Visszafelé még egy tavacskába is belefutottunk. Messziről nézve nem értettük, hogy a picit fújdogáló szélben miért nem fodrozódik, aztán közelebb menve láttuk, hogy félig még be van fagyva. A fénykép nem igazán adja vissza a látványt, de ez alapján képzeljétek el. :o)










A túra végén aztán még meglátogattuk a pátyi pincesort. Ebben mi Csabával nem vettünk ugyan részt, de egyesek igen jó kedvvel szálltak fel a buszra. Egyrészt azért nem mentünk, mert már menni nem bírtam, annyira fájt a lábam, másrészt meg pincesor ide vagy oda, egyetlen szőlőtőkét sem láttunk. Most vagy a pincében tárolják a helyiek, vagy tablettás bort árulnak....

Más téma (de ígérjétek meg hogy csak kicsit nevettek!):

Szóval történt, hogy a korom előrehaladtával a szemem távolbanemlátóból most már közelrenemlátóba megy át. Ennek "örömére" kb. fél éve új lencsét csináltattam. Próbáltam szoktatni hozzá a szemem, de valahogy nem volt az igazi. Fél óra utána már szedtem ki a szememből, mert szúrt, viszketett, plusz nem is igazán úgy láttam vele ahogy kellett volna. Már gondolkoztam egy újabb szemműtéten (16 éve volt ilyen nekem utoljára), amikor tegnap reggel arra gondoltam, mi lenne ha megnézném az orvosi papírt. S ekkor világosodtam meg..... Eddig a jobb szemembe raktam a bal lencsét, s fordítva. S csodák csodájára a szemem nem vörösödött be, s láttam egész nap normálisan. Úgyhogy szemműtét elnapolva, spórolt pénz elköltése máshova átütemezve....

S ha még nem csináltam volna még egészen hülyét magamból íme egy másik gyöngyszem is...
Mivel mindhármunknak egész más zenei ízlése van, általában itthon mindenki fülhallgatóval hallgatja a kedvenceit. Valamelyik este ülök a laptop előtt, fejemen a fejhallgató, s hallgatok egy új számot. A minőséget nem találtam valami tökéletesnek, gondoltam hangosabbra veszem, hátha majd úgy jobb lesz. Nos Dorka ezt egy idő után marhára megunta, átjött a szobájából, fogta a fejhallgató végét, s bedugta a laptopba..... (Anyaaaaaaa, így tuti jobb lesz felkiáltással).

Most vagy tavasz van, vagy a korom előrehaladtával egyre jobban meghülyülök. Remélem az első verzió áll fent, mert ha a második, akkor nem irigyelem a családom....

Kényeztető

Kicsit régen írtam már. Nem nagyon volt miről... De lassan itt a tavasz, s felébredek a téli álomból. Ennek örömére tesómmal, meg Dorkával kipróbáltuk városunk egészen új létesítményét, az uszodát. Kicsit húzós a belépő, de úgy döntöttünk., most nem érdekel bennünket. Nos a fürdőben nem csalódtunk. Bár azért egy-két dolgot másképp csináltam volna. Először is, mint ahogy általában minden élményfürdőben itt is kapsz egy műanyag órát... Itt csak egy színű van, s attól függetlenül, hogy melyik részét akarod az usziban használni, olyan színű papír karszalagot kapsz. Nekem már itt problémáim voltak, ugyanis nagyon ügyesen - gyakorlatlan fesztiválozó révén - fordítva raktam a kezemre, s kb. 5 perc után le is esett.. (Nyilván megoldottam a helyzete, bikini felsőre kötöttem a papírt.) Valószínüleg nagy biznisz lehetett valakinek a papír karszalag....Bejutottunk az öltözőkig, ahol próbáltunk üres szekrényt keresni. Miután már jópárat ki-be próbáltunk nyitni, zárni, Dorka rájött, hogy a sorok végén lévő képernyőhöz hozzáérintett óra megmutatja, hogy melyik a mi szekrényünk... Tiszta űrkorszak. :) Gyors átöltözés, s irány a felfedező körút. Még egy hiányosság, hogy a medencék előtt nincs lábmosó. Tehát aki papucs nélkül megy ide oda, az gyakorlatilag mindent behord a medencébe. Gondolok itt egy "kellemes" lábgombára vagy a többiek papucsának a talpán lévő koszra... Egy ilyen kis mosó izé van, az is öltözők bejáratánál. De a lényeg, hogy nagyon klasszul megcsinálták. Dizájnos, kellemes színek, szép világos belső, sok-sok medence. Pl. hullám, gyors sodrású, kinti- benti termál, szauna, gőz, sókamra, óriáscsúszdák. Utóbbit gyorsan ki is próbáltuk. S én aki nem bírja az ilyesmit, alig akartam a csúszást abbahagyni. :) Dorka kint ült az esti sötétben a temálban, s áztatta magát, mi meg tesóval, mint az óvodások, egymás után csúszkáltunk... :) Kellemesen elfáradtunk, s 1/2 9 körül hazaindultunk. Útközben Dorka addig nyaggatta tesómat, hogy elmentek még Brains koncertre. Én ide már nem tartottam velük. Egyrészt nem az én világom, fáradt is voltam, s hagytam had' élvezzék egymás társaságát. Valamikor 1/2 2- re ért haza kicsiny lányom. Azt hiszem elkezdődött a kamaszkor... :)))))
Szóval ilyen klassz kis szombatunk volt. Csaba most kimaradt a jóból, mert bulizni volt, de mivel a fenti eseményt többször ismételjük, majd ő is részese lesz.

Sok más nem is történt, de mostmár a jó idő közeledtével, egyre több program lesz itt is meg városon kívül is. Indul a szokásos túra szezon, barátném is jobban rá fog vélhetően érni, s leszenk csajos hétvégék is. De majd ezekről akkor beszámolok.

Addig is jó tavaszvárást mindenkinek.

Ágytól, asztaltól...

Na jó, az asztal maradt. :o) Csak az ágyat cseréltük le, ami már nagyon aktuális volt.
Anno kb. 7 éve amikor kinéztük nagyon tetszett, még ki is próbáltuk, hogy kényelmes a fekvés rajta. Aztán mikor megérkezett valami nem stimmelt. Később jöttünk rá, hogy valószínűleg egy kissé elbacták az asztalosok, mert nem teljesen sík a fekvő felület. Nos igen, ilyen az, amikor egy asztalos épp csak kettessel átcsúszik a vizsgán, s aztán munkába áll. Na de most vége a hátfájásnak végre van új ágyunk. Elég sok időbe tellett míg sikerült a megfelelő darabot kiválasztanunk. Mivel nincs hálószobánk, valami olyan megoldást kerestünk, ami minden napszakban kiszolgál bennünket. Végül - sajnos sok alternatíva nem lévén, a Komfortéka mellett döntöttünk. Őszintén szólva a bolt szimpatikus, hisz a nagyszobában csak innen van bútorunk, s nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel. Végül fájó szívvel búcsút mondtunk 200e Ft-nak (áááááááá nagyon fáj), s cserébe kaptunk egy, illetve két ágyat, amit sikeresen fel is cipeltünk a hatodikra. Mert ugye csak háztól-házig szállítás van, s nem emeletig. Még jó, hogy lapra szerelt volt a cucc, így azért egyszerűbb volt.
A régit már korábban eladtam - piszkáltak is a kollégáim rendesen, hogy semmi kereskedelmi érzékem nincs, mert nagyon ócccsón adtam. De én tudom/tudtam, hogy a felkínált árnál többet a kutya nem adna érte. (Áfonya azért néha kipróbálta a bútorszöveten, hogy milyen élesek a karmai.) Így pénteken este régi ágy el, új pedig most már egyedül uralkodik a szobában.

Apát a projekt befejezésére magára "kellett" hagynom, mert nekem sürgős és halaszthatatlan bulizhatnékom volt. Pontosabban már megint alig volt időnk az utóbbi időben találkozni a barátnőmmel, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ki kell kapcsolódnunk. Kapóra jött, hogy tesóm is bulizni ment, így üres volt a kecó Pesten. Első utunk így Csillaghegyre vezetett a lakáskulcsért. Gondoltuk, majd kedvesen beinvitálnak a fiúk a buliba, de tesóm úgy beállt a kapuba, hogy esélyünk sem volt bejutni. Aztán megjelent a többi haver is az udvaron és szinte szugerálták belénk, hogy "nem akarunk bemenni a házba". Komolyan, mint valami Jedi telep.... :o)
Na mindegy, kulcs megszerezve, irány plázázni - sikerült is egy csomó klassz cuccot beszerezni, s életem első 32-es méretű szoknyáját is. :o) Megboldogult lánykoromban sem kellett ilyen kicsi szoknya, úgyhogy most nagyon meg vagyok magammal elégedve - testkörméret területén. :o)) (Bár lehet, hogy elszámozták...). Estére pedig irány a Jam Pub. Én még nem voltam eme műintézményben, de nagyon megnyerte a tetszésemet. Először is az, hogy Első Emelet "mini" koncert volt. Nagyon jól nyomták még a fiúk, viszont egy világ omlott bennem össze, hogy az összes tag milyen alacsony. A dobos gyerekkori agyamban egy nagyon magas emberként maradt meg, aztán mikor a buli végén ott beszélgetett mellettem szomorúan konstatáltam, hogy kb. 5 cm-el magasabb nálam... Koncert után aztán diszkó. Ennek folyamodványaként ma úgy érzem magam, mint egy 80 éves reumás öreganyó. Mindenem fáj, a térdem, a bokám. Nem, a fejem nem... :o)) Nem ittam sokat. Azt hiszem 5 Jagert sikerült magamba dönteni, de kólával és kajával egybekötve. Így barátnőm szociálisra én pedig antiszociálisra ittam magam. A való életben ez pont fordítva van.
Ma reggel meg irány haza. Még útközben telefonos segítséget adtam Csabának, hogy hogyan is kell a borsóleves főzni, de a csirkét azért már én sütöttem. :o)
Most még próbálom összeszedni magam, mert holnap, sőt még a jövő héten is meló. Rengeteg munkánk van, de szerencsére két ünnep között nem dolgozunk, így lesz időm pihenni.

Még karácsonyig lehet, hogy írok, feltéve ha lesz kedvem...

Szeptemberi újév

Kicsit régen írtam, mert nem nagyon volt miről. Most viszont van.... :o)

Szóval elérkezett az idő, s végre 6 év után lejárt az autó hitelünk. Komolyan mondom, már május óta számolgattam, hogy már csak 4, 3, 2 és 1 csekket kell befizetnem. Persze azért nem volt ez annyira nagy öröm, mert kb. 140e Ft-ot költöttünk ebben a hónapban a kocsira. Először is ugye hátra volt még az augusztusi törlesztő, ami 33e, aztán a kamatkülönbözet július-augusztus hóra (természetesen amikor a legmagasabb volt a CHF), ez volt 34e. Aztán venni kellett két első gumit (ezt aránylag olcsón megúsztuk ismerős révén) 24e, műszaki vizsga egy kis olajcsere, stb. 52e, s a végén az átírási költség 12e. S végül még örülhettünk, mint majom a farkának, hogy nem volt eredetiség vizsgálat (lizingelt kocsik esetében ez nem kell átíráskor), ami 20e lett volna. De a lényeg a lényeg, hogy VÉGE :DDDD

Bár lóvéból teljesen kifogytunk, azért a múlt hét végén még befigyelt egy siófoki hétvége. Csaba haverja szólt, hogy üres a nyaraló Szabadi-Sóstón, pontosabban csak ő van lent, s hogy nem mennénk-e le grillezni meg pancsizni. Hát hogy a viharba nem... :o))
Kocsink nem lévén (műszaki nélkül nem mertünk elindulni) szombat reggel felültünk a Kecskemét-Siófok közvetlen jártra, s kemény 6900Ft/3 fő ellenében (kész rablás egy rozzant buszért) leutaztunk. Gyorsan bevásároltuk a helyi Tesco/Aldi kettősben a grillezéshez valókat (hús és fincsi zöldségek), s irány a nyaraló. Én bepácoltam a husit (ki más... ez a két pasi csak sörözött addig a kertben), s már mehettünk is fürödni. Őszintén szólva még soha nem voltam Siófokon (csak átutazóban), s meglepődtem, hogy mennyivel más a Balaton vize délen, mint északon. Szép tiszta volt, ami annyira nem volt jó, hogy legalább 1 km kellett gyalogolni, míg normális mélységű vizet találtunk. Bár Dorka szempontjából így volt ez jó. Szóval a kellemes fürdőzés után visszagyalogoltunk a szállásunkra, s a fiúk már csiholták is a tüzet a grillezéshez. Én még elkészítettem a salátát, feldaraboltam a zöldségeket, s kis idő múlva már ehettük is a finomságokat. Szerencsénk volt - már megint -, hogy 8 után kezdett el valami iszonyat módon fújni a szél, pont akkorra mire nagyjából belakmároztunk. S mivel én még viharos Balatont sem láttam közelről, muszáj volt a partra lesétálni. Szép-szép, de vízbe nem mennék ilyenkor. Sötétben meg egyébként sem. Bár azt mondják van az éjszakai fürdőzésnek is feeling-je :o))

Itthon, Kecskeméten még volt egy hét buli (Hírös Hét). Tulajdonképpen csak kétszer látogattam. Egyszer barátnőmmel, de nagyon jó kislányok voltunk, csak és kizárólag alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, illetve egyik nap szólt a cégnél a főnökünk, hogy ha már buli van a főtéren, menjünk már be egy közös evi-ivi estére mindannyian. Nem számoltam de szerintem 50e Ft-ot biztos ránk költött aznap este. Nagyon jó volt, mert csak hozta a kaját meg a piát. A hangulat is kellemes volt, kicsit még jobban összerázódott a banda. Állítólag szeptemberben vagy októberben lesz egy 3 napos céges buli is, de hogy hol azt nem voltak hajlandóak elárulni. Meséltek egy két dolgot a néhány évvel ezelőttiről a kollégák... hááááát húzós lesz ;o))

Szeptember lévén Dorkának is elkezdődött a suli. Nyolcadikos lett (utolsó általános iskolai éve, bár nem tudom hogy ez annak számít-e itt a gimiben). A könyvek az idén nem kerültek annyiba, mint tavaly "csak" 17.000 Ft-ot fizettünk értük. Muhahaha

Szóval most így szeptemberben hitel nélküli új évet kezdek (lakáshitel még ugyan van, de az is már csak 1 évig, ráadásul forintban és fix 6%-ra), ami nagyon nagy megkönnyebbülés a családi költségvetés szempontjából.

Nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hónapban.

Pancsi a Balcsiban

Idén ismét Balatonfüreden töltöttünk pár napot. Itt teljesen ki tudok kapcsolni, főként azért mert nyaralás alatt nem nagyon vagyok hajlandó semmilyen információt magamhoz venni. Ez annyit tesz, hogy a közösségi oldalakra egyáltalán nem megyek fel szabadság alatt, s a híreket is csak úgy ímmel-ámmal olvasom, illetve nézem. Idén ehhez hozzájárult az is, hogy a szállásunkon gyakorlatilag 4 adó volt fogható... :o) Megjegyzem abszolút nem hiányzott a tv, sőt az internet sem. Így konstatáltam magamban, hogy nem vagyok még internet függő....
Szóval vasárnap indultunk. Igen jó időben és ütemben tudunk haladni lévén, hogy ilyenkor még senki nem jön hazafelé, s odafelé is kevesen. Szóval a lényeg, hogy 3-kor már vígan lubickoltunk a magyar tengerben. Az idő szuper volt, a víz is kellemes, s még csak le sem égtem. Pedig ez hozzá tartozik nálam a nyaraláshoz.... De úgy látszik a 30 faktoros naptej bevált. Este vacsi, s lézengés a parton. A felhozatal pasiban és nőben átlagos. Sok gyerek - kivételesen kevés hisztérikával futottunk össze, sok kutya, a többség öleb - érts szó szerint kézben vitték őket, ja és néhány kigyúrt izomagy. De nem voltak vészesek. Tulajdonképpen a három nap tök egyformán telt. Amit nem nagyon bántam, mert így gondolkodnom nem sokat kell :o)) Viszont volt időm olvasni. Ilyenkor próbálom behozni az éves könyvbéli lemaradásomat. Nagyjából sikerül is. 1 hét alatt két könyv azért jó arány :)
Egyik esete persze azért összefutottunk Csaba volt osztálytársával is, egy borozgató/sörözgető beszélgetésre. Mondjuk mi kihagytuk Dorkával az alkoholt. Dorka azért mert kiskorú én meg azért, mert még nem éreztem szükségét az újabb vérhígításnak és májrombolásnak. (Lesz még a nyáron két fesztivál Kecskeméten, gyűjteni kell az erőt :o)) ) A beszélgetős este után pedig szállásunk felé egy nyestbe futottunk. Épp nézelődött, hogy hol is menjen át az úttesten. Nagyon jó fej volt. Aztán felvilágosított Csaba haverja, hogy annyira ők nem örülnek a nyesteknek, mert szeretik az autók új ékszíját elrágni, ami a tulajoknak igen sok bosszúságot okoz.
Tulajdonképpen ennyi történt a három nap alatt (ami meg kimaradt azt Csaba blogjában elolvashatjátok). Szerdán már borongós volt az idő, így könnyebb is volt hazajönni. Márcsak azért is, mert már nagyon kívántam levest enni, s anyu főzött is nagyon finomat. Ráadásul a kismacskánk is nagyon hiányzott

Még a héten itthon leszek, pihenek, aztán irány vissza a melóba. Amit még mindig szeretek, főleg, hogy ebben a hónapban is kaptam plusz fizetést (többet mint a múlt hónapban), úgyhogy mostmár úgy gondolom ez rendszeres lesz. :o)))

Augusztusban még azért 1-2 napokat veszek ki szabira, mert barátnőzni is kell (buli, borutca, egy kis Pesti séta, stb.), meg szeretnék Bécsbe még hármasban a családdal kiugrani meginni egy bécsi kávét és enni egy fincsi bécsi meggyes rétest.

Szünet után

Egy hét szabin voltam, mert már nagyon rám fért, s egy csomó családi dolog is a múlt hétre datálódott. 11-én Dorka szülinapját tartottuk, 14 éves lett. Volt fincsi ebéd, torta, ajándékok, s persze tesómék is itthon voltak.
Hétfőn aztán irány Esztergom, mert házassági évforduló lévén kicsit lubickolni vágytunk. Nem vagyunk hívei a nagy ajándékozásnak. Pontosabban többre értékeljük a közös programokat, mint egy-egy tárgyat. Én annyira nem vagyok oda az ékszerekért (na jó az ezüst dolgok azért lázba tudnak hozni), s egyéb női csecsebecsékért, így ez a kis kirándulás tökéletes közös "ajándéknak" épp megfelelő volt.
Szerdán meg Fehérvárra voltunk hivatalosak keresztfiam ballagására. Annyira nem volt hangulatom menni - pontosabban egy ember miatt, de ez hosszú családi dolog -, de végül is nem volt gond. Persze nagyobb kedvvel mentünk késő délután visszafelé az unokatesómékhoz Dunaföldvárra. Egyszerűen imádom őket. Olyan kedvességet és szíves látást kevés helyen tapasztalok, mint náluk. De elmondható ez a bátyjáról is, sőt így volt ez a szüleiknél is (aki az én nagybátyám és nagynéném), csak sajnos ők már nem élnek. Szóval abszolút feltöltődve és pozitív hangulattal értünk haza. A hét többi napján én még szerencsére szabadságon voltam, s a hetet még egy klassz kis múzeumok éjszakájával zártuk. Na jó ez szombaton volt, úgyhogy vasárnap még rápihentünk :o)) Szóval a múzeumok éjszakája szintén az egyik kedvenc programjaim közé tartozik. Ilyenkor hatalmas élet van a városban (nyáron egyébként szerencsére ez végig jellemző), s most egy szenzációs kiállítást is láthattunk a Cifra Palotában. Orosz István grafikus művész műveiből kaphattunk ízelítőt. Akit érdekel keressen rá a neten a képeire, mert valami iszonyat jók!!! Valamikor 11 körül értünk haza - hulla fáradtan.

Ma meg már meló. Kicsit nehezen keltem, de aztán kilenc körül már nagyon vigyorogtam, mert hivatott a főnököm, hogy akkor adna egy kis plusz pénzt, merthogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal. Mit mondjak, jól esett... :o))) Remélem ebből a pénzosztásból rendszert csinálnak :o))

Mára ennyi. Csók mindenkinek! :o)

Egy évszázad

1911. május 27 - számomra fontos dátum, hisz ezen a napon született a nagymamám, azaz éppen ma ünnepli a 100. születésnapját. Igaz már nem túl jó egészségben, de még itt van közöttünk.

Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:

1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás

Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....

Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.

De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!

Apró-cseprő dolgok

Lassan egy hónapja nem írtam. Nem nagyon volt miről, semmi különösebb nem történt velem. Persze apróbb bosszúságok értek, de ezeken egy kis morgolódás után túl tettem magam.
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.

Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...

Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))

A nyúlon túl...

Bevallom nem szeretem a húsvétot. Sosem szerettem. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam amikor jöttek a rokonság férfi tagjai, s végigöntöztek mindenféle szagú (merthogy illatnak egy kis jóindulattal sem lehetett nevezni) kölnivizekkel. Persze tizenéves koromban már ügyesen mondtam, hogy a hajamra NEEEEEE! (lévén hosszú hajam volt), max. a ruhámra locsoljanak. Szerencsére az idők során el-elmaradoztak a húsvéti látogatók. Persze amíg Dorka kicsi volt, jöttek a hasonló korú rokon gyerekekkel az unokatestvérek, de szerencsére már ott is majd' mindenki felnőttkorú :o). Így az idei húsvétot sikerült teljes nyugalomban túlélni. Annyira, hogy idén tesómék sem (egyéb elfoglaltságuk miatt) jöttek haza. Persze azért háziasszonyként ügyesen péntek/szombat és vasárnap délelőtt félhullára dolgoztam magam. Mert ugye valamennyire takarítani is kell, meg valakinek a húsvéti menüt is meg kell főznie. Nagy dolgokra nem kell gondolni (sonka, kolbász, tojás, töltött tojás, juhtúrós tormával töltött sonkatekercsek, egy kis süti, plusz vasárnapi ebéd), de ezek is elég fárasztóak tudnak lenni. Annyi előnyöm volt, hogy pénteken már el tudtam szabadságra jönni. Nem is szabadság volt ez, hanem egy nap csúsztatás, hisz két hete vasárnap a Construma kiállításon melóztam. A lényeg a lényeg, hogy jól és sajnos gyorsan elteltek az ünnepek. Most pedig próbálom Csabával együtt a húsvétkor felszedett fölös kilókat leadni. Jön ugyanis a nyár, s valahogy ki kellene nézni a Balcsinál a bikiniben... :o))) Meg lesz még egy ballagásunk is. Keresztfiam nyolcadikos, így júniusban hivatalosak vagyunk a ballagására (bár még nem szóltak, hogy mennünk kell... :o))) ) Nálunk a nyár ünneplések terén elég húzós. Kezdünk ugye június 11-ével, amikor is Dorka 14 lesz, aztán 15-én lesz a házassági évfordulónk, hónap végén az én szülinapom, júliusban Csaba névnapja, s 16 a nagy nap: 40. szülinapot "kell" ünnepelnünk. Már nagyjából körvonalazódik bennem, hogy mi hogy lesz, de részleteket nem árulok el, mert ugye az ünnepelt is olvassa a blogomat. Mindenesetre szeretném neki nagyon emlékezetessé tenni ezt a napot. Augusztusban pedig véget ér egy "korszak": lejár a kocsi-hitelünk. Már alig várom. Tulajdonképpen 33e Ft-tal több lesz a fizetésem (csak nem hangoztatom, nehogy aztán a melóhelyemen ezzel védjék ki az esetleges fizetésemelést....). Úgyhogy most elég optimistán nézek a jövő elé (politikai dolgokba most nem menjünk bele, azok miatt annyira nem vagyok optimista, de majd ezt egy másik bejegyzésben egyszer kifejtem.)

Ja és a végére még valami.... Dorkának eddig a Garfield újságra fizettünk elő. De elég rapszódikusan küldték, s úgy gondoltuk, hogy kezd kinőni ebből az újságból, átváltottunk a Glamour nevű "förmedvényre". (Kizárólag a sok divatról szóló cikk és képek miatt.) Persze azért én is átlapozom, nehogy valami olyan cikk legyen benne, amit esetleg magyarázat nélkül félre értelmez. Nem mintha a mai gyerekek nem lennének teljesen felhomályosítva, de biztos ami biztos.... Szóval lapozgatom, s ha már ott vagyok gondoltam elolvasom a horoszkópom (nem hiszek benne, általában utólag olvasom el, s olyankor igen jókat mosolygok rajta). Nomármost azt írja a horoszkópom májusra... ".....Élessz újra egy régi kapcsolatot, vagy szervezz páros randit a barátnőddel a hónap második felében - a felállást mind a négyen élvezni fogjátok." Ebben az a legszebb, hogy Csabával egy, s ugyanaz a horoszkópunk. Komolyan mondom kíváncsian várom a hónap második felét, Csaba vajon melyik barátnőjével fogja megszervezni a páros randit... :o)))

Kikapcsoltunk :o)

Az úgy volt, hogy..... kb. 4 éve tervezzük, hogy most aztán tényleg elmegyünk wellnesselni a barátnőmmel. Február közepén jött a telefon, hogy nincs tovább, egy hónap múlva ha törik, ha szakad megyünk. Nagyon nem akartunk kocsikázni, így 80km-es körzetben keresgéltünk. Végül fővárosunk lett a célpont. Közel is van mindkettőnkhöz, bulizni is lehet, ha jó idő van sétálni is nagyokat, meg esetleg plázázni, ha ahhoz van kedvünk. Én így péntekre szabit vettem ki (+ ugye szombatra is mert munkanap volt - bár nekünk kötelező szabi van ilyenkor), s kb. fél kettő magasságában elindultunk. Korábbra terveztük az indulást, de 1/2 12-kor én még se hajat nem mostam, se körmöt nem festettem (ráadásul még nem is voltam náthaügyileg százas, így lassú is voltam mint a tetű), stb... szóval Helga addig netezett nálunk kicsit, hogy ne unatkozzon. Nagy nehezen elindultunk, s kb. 50 km-ig bírtuk, amikor is úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Egy autópálya melletti éttermet néztünk ki. Valami könnyűt akartunk burkolni, s ennek megfelelően mindketten salátát rendeltünk egy kis husival. De kihoztak akkora adagot mindkettőnknek, hogy még vacsira is azt ettük. Végül csak megérkeztünk a szállodába (Hotel Hélia Bp.XIII), ami egész jól nézett ki. A recepción kapásból egy smasszer kinézetű nő fogadott bennünket. Vigyázzba ugyan nem álltunk, de nagyon ártatlan kislány kinézettel ittuk eligazító szavait. Szobába felcuccolás, s már nyíltak is a bacardi-s üvegek, amit előző nap beszereztem, s gondosan elcsomagoltam a bőröndbe. Aztán átöltözés, s irány a wellness részleg. Előtte még kiválasztottuk, hogy másnap milyen masszázst veszünk majd igénybe (ez benne foglaltatott az árban+ egy gyertya fényes vacsi - de ezekről majd később) s már meg is merültünk a medence meleg vizében. Kellemes 36-38 fokos volt. Szerencsére nem voltak sokan, gyerekek meg pláne nem, úgyhogy a nyugodt agykiürítés simán ment. Kipróbáltuk a szaunát is, ami nem volt koedukált szerencsére. Én ugyanis utálok fürdőruhában izzadni. A gőzkabin elég kicsi volt, oda nem is mentünk, mivel a szauna jó tágas volt, s sokkal jobban bírtuk. Pancsizás után felslattyogtunk a szobánkba, s elfogyasztottuk az ebédről gondosan elcsomagolt kajánkat. Nem volt kedvünk a szobában dögleni, így kitaláltuk, hogy keresünk valami műintézményt, ahol lehet inni. Sikerült is egy The Pub nevezetűbe bekeveredünk. Bárszékek, fotelek, kellemes környezet, s jött a pincér csaj. Leadtuk neki az igényünket, miszerint indítanánk fejenként két jager/1 cola combo-val. Ekkor ránk nézett, elmosolyodott, s közölte, hogy nagyon szeret bennünket. Mi csak meg akartuk kímélni, hogy 5 percen belül 2x forduljon, de ha ő ezért szeret bennünket, hát legyen. Valamikor éjfél után indultunk haza (amikor már több mint 2 jager ment le a torkunkon.. :o))) ). Gondoltuk, hogy majd mi... IX kerületből XIII-ba taxi nélkül... Bírtuk egy ideig, de a Duna korzónál már annyira fáztunk a kimondottan jeges széltől, hogy taxiba ültünk. Már csak egy gyors tusolás volt hátra, s az alvás.
Másnap reggel a masszázzsal indítottuk reggeli után. Sajna beleválasztottunk olyanba, amibe nem kellett volna. Illetve az én hátamnak kimondottan jól esett, de barátném nem volt tőle elájulva. Mindegy végül is letudtuk, mentünk fürdeni és szaunázni utána. Valamikor dél körül nagyon ránk jött az álmosság, így bevetettük magunkat az ágyba. 3 körül fel is ébredtünk, s elmentünk egy szelet pizzát bekapni a WestEnd-be. Utána vissza szállodába pacsizás, s irány a gyertya fényes vacsi. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy milyen képet vágnak, amikor két nőnek kell a két személyes eldugott kis zugban meggyújtani a gyertyát. De csalódnunk kellett gyertya egy szál se.... Viszont kedves volt a pincér, sőt a kaja is nagyon fincsi volt (bár nem egy Shiraz Hotel), sőt még a bárzongorista is szórakoztatott bennünket (azért néhány zeneszerző szerintem forgott a sírjában...). Vacsi után még beültünk a bárba, hogy bemelegítsünk az estére. Iszogatunk, s halljuk hogy valami nagyon ismerős és melegen duruzsoló férfihang terjed a levegőben. Csapó Gábor volt az... :o)) Annyira kellemes hangja van, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a vízilabda csapat nem volt vele, így egy élménnyel szegényebben indultunk neki az éjszakának. Helga már előző napokban kinézett egy Retro bulit, hogy az nekünk zeneügyileg tökéletes lesz. Odaértünk, s azt hittem rossz évszázadba csöppentünk. S valóban. Berakott hajú nénik, kiskosztüm, körömcipő, focista frizurájú 40-esek, pöttyös és kockás pörgős szoknyás nőcik.... Egy fiatalembert Helga meg is kérdezett, hogy ugyan neki mennyit fizettek, hogy részt vegyen ezen a mulatságon. Ekkor ő csodálkozva nézett ránk, hogy.... de ő 2 éve minden 3. héten itt van. Aztán megláttuk DJ Marit... Na, ekkor mondtunk good bye-t. Ennyi elég is volt. Irány vissza a tegnapi bárba. Ott pechünkre zárt körű rendezvény volt, így elindultunk valami club félét keresni. A lényeg a lényeg, hogy semmi.... mindenhol tizenéves suttyók/lányok.... Nyilván mi nem készültünk fel rendesen, de tanultunk. Jövőre előre leszervezünk mindent, az összes ismerősünket felhívjuk, s csak tuti buliba megyünk. :o)


Még rengeteg mesélni valóm van erről az estéről is (egy csomó minden kimaradt - pikáns és diszkrét élmények), de szerintem már nagyon unjátok ezt a hosszúra nyúlt blogot. Úgyhogy mára ennyi.


Vacsi az ágyban









DJ Mari







Buli előtt :o))






Buli utáni és szaunás képeket nem kaptok.... :P

Nem úsztam meg....

Azt hittem az idén is megúszom a náthát, de sajna nem..... Pedig erősen tartottam magam, de a családom többi tagjának beszerzett náthájából úgy látszik nekem is jutott. Most iszonyúan fáj az arcom, a torkom.... Pedig itt a négy napos hosszú hétvége, amire igen sok mindent terveztem. Pl. holnapra egy kis plázázást Csabával. Fel kellene kicsit újítani a ruhatáramat. Egyrészt mert elvileg már nagyon közel van a tavasz, másrészt pedig még mindig nagyon sok akció van, amit ki kellene használni. Ja és persze mivel sikeres a fogyókúrám ezen okból kifolyólag is ruhatárcserére van szükségem. :o)
Aztán gondoltam egy jó nagy adag takarításra is, de ez lehet hogy továbbra is csak gondolat marad.
Na mindegy, még mindig inkább most legyek beteg, mint jövő héten, mert akkor bizony wellness hétvége lesz a barátnőmmel. Szállodai szoba lefoglalva, gondolatban összerakva, hogy merre megyünk, s mit is csinálunk majd.
Munkahelyemen is zajlik az élet. Szerencsére bővül a cégünk, ami ugye annak az eredménye, hogy jó a forgalmunk. Ma költöztünk át az új irodánkba. Ami nagyon szép lett, csak az asztalosok kissé elcseszerintették a bútorokat. Még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy változtatni kell rajtuk az biztos. Elméretezték rendesen..... először is rövidebbek lettek az asztalok, mint kellettek volna, plusz olyan magasak, hogy ha a legmagasabbra állítom a székemet, akkor is kényelmetlen az egész. Pedig nem vagyok egy törpicur, de nem tudom kire méretezték... Kolléganőmnek spec. le se ér a lába.... Pedig ő se alacsony. Egyébként tök jó volt, hogy a főnökeink ránk bízták a falak színeit, velünk együtt tervezték meg az iroda kinézetét. Ilyen munkahely is kevés van azt hiszem. Szóval ilyen téren is minden rendben van.

Most egyenlőre ennyi, megyek gyógyulni.

60 alatt...

Nem a koromra vonatkozik a címben szereplő szám - bár még ez is igaz -, hanem arra, hogy a 90 napos diétában végre elértem oda, hogy sikerült 60 kg alá mennem. S még csak az első hónapon vagyok túl. Már csak 5 kg, s máris az a nő néz vissza rám a tükörből, akit látni szeretnék. Tulajdonképpen nagyon jól bírom ezt a fajta étkezést, már a gyümölcsnapok sem viselnek meg, s mellőzöm a gyilkos hangulatú nap jelzőt is ilyenkor. Persze az nagyon nehéz, amikor a gyümölcs napok szombatra vagy vasárnapra esnek, mert a családot mégsem foghatom kényszer diétára, így a hétvégi főzést is muszáj elvégeznem.

Azt sokan tudjátok, hogy 4 napig szalma özvegy voltam. Annyira nem örültem neki, mert amikor Csaba nincs itthon olyan, mintha hiányozna az egyik felem, de mégis boldog és büszke voltam rá, hogy kijuthatott Londonba. Az "özvegységet" azért mindjárt ki is használtuk persze barátnőimmel egy mozi erejéig. S mivel itt volt Valentin nap is (brrrr.... nagyon nem bírom ezt az ámerikás ünnepet) beültünk egy csöpögős filmre. Így a "valcsi-napcsi-t" le is tudtuk úgy csajosan :o)
Ezen a hétvégén végre a tesóm is hazahozta barátnőjét. Nagyon örültem neki, hogy végre megismerhettem. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lányt képzeljetek el, akivel azonnal megtalálja az ember a hangnemet. Ja és nem mellesleg abszolút beleillik a mi kis "dilis" családunkba.
Hétfőn pedig, élményekkel tele már haza is érkezett Csaba (erről a blogjában olvashattok).

Aztán persze ért negatívum is ezen a héten. Ma felhívott az orvosom, hogy a legutóbbi citológiai vizsgálatom nem valami fényes. Még nincs baj, de 3 hónap múlva meg kell ismételni. Remélem akkor minden rendben lesz. Persze a nyugtatgatása ellenére azért a hideg verejték rendesen végigfutott a hátamon, főleg mikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy ő keres..... Na de most ezt a három hónapot azért nem fogom végig aggódni, azzal úgysem lesz jobb.
Sőt márciusban végre megyünk Helga barátnőmmel wellnesselni. A hely még kérdéses, de szerintem gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Vannak persze kritériumok, pl. 80-100 km-es körzeten belül legyen, lehetőleg kevés kölök legyen a szállóban, mert pihenni megyünk. S bizony én más gyerekét annyira nem szeretem, főleg ha neveletlen. No de erről korábban már kifejtettem a véleményemet.

Most egyenlőre ennyi.

A hét vicce.... :o)

Ha nem velem történik meg el sem hiszem... Történt ugyanis, hogy nagy hévvel dolgozom, s cseng a céges (vezetékes!) telefon. Ahogy kell illedelmesen bemutatkozom, bemondom hogy melyik céget hívták. Erre megszólal egy kissé remegős hangú pasi, s a következő párbeszédet folytattuk:

- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...

Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.

Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....

Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.

Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.