Egy évszázad

1911. május 27 - számomra fontos dátum, hisz ezen a napon született a nagymamám, azaz éppen ma ünnepli a 100. születésnapját. Igaz már nem túl jó egészségben, de még itt van közöttünk.

Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:

1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás

Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....

Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.

De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!