Karácsony

Célegyenesbe fordultunk az ünnepek tekintetében. Én már elkezdtem a süti sütéseket. Tegnap kész lett a mézes, most épp a zserbó sül a sütőben, holnap egy kis lizner karika, s még péntekre egy kis vaníliás holdacska. Az ünnepi menű is összeállt. Lesz előételnek hawaii saláta rákkal és mindenféle finomsággal, aztán fincsi leves (csak azért nem írom le mert az a családnak is meglepi lesz), főételként tonhal (szalonnával, capri bogyóval és egyéb nyalánkságokkal), s persze a sütik desszertnek. Sőt még házi baileys-t is készítek. Ajándékokat már beszereztem/beszereztük, tegnap este éjfélig csomagoltunk Csabával. A takarítást most nem viszem túlzásba. Igaz a konyhaszekrényt és a konyhát múlt szombaton rendbe tettem. Csaba Pesten volt, Dorka a régi sulijában, én pedig kiélhettem takarítási mániámat... :o)) Az e havi csajos bulink sajna elmaradt, de majd januárban bepótoljuk.
Szerencsére az idén holnap fogok utoljára dolgozni, most egy kis szabadság jön. Így jól kipihenhetem magam. Legalábbis ezt tervezem.
Nyilván azért készülünk a szilveszterre is, hisz idén nálunk lesz a baráti buli. :o) Ha a tavalyiból indulok ki, tuti jól fog sikerülni. Mi legalábbis megteszünk ennek érdekében mindent.

S most akkor szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, békés ünnepeket kívánni. (A zugolvasóknak is! :o)) )

Karácsonyi "feeling"

Szombat és kötelező szabadság lévén Helga barátnémmal ma megtámadtuk Pestet. Egy-két dolgot akartam még én is beszerezni karácsonyra a szeretteimnek, s a kellemest összekötöttük a hasznossal. Reggel napsütésben indultam itthonról, de mire a Határ útra begurultunk már rendesen esett a hó. Így úgy döntöttünk, hogy kis autómat lerakjuk az Europark ingyenes parkolójában, s BKV-val közlekedünk tovább. Első utunk egy teaházba vezetett ahol néhány különleges teát vettem anyunak. Ezek igazi tea-virágok megszárítva, amik forró víz hatására kinyílnak és utána elfogyasztható a tea. Aztán pedig irány a Vörösmarty tér. Abszolút karácsonyi hangulatú volt minden. A hó esett, kenyérlángost ettünk, forró teát ittunk (egyesek ugye páleszt is.... :o) ), s nézelődtünk. Utána miután kellően átfagytunk irány egy kellemes kávézó, s már szürcsöltük is a fincsi forró csokit és kávét. Hazafelé a Soroksárin még benéztünk a Kika-ba, s az Auchanba Helga lányainak ajándékokat vásárolni. Iszonyú árakon vannak a játékok. Főleg azok amelyikre rákerül a Disney szócska, mint márkanév.... Komolyan mondom örülök, hogy Dorka már kinőtt a hercegnős, csilli-villis korszakából mert a gatyánk is rámenne egy-egy ajándékra. Ettől függetlenül az emberek rendületlenül vásároltak, iszonyat tömeg volt.

Hazafelé egy darabig a pályán mentünk, gondolván az le van takarítva a hótól... hát a francokat..... 10 km-en belül épp 3 autó volt az árokban. Még mielőtt haza indultam volna, ettünk az Ezüst Patkóban (egyik kedvenc éttermünk) fincsi hortobágyi húsos palacsintát, ittunk kávét jó sok tejjel. Hernádtól már a régi 5-ösön jöttem, ami ugyanúgy nem volt letakarítva mint a pálya. Azzal a különbséggel, hogy már kezdett a hó ráfagyni az úttestre. Lajosmizse előtt a körforgalomban sikerült is keresztbe fordulnom az úton. De szerencsére 20-al mentem, s a mögöttem haladó is betartotta a követési távolságot. Így szépen megvárta míg beálltam a helyes irányba, s folytattam utamat.

Élménydús, csajos nap volt. :o)

Szülinap

Megint eltelt egy év, anya 71 éves lett. Tavaly kitaláltuk tesómmal, hogy szülinapjára ezentúl nem mindenféle tárgyat ajándékozunk, hanem inkább adunk a kultúrának. Idén a Vígszínházat vettük célba, ahol a Hegedűs a háztetőn c. darabot néztük meg. A szereposztás szenzációs volt, s ezáltal az előadás is. Előtte persze vacsizni is elmentünk méghozzá egy azeri étterembe. Étterem Az étlap alapján jónak ígérkezett, s nem is csalódtunk benne. Színház után pedig már csak haza kellett autókázni. Nem volt nagy forgalom, így egész gyorsan itthon voltunk. Igaz Bori (a GPS lány) elég sokszor szólt, hogy túlléptem a sebességet, de egy idő után kikapcsoltunk, had' pihenjen. :o)))) Ma pedig anyuhoz mentünk ebédre, így egész sokat tudtam a hétvégén pihenni. Persze az agyam már folyamatosan zakatol, hisz mindjárt itt vannak az ünnepek, s még egy csomó elintézni valóm van. Pl. még fogalmam sincs, hogy mi legyen 24-én a vacsora. Nálunk ez egy kicsit körülményes, mert tesóm szárnyast egyáltalán nem eszik (tehát, ha pulyka van, akkor mást is főznöm kell), ráadásul nem nagyon komálja a gyomra a tejtermékeket, tehát mindenféle tejes/tejszínes mártásokat is csak módjával készíthetek. A sütik már nagyjából összeálltak. Lesz mézes zserbó, linzer, mézes süti is. Az ajándékokkal is nagyjából megvagyok, mondjuk egy része még csak fejben. De jövő szombaton barátnémmal be van ütemezve egy kis bevásárlás Pesten, úgyhogy ez is rendben lesz. Szerencsére ezen a napon nekünk nem kell dolgoznunk (kötelező szabi), sőt a két ünnep között sem. Így a GYES óta először mindhárman itthon leszünk a téli szünetben. Ezek pedig az ez évi ünnepi készülődés első alkotásai:

220 felett....

A fenti cím nem a vérnyomásomra utal, hanem arra, hogy a hétvégén kicsit ismét kirúgtunk a csajokkal a hámból. Koncerten voltunk, s a címből úgy gondolom rá is jöttetek, hogy kinek a koncertjén (gy.k.: Neoton). Az egész ugye úgy indult, ahogy az egy nőnél lenni szokott.... "nincs egy rongyom se..!!". Namármost, mivel Csaba megint nyert egy kis pénz, így megkértem, hogy ugyan kísérjen már el néhány boltba a bankkártyájával együtt. Beszereztem néhány egész csini felsőt, s már volt is miben elindulni itthonról. Ezen az estén én voltam a sofőr - Brigi barátnőm szerint, csak azért, hogy mártírkodhassak.. hehehe -, így a szeszes italt mellőzni voltam kénytelen. Nekem csak annyi jutott, hogy Edi pasis páleszes poharára rátehettem a kezem. Ezen ugyanis volt egy pasi alsóban, s ha a kép a kézmelegtől megmelegszik, lekerül a fickóról az alsó. De ez nem akart vetkőzni, így kénytelen voltam lehelni, hogy megnézzem magamnak mit is rejt az alsó nadrág. Most jut eszembe, hogy még jó, hogy nem ittam, ki tudja mit tettem volna még a látványért... :o))))
Ezek után - bemelegedve - elindultunk Dabasra a sportcsarnokba. Valami rettenetes előzenekar kezdte a műsort - meg is fogadtuk, hogy máskor nem megyünk oda a meghirdetett időpontra, de aztán 9-kor elkezdődött a retro.. :o) Mit mondjak a zenekar tagjai szépen megöregedtek, viszont pozitívum, hogy nem playback-ről nyomták. Jól szórakoztunk az biztos. Persze egy csomó minden történt a koncert alatt, de nem untatok ezzel senkit, mert úgysem értenétek. S nem az értelmi képességetek miatt, hanem mert az ott és akkor volt jó. :o))) Ráadásul nem kell mindent mindenkinek tudni... :o)))))
Buli után aztán elindultunk Sáriba (Dabas-Sári) bálba. Egy pillanatra meglepődtem mikor beléptünk, mert csak csajok voltak, akik egymással táncoltak... De aztán megnyugodtam - miután kezdtek a pasik is beszivárogni, hogy nem egy leszbi bárban kötöttünk ki. Persze az ivászat részemről itt is elmaradt. Ez már csak azért is volt gond, mert ami ezután következett azt csak piával lehetett volna elviselni. Barátnőim "elcipeltek" egy kocsma?-szerű helyre. Azt hiszem, ha lett volna kamera, tuti felvettem volna az ottani közeget és mulatozást, s már a legalja.hu, vagy a szánalmas.hu oldalon lenne. Innen léptünk, aztán még egy helyre bementünk levezetésként, de én ekkor már nagyon fáradt voltam. Úgyhogy fél óra múlva haza is szállítottam a csajokat, s irány haza a hajnali ködben. (S nem, nem jött Damon vért szívni.... :o)) )
Hajnali 3 kor már ágyban is voltam, másnap 9-kor meg már főtt a vasárnapi ebéd.
Jövő hónapban Első emelet koncert lesz, oda is megyünk! :o))

Persze az elmúlt héten azért zajlott az élet is. Dorkáék osztálytermét díszítettük. Kommunista szombat nem lévén... csütörtökön este. Nagyon klassz lett. Egy csomó kreatív anyuka és apuka van az osztályban. Én azt hittem, hogy majd mindenki húzogatja a száját, sőt ami még rosszabb el se jönnek. De jöttek... sokan. Gyerekek is, szülők is. Egész jó kis alaptársaság alakult ki. Úgy látom jó kis közösség fog belőlünk kovácsolódni.

Már itthon is elkezdtem készülődni a karácsonyra. Igaz még csak fejben, hogy milyen is legyen a díszítés a lakásban, mivel kellene kezdeni a takarítást, no meg a karácsonyi vacsorán is agyalok már.

S végül szeretettel Edinek: http://www.youtube.com/watch?v=IR1Y6q2Au-c igaz nem kocsma minőségben, tangóharmónikával.... :o)))

Hosszú hétvége és egyéb apróságok

Szokás szerint, ami azt hiszem mostmár hagyomány lesz, ismét eltöltöttünk két éjszakát a Shiraz Hotelben, Egerszalókon. Bár most kivételesen Dorka nélkül voltunk. Neki ugyanis nem program két nap punnyadás, szaunázás, gőzfürdőzés, így ő leszervezte, hogy addig Emődön a barátnőjénél múlatja az időt. Az odafelé utunk meglehetősen eseménydússá sikerült. Ugyanis épp 4 balesetbe sikerült belefutni. Szerencsére nem szevedő alanyai voltunk a történéseknek, illetve várakozás szempontjából mégiscsak. Kb. 2 órával nőtt meg így az utazási időnk, de miután Dorkát leszállítottuk végül is 4 óra körül sikerült elfoglalni a szállásunkat. Ami természetesen minden igényünket kielégítette. Gyors kipakolás után irány a melegvizes medence, szauna, gőz. Sajna ezen a napon elég sok kölök volt ott ahol mi pihenni szerettünk volna, de túléltük. Alapvetően nincs a gyerekekkel semmi bajom. Jó-jó annyira nem bírom őket, természetesen a sajátomat feltétel nélkül imádom, meg a másét is elviselem, ha a szülők nevelik rendesen. A probléma ott kezdődik, hogy a szülök is - finoman szólva - taplók. S ilyenkor ugye mit várjunk el a gyerektől. Szóval első nap délutánján még annyira nem tudtunk ellazulni, de nem volt vészes. A vacsora/vacsorák aztán persze mindent vittek. Ez ugye úgy néz ki ebben a szállodában, hogy 3 féle előétel, 3 féle leves, 5 féle főétel és 3 féle desszert. S igen-igen meg kell gondolunk, hogy miből mennyit szedünk, ugyanis muszáj végig ennünk a menüsort. Mindez olyan körítésben, hogy az embernek már a látványtól is tátva marad a szája. Első este leültünk a kis előételünkkel az asztalhoz, s már ott is termett a kedves pincér, hozta az itallapot. Ám mielőtt arról rendeltünk volna, jelezte, hogy lenne nekünk egy üveg ajándék bor, amit Csaba a facebook-on érdemelt ki. De gondolom ezt majd ő elmeséli a saját blogjában. Vacsi után még volt egy kis hastánc és latin zene a bárban, de annyira teleettük magunkat, hogy inkább felmentünk a szobánkba pihizni (is). Másnap aztán a bőséges reggeli után - hasonló mennyiségben és minőségben a vacsorához -, bementünk Egerbe. Ugyanis nagyon okosan vittünk magunkkal két palack bort, viszont dugóhúzót nem.... Csodaszép őszi időnk volt, így kicsit sétáltunk is a belvárosban, s rátaláltunk egy szuper kis ajándékboltra. Ezt most itt nem részletezném, mert azok is olvassák a blogot, akiknek ott bevásároltunk, s nem szeretném lelőni előre a poént. De aki kéri annak megírom a bolt honlapcímét. Beszereztük a dugóhúzót is, s irány vissza a szálloda. S ezen a délután tényleg teljesen kikapcsoltunk. Gyakorlatilag teljesen üres volt a medencés/szaunás rész. Szerintem többször pár perce el is aludtam a melegvizes medencében. Később aztán részt vettünk egy hammam gőzfürdő programon, amitől szép, selymes és síma lett a bőrünk. Szaunáztunk, úsztunk, gőzölődtünk egész délután. Hétfőn pedig irány haza (persze Dorkával együtt).

Keddtől pedig ismét munka. Amit még mindig nagyon élvezek. Minden nap tanulok valami újat, s még mindig csak pozitív dolgokat tudok mondani róla. Ettől a héttől pl. az üzletkötők mellé ülök be a kocsiba, s sorra látogatjuk a viszonteladóinkat. Így mostmár a telefonban hallott hangokhoz lassan arcokat is kapcsolni tudok majd. Még egy hónap van a próbaidőmből, s utána ha minden igaz határozatlan időre véglegesítenek. Már alig várom.

Dorkának a gimi továbbra is jól megy, osztályfőnöke elég grafomán elég sűrűn jön tőle e-mail mindenféle infókkal. Jövő héten fogadóóra lesz, szerintem a hétfő esténket ott töltjük mind a ketten, hisz 7-12 oszályosoknak egy napon van.... Azt hiszem én megyek a humán, Csaba pedig a reál tantárgyakat tanító pedagógusokhoz. Így talán gyorsabban végzünk. Sok panasz nem hiszem, hogy lesz - legalábbis az eddigi jegyeit elnézve, de azért az első pofavizitre azt gondolom illik elmenni.

Na, már megint egy bő lére eresztett blogot sikerült összehoznom. Köszönöm, hogy végigolvastátok.

Túl az izgalmakon

Anya kedden bevonult ugyanis a kórházba egy kis generál szervizre. A szívritmusa sajna nem volt jó, augusztus óta nem tudták beállítani. S ezt a problémát úgy oldják meg, hogy kiütik egy kis árammal. Bár javasoltam neki, hogy csak nyúljon bele a 220-ba és akkor be sem kell feküdni eme nemes egészségügyi intézményben, de ő inkább a biztonságosabb módszert választotta. Nem is értem miért... :o)
Szóval kedd reggel 7-re bevonultunk (tesóm kíséretével), aztán este mikor bementem látogatni még az égvilágon semmi nem történt. Tehát se egy vérvétel, se egy EKG, se egy szívultrahang... Sőt a vizit is valamikor este 6-kor volt. Viszont másnap belecsaptak a lecsóba. 10 körül irány az őrzőbe egy kis mini ultrahangos kütyü torkon való leeresztése, altatás és az áram. Szerencsére gyorsan túl volt rajta (én jobban izgultam a melóhelyemen - szabadságra még ugye nem tudok menni), s valamikor 2 óra körül a saját lábán vonult át az őrzőből a normál kórterembe. Ma pedig már otthon is van. Egyszóval minden simán ment. Remélem ez volt az utolsó izgulni valóm, mert az utóbbi időben kijutott rendesen. De hogy kapcsolódjak Csaba blogjához tulajdonképpen szeptember óta egy csomó minden pozitív dolog történt velem. Még mindig jól érzem magam a melóhelyemen, tök jó fejek a kollégák, sőt még a melót is élvezem..... Nem, nem vagyok őrült, csak ha már dolgozom, azt ugye jobb ha örömmel végezzük. S mindjárt megyünk Egerszalókra wellneselni, utána meg mindjárt itt az év vége, ami most nekem egészen nyugis lesz. Szerencsére a két ünnep között mi nem dolgozunk, így - mivel Csabáék sem - végre majdnem 2 hétig együtt leszünk itthon. Már csak a fehér karácsony kívánságomnak kell teljesülnie.. :o)
S az év utolsó napját remélem haverokkal töltjük. Ha legalább olyan jól sikerül majd mint tavaly, nem lesz okom/okunk panaszra. :o)

No de addig még írok... :o)

Retro

Tegnap kicsit kimaradtam itthonról. Végre sikerült összehoznunk a csajos estét a lányokkal. Barátnőm szólt, hogy Dabason retro diszkó lesz. Az pont nekünk való, 30-on túli anyukáknak. :o)
1/2 8 körül érkeztem barátnémhoz, gyorsan átcuccoltunk a már majdnem készen lévő új házukba, s el is kezdtük a bemelegítést. Mire érkeztek a többiek mi már túl voltunk pár jager-en és egy kis pezsgőn is. Fél 11 körül aztán összeállt a csapat, s irány a diszkó. Nagyon rendes férje van a barátnőmnek, ő volt a sofőrünk oda-vissza, így nyugodtan ihattunk. Mit mondjak nagyon jól éreztük magunkat. S meg kellett állapítanunk, hogy mi voltunk a legjobb nők a dizsiben.... (Nem kérem a kommenteket, hogy akkor milyen lehetett a többi... :o) ) Őszintén szólva nem lennék most huszonéves.... Egy valamire való pasi sem volt a táncparketten. Nem mintha pasizni akartunk volna, de még a szemünket sem tudtuk legeltetni.... Egyébként az árak nagyon barátságosak voltak - mert ugye, az alapozást be kellett fejezni, ha már otthon elkezdtük. Valamikor 1/2 4 körül értünk haza, s egy forró tus után kb. úgy dőltünk be az ágyba, mint a lisztes zsák. Reggel aztán ébresztő, mert családanyák révén, mindenki indult vasárnapi ebédet főzni. Még kicsit kómásan, de jó hangulatban vezettem haza. Mikor hazaértem jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is kellett volna kocsiba ülnöm, mert ugye hajnali 3-kor még volt alkoholos pohár a kezemben, s ha 1/2 8-kor netán megszondáztattak volna lehet, hogy ugrott volna a jogsim. Na de semmi ilyesmi nem jött közbe, így 9-kor már a lábasban főtt a fincsi zúzapöri.
Ráadásul apa is jól járt a kimenőmmel, hisz amíg én mulattam, ő megszedte magát egy kicsit pókeren. De erről olvassatok az ő blogjában.

Jövő hónapban megint retro buli.... már alig várom! :o)

Egy kis kultúra

Kicsit messziről kezdem.... Szóval gyerek koromban csellóztam. Ebből kifolyólag nagyon szeretem a komolyzenét. Szinte mindenevő vagyok ezen a téren. Persze van kedvenc is, ami nálam Vivaldi. Na ő mindent visz a Négy évszak c. művével. Bárhol, s bármikor meg tudom hallgatni, akár ötvenszer is egymás után. Aztán ugye ott van Bach, Beethoven, Dvorzak (főleg a csellóra írt művei). Nagyon szeretem még a templomban megszólaló orgona muzsikát is. Talán ez az az egy dolog ami miatt önszántamból hajlandó vagyok 10 percnél tovább maradni egy templomban. S vannak akiknek a műveit annyira nem csípem. Itt van pl. Bartók. Valahogy nem tudom megérteni a zenéjét, nekem nem tűnnek dallamosnak, pedig..... Na mindegy. A lényeg a lényeg, hogy anyukám tagja a Rákász Gergely baráti körnek. Ez a 32 éves pasi, valami hihetetlen módon kezeli az orgonát, s járja az országot a műsorával. Személy szerint én most hallottam róla először. Anya ajánlotta, hogy ha már itt játszik Kecskeméten, ugyan menjek már el vele, tuti élvezni fogom. Nos, nem csalódtam. Fantasztikus bő két órás műsorban volt részünk. Az ez évi turnéja az Egy koncert kékben címet viseli. Az egész úgy zajlik, hogy a darabok eljátszása előtt a művész beszél a mű keletkezéséről, s a szerzőről is mond néhány infót, érdekes történetet. A zene közben pedig egy nagy kivetítőn a mű megértéséhez, történetéhez kapcsolódó képek, rajzos animációk járnak. Ezáltal úgy gondolom akihez ez a műfaj nem áll annyira közel, tuti megszereti, aki meg alapból kedveli, méginkább szeretni fogja. Hihetetlen volt pl. ahogy Gershwin Kék rapszódiáját (ami ugye egy nagy zenekari mű) egyedül játszotta az orgonán. Tulajdonképpen a négy végtagjával négyféle ütemmel játszott.
Akit érdekel, ezen az oldalon belehallgathat : http://www.rakaszgergely.hu/
Bár tegnap hulla fáradt voltam, egész kipihentem magam a koncert alatt. S különben is olyan ritkán megyek kettesben anyuval valahova, hogy igazán megérte.
Ráadásul gondolatelterelésnek is jó volt. Anyunak ugyanis 20-án ismét be kell vonulnia kórházba. Még mindig nem jó a szíve sinus ritmusa, így altatásban ki fogják egy kis árammal ütni. Volt már ilyenben része 6 éve. Most annyival egyszerűbb lesz a dolog, hogy nem kell ezért Debrecenbe utaznunk, megcsinálják itt a helyi kardiológiai osztályon. De ez nem azt jelenti, hogy feleannyira izgulok miatta. Remélem ezután meg lesz jó pár éve, hogy nem kezd el össze-vissza kalapálni a ketyeréje.....

Lánybuli helyett mozi

Több mint fél éve tervezzük már barátnőmmel, hogy kimaradunk egy hosszú estére/éjszakára otthonról, de valahogy soha nem akar összejönni. Mindig úgy alakul, hogy vagy egyikünk vagy másikunk nem ér rá a megbeszélt időpontban. Na nem azért mintha nem akarnánk, hogy ráérjünk, csak az élet (férj, gyerek, stb.) valahogy mindig közbeszól. A hét elején viszont úgy döntöttünk, hogy szombat este mozi, utána bulizni megyünk, mert muszáj kimozdulnunk. Nos a dolog csak félig jött össze. A bulizós, kimaradós estéből végül csak mozi lett. Azt viszont mindenképp nyélbe ütöttük, hisz időközben Brigi barátnőnk szakított a pasijával, s ilyenkor bizony menni kell, nehogy a végén még eleméssze magát :o))) Moziünnep révén hárman mozijegyestől, kajástól megúsztuk 4000 Ft-ból a kiruccanás ezen részét. Meghívtam a lányokat, mert előző cégem jóvoltából maradt még kultúra utalványom, amit novemberig el kell költenem. A Hétmérföldes szerelem című film lett a kiválasztott. Ez olyan "nemkellrajtagondolkozniszőkenős-csajos-szerelmesfilm, ami arra jó, hogy kicsit kikapcsoljunk. Egyébként egész jó kis poénok voltak benne, üdítő szórakozás volt. Utána persze muszáj volt kicsit plázáznunk, meg kávéznunk. Barátnőmmel sikerült is beszereznünk két tök egyforma nadrágot. Úgyhogy most már egyennadrágunk is van :o) Ami nem mellékesen a saját férjeinknek is tetszett :o)

A héten elkezdtem újra tornázni járni. Májusban voltam utoljára az edzőteremben, ami miatt rendesen izomlázam volt a hátsó fertájamban. De muszáj lesz járnom, mert az egésznapos üléstől beszakad a hátam mire vége a munkaidőnek. Ráadásul most hogy Dorka szinte már teljesen önálló, nyugodtan mehetek meló után, nem gond hogy 7 körül érek haza. Ez egyébként egy olyan edzőterem, ahova csak csajok járnak. Van minden korosztály a nyugdíjastól a tiniig, s szerencsére a cicababák elkerülik ezt a helyet. Nem kell a legutolsó divat szerinti ruciban megjelenni. S még az árak is nagyon barátságosak. Sok-sok szolgálatatás kellemes környezetben.
Szóval holnap irány meló után ismét a futópad.

Ma viszont még ebéd után volt egy körünk Pestre. Anya tévéje ugyanis bemondta az unalmast, s hiába lakunk megyeszékhelyen nincs normális bolt ahol beszerezhettük volna az új készüléket. Úgyhogy miután megettük a finom húsleves-rántott hús-anyuféle fánk vasárnapi ebédet, szakadó esőben elindultunk beszerzőkörútra. Pechünkre az Elektro World-öt épp átalakítják, a kínálatuk kb. a nullával volt egyenlő, kénytelenek voltunk átmenni a Media Markt-ba. Végül szerencsével jártunk, s egy valag pénztől megválva már jöttünk is haza.

Egyébként nevetséges a városunk. Több mint százezer ember él itt, s nincs egy normális bútorbolt, elektronikai áruház. Bútort is általában a Kika-ban találunk. Legutóbb meg is kérdezte a pénztárosnő, hogy Kecskeméten nincs bútorból(???), mert hogy annyian ott vásárolnak.... Szóval ilyen szempontból eléggé elmaradott ez a hely, de ez van. Még jó, hogy autópályán 40 perc a soroksári.

Huh, de zavaros lett most ez a blog, de nincs kedvem visszaolvasni és javítani, rágjátok át magatokat rajta így! :o)

Első hét

Végre dolgozom! Kicsit ugyan hosszúra nyúlt az interjúsorozat (július közepén volt az első), de aztán a múlt hét végén rohamtempóban kellett mindent intéznem. Pénteken délelőtt telefonált rám a fejvadász cég, hogy akkor hétfőn kezdés. Aztán mire beértem hozzájuk változtattak a programon, mondván hétfőn akkor reggel intézzem el az üzemorvost, a munkaügyi központot, meg persze a munkaszerződésemmel kapcsolatos dolgokat. Szóval hétfőn kb. mint a mérgezett egér rohangáltam a leendő cégem munkaügye, az üzemorvos és a munkaügyi központ között.
Így igazából kedd lett az első valódi munkanapom. A cég nagyon szimpatikus (akryl fürdőkádakkal foglalkozik), a főnök(ök) is és persze a kollégák is. Szóval itt lettem én kereskedelmi asszisztens, ami annyit takar, hogy a belföldi vevőkkel, a területi képviselőkkel tartom a kapcsolatot, számlázok, rendelést rögzítek, s még ezer millió más dolgot csinálok.
Már részt vettem oktatáson is -mert nem minden rendszert ismerek, amivel itt dolgoznak -, s még lesz néhány köröm a területi képviselőkkel, mert nem árt, ha a vevők nagy részét személyesen is ismerem majd.
A fizetésem pedig a vártnál jobban alakult. Egyszóval lényegesen többet fizetnek nettóban, mint amennyit én kértem. Eddig minden pozitív, remélem az is marad. :o)
Ráadásul időarányosan még 9 nap szabi is jár nekem. Igaz ebből 5-öt kapásból tartalékolni kell, merthogy a cég a két ünnep között (ezt csak fél füllel hallottam) nem dolgozik. Szóval az év vége előreláthatólag pihivel fog telni. :o) )
S még egy pozitív dolog - talán az egyetlen a munkaügyi központtal kapcsolatosan: mivel nem használtam ki a nekem járó segélyt (nov. 19-ig lehettem volna itthon), így ha még nov. 19 és dec. 18 között dolgozom (s miért ne dolgoznék), visszaigényelhetem a ki nem fizetett fennmaradó összeg 30%-át. :o) Aminek persze már megvan a helye, mert kaptam egy 30e Ft-ról szól csekket a rendőrségtől, hogy gyorsabban mentem mint ahogy kellett volna. Ez még a nyáron történt hazafelé a Balcsiról, amikor is egy lassan cammogó ladát előztem meg, de sajnos amikor 68-al mentem, akkor épp beértünk egy településre, s ott már ezt nem nézte a trafipax jó szemmel.....

Időközben Dorkának is beindult a suli, hétfőn lesz az első szülői 5 órakor. Ami mindjárt majdnem egybe is esik egy másik szülőivel. Kaptunk ugyanis egy papírt az iskolától, hogy a város önkormányzata a HPV (méhnyakrák elleni) oltás 2/3-át finanszírozza a városban lakó lányoknak, így 90e Ft helyett a szülők csak 19e Ft-ot fognak becsengetni. Úgy gondolom ez elég szép gesztus a várostól. Mivel ezt az oltást mindenképpen szeretnénk hogy megkapja Dorka, így nyilván erre a tájékoztató szülőire is el kell menni aznap. De majd megoldjuk. :o)

Most hirtelen ennyi, de mostmár zajlani fognak az események körülöttem, úgyhogy lesz miről írnom.

Most örülnöm kellene....

De valahogy nem vagyok túl boldog. OK, végre van állásom, ma hívott a fejvadász, hogy megnyertem. Kereskedelmi asszisztens leszek egy helyi cégnél. A cég barátságos, a vezető is (több körön keresztül beszéltem vele), annyira nincs is vészes helyen - kocsival 10 perc lesz max. - , ráadásul nem multi, ami most nekem előnyös. Nem akarok ismét csak egy "szám" lenni a sok között. A fizetést még nem tudom. Én elmondtam a minimális igényemet, s nyilván nem én lettem volna a kiválasztott, ha nekik az nem felel meg. Kezdeni valószínűleg a jövő hét vége felé fogok, mert egy most még ott dolgozó helyére megyek. Szóval még nem vagyok ott 100%-osan.
De, s itt jön a de......... akik nagyon közelről ismernek (nem sokan vannak) azok tudják, hogy Pest mániás vagyok, s nagyon arrafelé irányultam volna. Nyilván nem könnyű, mert a család többi részének eszébe sincs váltani, változtatni. Persze megértem őket. Dorka most kezd a várva várt gimiben - egyértelmű, hogy az ő élete a legfontosabb, Csaba meg szereti a melóját, a munkahelyet elmondása alapján nem annyira, de az ebben az esetben másodlagos. Viszont abban egyeztünk meg, ha szeptemberig nincs állásom, akkor mehetek. Kicsit kipróbálni, hogy a valóság is olyan, mint ahogy azt én elképzeltem/elképzelem. Tudom a többség utálja a fővárost mert koszos, büdös, sokan vannak. Én viszont pont ezt szeretem, hogy sokan vannak, hogy annyi lehetőség van. Nyilván így most egy álom összetört, de lesz ez még jobb is. Általában el szoktam érni amit akarok.... :o) A lényeg, hogy most anyagilag kicsit megint feltornázom magam, aztán majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgaim/dolgaink.

Most különben is inkább azzal foglalkozom, hogy anya minél hamarabb hazakerüljön a kórházból (nem bírja ezt a folyamatos hőmérséklet ingadozást a szíve.... így ilyenkor rendszerint a sürgősségin kötünk ki), s visszatérjen egy kicsit minden a régi kerékvágásba.

Ez a bejegyzés most nem mindenkinek lesz szimpi, de ez is én vagyok.....

Twilight

Azt hiszem nem kellett volna megnéznem a filmet. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha elolvasok egy könyvet, akkor soha, de soha nem nézem meg filmen.... Először akkor szegtem meg ezirányú fogadalmamat, amikor nem bírtam a mozi csábításának ellenállni a Gyűrűk urával kapcsolatosan. OK, ott a film nem volt csalódás. Totál úgy képzeltem el olvasás közben az egészet, ahogy megfilmesítették. Mondjuk ez talán köszönhető annak, hogy Göncz Árpád nagyon jól fordította, s a fantáziám is jól működött. De most az Alkonyat hatalmas csalódás volt filmen. A könyv tökéletes, olvasmányos, magával ragadó, tulajdonképpen le sem lehet tenni. Két nap alatt olvastam el. A filmben a szereplők - a magyar hangok nem különben - viszont szörnyűek. Főleg ez a Robert P.... Annyira ronda - tudom most lányok milliói szívesen kikaparnák a szemem... ;o), de semmi vámpírszerű, szoborszépségű, tökéletes arcú és alakú nem volt benne. Pedig a könyvben így jellemezték. Na mindegy..... A lényeg, hogy a könyvet mindenkinek ajánlom - csütörtökön kapom a második részt - , de a filmre egy fillért se adjon ki senki. Azon azért agyaltam, ha esetleg Brad Pitt játszotta volna a főszerepet... egész jó kis vámpír lett volna belőle. Mondjuk neki már ebben tapasztalata is van (Interjú a vámpírral), s ő legalább tényleg a PASI..... :o). S halálnak is jó volt (Ha eljön Joe Black), remélem, ha majd elhalálozom Ő visz át a túloldara.... tulajdonképpen akár most is jöhet értem :o))))

Uh, itt az éjfél, befejezem, mert mindjárt jönnek a vámpírok vadászni... :o)

Jóccakát!

Szlovákia - Lengyelország

Nagyon jól sikerült a 4 napos "kirándulásunk". Az indulás egy kicsit ugyan korán volt, azt hiszem 1/2 4-kor (hajnal!) csörgött az óra, de kivételesen nem késtünk el. Igaz már előző este mindent bepakoltunk szendvicseket elkészítettem, úgyhogy tényleg csak magunkat kellett összeraknunk. Úgyhogy a kocsi nyomda parkolójában letéve, buszra fel, s irány Szlovákia. A reggeli pálinka-körből inkább kimaradtam, mert 5 órakor valahogy nem volt még rá ingerenciám.... :o) Viszonylag gyorsan (két pihenővel együtt) elértünk első túrahelyünkhöz. Itt a Poprádi Tó volt a cél.

Úton a Poprádi Tó felé a hegyek között

Poprádi Tó

Mondjuk mindjárt azzal indult az egész túra, hogy hatalmas jégeső zúdult a nyakunkba, de még épp be tudtunk állni fedett helyre, s kivárni míg csendesedik. A tó és környéke gyönyörű, s a túra is könnyített volt, csak 12 km-esre sikerült. :o)

Utána pedig irány a szállás. Úgy volt, hogy a két csillagos lakrészben leszünk elhelyezve, de "nagy bánatunkra" azt épp felújították, így a háromcsillagosban kaptunk szállást. Szuper volt a szoba, ablakunk a Lomnici csúcsra nézett.

Kilátás a szobánkból

Másnap pont ide vezetett az utunk. Csaba ide már nem jött velünk - nem bírta volna a karja. Sikerült túra közben itt is nyakig eláznunk, de a Magas Tátra már csak ilyen... kerül-fordul esik. Úgyhogy aki arra jár, mindenképp vigyen magával esőcuccot, váltóruhát bőven. 1200 m-ről indultunk s 1700 fölött volt a cél, ami persze még nem a Lominici csúcs. Rendesen kifáradva értünk fel a Csillagvizsgálóba. A kilátás fantasztikus volt, bár azt sajnáltam, hogy a Csillagvizsgálóba nem lehetett bemenni. Aztán itthon anyukám felvilágosított, hogy már '68-ban, amikor Ő ott járt, akkor sem lehetett bemenni... Természetesen ahogy felértünk negyed óra múlva a sűrűn gyülekező fellegekből ismét hatalmas zápor keveredett. Először úgy gondoltuk, hogy akkor lanovkával megyünk lefelé, mert nagyon nem akart az eső elállni. De aztán kitisztult az ég, s mivel a visszaútra sokallottam a 6,30 eurot, inkább csatlakoztam a csapat nagy részéhez. Csaba szerint tuti, hogy más vallású emberek vére is csordogál az ereimben, ha annyira smucig vagyok, hogy inkább kockáztatom az egyébként is vacak térdemet. De mivel ő a szállodában várt, nem tudott rábeszélni a "felesleges kiadásra", s leszidni is csak utólag tudott egy kicsit... :o) Végül 20 km lett az oda vissza út, s a térd és lábfájdalmak ellenére is azt mondom nagyon megérte gyalog lejönni.

Tarpataki Vízesés





Úton a Csillagvizsgáló felé









Eső előtt, köpönyeg nélkül.....








Ennyire szakadt......

Harmadnap pedig irány Krakkó/Lengyelország. Az ország, s a város is csodálatos. Tisztaság, nyugalom, s rend volt mindenhol. Az idegenvezetőnk is tökéletes volt. Rengeteget mesélt a városról, az ország történelméről. A Vistula partján kezdtük sétánkat a Wawel Székesegyház irányába. Itt felmásztunk a harangtoronyba is, ahol bal kézzel meg kellett a harang szívét érintenünk, hogy szerencsénk legyen. Nos, akinek meg gipszben volt a bal keze az így járt.... ;o) A kb. 2 órás városnézés után volt még pár óra szabad programunk, így önállóan fedeztük fel a belvárost. Feltűnt, hogy a lengyelek nagyon kedvesek, beszélnek nyelveket (Szlovákiáról ez nem mondható el), még a magyarokat is szeretik. Az árak szinte fillérre azonosak a hazai árakkal. Venni ugyan nem vettünk szinte semmit - sosem szoktunk vásárolgatni - csak épp néhány csokit, cukrot, amit Dorkának akartunk. A várost és Lengyelországot is mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem még mi is visszamegyünk.

Séta a Vistula partján, háttérben a Wawel.









Hogy szerencsém legyen! :o)








Kislány a zongoránál.... :o)

Hazautazásunk napján pedig még várt ránk egy könnyű túra a Hernád áttörésnél a szlovák paradicsomban. Pechünkre már reggel úgy ébredtünk, hogy esik. Így alapból le lett a 16 km-es túra rövidítve 10-re, s még így is csak a busz 60%-a vállalta be (hadi rokkantak és a gyerekek egy része inkább 5 órát ült a buszban ránk várva). Annak ellenére, hogy még életemben ennyire nem áztam el - pedig esőcuccban ment mindenki - azt mondom, hogy megérte. Valami észvesztően szép volt a táj. Viszont a Tamáshegyi kilátót a saját érdekünkben kihagytuk - nem akartunk tüdőgyulával hazajönni -, így a buszt közelebb rendeltük. Csurom vizesen, nem törődve senkivel és semmivel a buszon rángattuk le magunkról a ruhát, s ezzel mozidélutánt szolgáltatva a házakból kukucskáló néniknek és bácsiknak. :o) Gondolták, hogy csak magyarok lehetnek ilyen hülyék, esőben túrázni.....

Az út a szikla oldalában vezetett....







Függőhíd a Hernád felett.






Végül aztán 1/2 9-re értünk haza, ahol Dorka, Áfonya és anya finom húslevese várt ránk. :o)

Jó volt ez a 4 nap, kicsit kiszakadni itthonról, pihenni. Még rengeteget tudnék írni az útról, de egyrészt unalmas lenne annak, aki nem élte át, hosszúra is sikeredett ez a bejegyzés, másrészt pedig Csabának is lesz hozzáfűznivalója a saját blogjában a többi fényképpel együtt.

Köszi mindenkinek aki végigolvasta. :o)

4 nap Balcsi

Kicsit felemásra sikeredett a Balatoni nyaralásunk, de jó volt. Az okokat - aki olvassa Csaba naplóját - mindenki tudja, nem írom le újból. Viszont nagyon meg voltam magammal elégedve, mert simán levezettem meg vissza Füredre. Igaz az indulás napján kapásból 20 km-t kellett kerülnünk, mert az 52-esen volt egy nagy baleset hajnalban (kamion vs. suzuki), s még 10 órakor is le volt teljes szélességében zárva az út. Azonban csütörtök révén nem volt nagy forgalom, így 1/2 2-re már meg is érkeztünk a szálláshelyünkre. Dög meleg révén becsekkolás után azonnal irány a Balcsi. Nagyon fincsi volt a víz, élveztük Dorkával. Persze Csaba is, de ő ugye csak derékig..... Este meg séta, fincsi pizza. Szerencsénk volt az idővel is, főleg szombaton amikor Csaba osztálytalálkozója volt a Koloska völgyben. Az osztálytársai kivétel nélkül jó fejek, abszolút jól éreztük magunkat. Jó kis bográcsozás volt, meg bor, sör, pálinka. Persze ebből a részéből én most kimaradtam - mivel én játszottam a sofőrt -, de majd barátnémmal kettesben bepótoljuk ezt is. :o)

Jövő héten meg elvileg ugye Magas Tátra. Feltéve, ha nem tudjuk még valakinek eladni a helyünket. Nem igazán van most kedvem utazni, sőt ha nagyon őszinte akarok magamhoz lenni, legszívesebben nem is mennék, de mivel be volt már áprilisban fizetve minden, nem szívesen hagynám én sem veszni. Aztán meg lehet, hogy tök szuper lesz, s a hangulatom is megjön hozzá. Meg annak sem igazán örülök, hogy Dorka nem jön velünk. De ha egyszer nem szeret túrázni mi nem erőltetjük. Végül is anyunál jól ellesz 4 napig.

Most ennyi, majd összeszedem a gondoltaimat, s írok még sok mindenről - ha lesz kedvem.

Ügyintézés, fejvadász és egyéb apróságok

Már megint mozgalmas hetem van, pedig még csak szerdánál járunk. Ma kellett "ellenőrzésre" mennem a munkaügyi központba. Komolyan mondom ez a hivatal egy vicc. Bár inkább sírni kellene rajta.... 3/4 11-re volt időpontom, s amikor odaértem az én ügyintézőm bőszen telefonált valami nagyon fontos magánjellegű témáról. Olyannyira, hogy 10 perc után a kolléganője megunta, s inkább behívott magához, hogy majd ő intézi a papírmunkát. Ami ugye abból állt, hogy kb. 5 percen keresztül mindenféle ikonokra kattintgatott a gépén, majd unottan egy szót hozzám nem szólva beírta a következő látogatásom időpontját (09.14), s visszaadta a könyvecskémet. Én naívan megkérdeztem, hogy ennyi??? Jó-jó, azt nem vártam tőle, hogy érdeklődjék az én és családom kedély- és egészségügyi állapota felől, de wazze azt legalább megnézhette volna, hogy van-e valamilyen szóba jöhető állás, netán képzés nekem. Esetlegesen érdeklődhetett volna a felől, hogy voltam e interjúkon (igen voltam többön is), s van-e valamilyen kilátásom. Már csak azért is, mert amikor az ember regisztráltatja magát e nemes hivatalnál aláíratnak vele egy együttműködési szerződést vagy mit, hogy folyamatosan nyilvántartást vezet a megpályázott állásokról, s hogy a hivatal is folyamatosan tájékoztaja a lehetőségekről. Ennek ellenére még azt is a helyi tv műsorából tudtam meg - késve persze - , hogy az elmúlt hónapban nagyszabású állásbörze volt a kirendeltségen... No comment....

Ma egy fejvadász cégnél is voltam állásinterjún. Nagyon szimpatikusak voltak az ügyintéző lányok, látszott rajtuk, hogy tényleg komolyan veszik a beadott önéletrajzok alapján a delikvensek lecsekkolását. A hely ahova keresik a leendő kolleginát - bár sokat nyilván előzetesben nem mondhattak róla - első körben szimpatikus. Szóval ismét egy pozitív élményt az álláskereséssel kapcsolatban.

A héten a városunkban van a Csiperó Fesztivál. Nem tudom hallott-e már róla közületek valaki is bármit ez egy nemzetközi gyermektalálkozó, ami közel 20 éves múltra tekint vissza. Minden második évben megszállják a gyerkőcök Koreától Angliáig a várost, s egy hétig övék a város kulcsa. Rengeteg rendezvény van ennek folyamodványaként a főterünkön. Szombat este pl. a Dzsungel Könyve c. darabot láthattuk, ma pedig japán dobos együttes lép fel. Szóval nagy vigasság van most minálunk. Akit érdekel itt olvashat róla: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-gyermekek-fovarosa-lett-kecskemet-314934
vagy akár itt is: http://www.csipero.hu/nyito/index.php

Holnap temetésre megyünk.... Csabának elhunyt egy kollégája, 42 éves volt. Márciusban még együtt túráztunk vele és a családjával is, most meg utolsó útjára kísérjük. Közeli kapcsolatban nem voltunk (bár egy időben, s egy helyen voltunk anno nászúton, a gyerekeink közel egy idősek), de azért az ember megrendül, ha ilyen fiatalon megy el valaki. Ráadásul egy szemét betegség miatt (rák), ami ellen nem tehetsz sokszor még akkor sem semmit, ha egyébként egészségesen élsz. Ilyenkor azért mindig kétségeim támadnak (ezért is vagyok alapvetően ateista), hogy vajon van-e valaki odafent? S ha igen, hogy lehet az, hogy valaki ilyen fiatalon hal meg, úgy hogy maga után 3 kiskorú gyereket hagy?? Nem akarom ezzel senkinek a vallási meggyőződését megbántani, de ezek s még sok más kérdés motoszkál bennem ilyenkor. De ha kifejteném igen hosszúra nyúlna ez a bejegyzésem is....

Úgyhogy mára ennyi legyen elég.

Öregszem???

Ősz hajszálat találtam, pontosabban a barátnőm vette észre. Ülünk a kertjükben, esszük a jól megérdemelt ribizlis sütinket, elemezzük az élet dolgait, s akkor.... ott egy ősz hajszál!!!!! Az nem lehet, az szőke, tutira..... de mégis. Még a fehér nadrágom színéhez is hozzámértem - mert ugye azonnal kitéptem. S tényleg. A mindenit, nekem még nem lehet ősz hajszálam, még fiatal vagyok, s ráadásul nő! Ha pasi lennék, az más. Az ősz pasik jók, van bennük valami szexi. S különben is Csaba is őszül - mondjuk mellettem, nem is csoda. Bár szerinte Ő inkább szőkül. Ráhagyom.... had' örüljön. :o)
Mindenesetre nem rohanok még a fodrászhoz hajat festetni, hátha csak valami tévedés volt a természet részéről. Szóval nem, mégsem öregszem, így döntöttem. :o)

Különben is most a következő hetekben egy csomó izgalmas dolog vár rám. Először is szombaton túra a Pilisben. A társaság adott, az idő is, már csak a térdemnek kell bírnia. Utána irány a Balcsi, Csabának ált. iskolai osztálytalálkozója lesz Füreden. S ha már anya volt olyan aranyos, s megdobott egy kis pénzzel, hogy nyaraljuk, mindjárt 4 napra megyünk. A szállást már le is foglaltuk. Az utána következő héten pedig a Magas Tátra. Nagyon klassz programot állított össze a túravezető a 4 napra. Lesz benne bőven túrázás, csillagvizsgáló látogatás, Krakkói városnézés. Tartalmas kis út lesz az biztos.

Beindult a nyár!

A hüllő hátsója alatt.......

Előre szólok, hogy rossz hangulatú és unalmas bejegyzés lesz, szóval aki egyébként is a béka s....e alatt van bele se kezdjen.

Totál el vagyok keseredve, de tényleg. Régen voltam már ilyen rossz állapotban lelkileg. S nagyon nem is tudok ellene tenni. Kezdődik azzal, hogy hiába vagyok állítólag okos (az IQ-m egy most készült felvételi teszt alapján 122), meg két nyelvvizsgával rendelkező és 18 éves korom óta dolgozó ember - azaz elég nagy munkatapasztalatom van, egyszerűen nem találok állást. Pontosabban találnék, csak nem kellek. A legtöbb helyen sajnos túlképzett vagyok, máshol meg hiányzik a diploma. A fene se tudja már, hogy most akkor mi a jó. Ez még nem is lenne akkora gond, mert ugye novemberig jár a támogatás (50 ezer havonta muhaha), de már ott tartok, hogy most már akár szalag mellé 3 műszakba is, csak had' dolgozzam már!!!!!!! Merthogy időközben iszonyúan emelkedik a kocsim törlesztőrészlete. Alapból ugye havonta 33 ezret csengetek be, de tegnap majdnem szívgörcsöt kaptam, amikor megérkezett a negyedéves kamatkülönbözet, ami közel 27 ezer forint. Fogalmam sincs, hogy miből fizetem be. Nyilván most volt egy csomó kiadásunk azzal, hogy Dorkát felvették a gimibe (gólyatábor, ma a beiratkozásnál is legomboltak tőlem 5 ezret, stb.), de ugye az ember a gyerekéért mindent megtesz, ha kell hónapokig zsíros kenyéren él, hisz ő most indul az életbe, most alapozza meg a jövőjét. Már javasoltam apának, hogy akkor mondjuk le a nyaralásunkat a Magas Tátrában, csak ugye akkor az a pénz is úszik, ráadásul neki meg nagyon-nagyon kell a pihenés, hisz most helyettünk/értünk is melózik ezerrel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lakáshitelünk forint alapú, s 2012-ben lejár (a kocsi hitel is 2011-ben), de akkor is.... A nemlétező férfi-nemiszervem is ki van már azzal, hogy 38 évesen nem tudok havonta még 5 ezret sem félretenni, nem tudunk egy hónapot úgy lezárni, hogy a bankszámláink pozitívban lennének. S akkor még Csaba az átlagoz képest jól is keres.

Egyszerűen már nem tudok min spórolni, kozmetikus, fodrász, ne adj Isten pedikűr már luxus. S tudom örülnöm kellene, hogy jó házasságban élek, a bank még nem viszi se a lakásunkat, se a kocsinkat, egészségesek vagyunk, s nem mosta el a víz a házunkat, mint most sok embernek. De sajnos ez engem egy cseppet sem vigasztal, erre még se tejet, se kenyeret nem adnak a közértben..... Ja és csak egy gyerekünk van. Bár sokak szerint ez a luxus, mert 3 gyerekre már elég sok támogatás jár. (Nade ez egy másik téma, erről is tudnék írni...)

S az egészben az a szomorú, hogy nem is látok esélyt arra, hogy majd valaha jobb lesz (o.k., ott van Csaba öröksége, de nyilván annak nagyrésze értelemszerűen Dorka egyetemére lesz félretéve, s ráadásul ebben a gazdasági helyzetben a kutya nem akar lakást venni...). Az utóbbi időben nagyon sokat beszélgetünk mi is (a többi barátunkhoz hasonlóan), hogy nagyon gyorsan el kellene ebből az országból húzni. Lehetek én akármilyen hazaszerető, anyanyelvszerető állampolgár abba soha nem nyugszom bele, hogy szegény legyek - elég volt gyerekkoromban a megszorításokból. S amíg a Lajtán túl egy takarító vagy kézilány is keres annyit, hogy félre tudjon rakni belőle, addig bizony ez az elköltözünk dolog ott fog motoszkálni a kis agyamban. Nyilván most nem léphetünk, de ha nem változik a helyzet néhány évben belül tetszik, nem tetszik muszáj lesz.

Hálás vagyok ugyanakkor, hogy Csaba tartja bennem a lelket, minden este azzal fekszünk le, hogy minden rendben lesz, de elfáradtam, nagyon. ELÉG VOLT! Élni szeretnék, nem luxusban, csak normális körülmények között. Szeretnék néha moziba, színházba menni, néha beülni egy étterembe, a barátaimmal együtt tölteni hétvégéket úgy, hogy csak kicsit számítson, hogy mennyibe is kerül. S nem akarok adót sem csalni, nagyon szívesen befizetem a számláimat, a dézsmát az adóhivatalba, de mellette tudjak félre tenni. Egyszerűen, becsületesen és nyugodtan szeretnék élni!

Bocs attól aki mégis végigolvasta, hogy keseregtem, de ki kellett írnom magamból....

468/2=150

Tudok ám, számolni (még akkor is, ha csak kettessel mentem át az érettségin matekból anno), úgyhogy nem ér kritizálni az egyenlet megoldását... :o) A lényeg, hogy tegnap Winneren az 1K-s freen 468-an indultunk, s sikerült a második helyet behúznom, így 150 dodót kaszálnom. Nagy játék volt, s elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon jó voltam! A végén AK-val mentem 99 ellen, ha ott azt bejön, tuti megnyerem a versenyt. De így se rossz. Sőt.... Életem első ekkora nyereménye egy összegben. Eddig egy verseny alatt 40-et sikerült csak összelapátolnom. Úgyhogy ez most újabb kihívásra ösztönöz... ;o) Szép kis nap zárás volt, hajnali 1/2 2-kor. Reggel 9-re meg állásinterjúra mentem.... még jó, hogy ismerőshöz, s nem kellett eladnom magam, meg a szakmai múltamat.

A csatolt képen természetesen Csaba nickje látszik, merthogy álnéven így garázdálkodom, míg ő a délutános műszakban melózik.

Tizennégy....

Ennyi év telt el azóta, mióta hivatalosan is úgy döntöttünk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket. Igaz előtte már 4 évig "nyűttük" egymást, sőt ha pontos akarok lenni, akkor még egy évet hozzá kell tennem, amikor nekem még annyira nem akaródzott Csabával együtt járni. :o) Szóval ha jól számolok az összesen 19 év(!) Gyorsan elszaladt ez a sok év. Voltak nehéz időszakaink, de 90%-ban azt hiszem csak jó éveink. Sok nehézségen, de ugyanakkor rengeteg jó dolgon keresztül mentünk már. Nyilván a legjobb "dolog" Dorka. :o) Büszke vagyok magunkra, hogy együtt vagyunk, hogy soha nem adtuk fel. Sajnos az ismerőseink között nagyon sok az elvált, a magányos, a rossz házasságban vagy kapcsolatban élő emberke. Ahogy látom sokszor nem tudják a problémáikat (s néha az örömeiket sem) megbeszélni, értékelni az apróságokat, örülni akár annak is, hogy este egymás mellett alszanak el, s reggel egymás mellett ébrednek. Személy szerint örülök, hogy tök jó fej férjem van, nem is cserélném el senkivel. Nem mintha én bárkinek is kellenék.... ;o)

Szóval Csaba, köszönöm a sok együtt töltött évet (még nagyon sokat szeretnék veled), köszönöm a türelmet, hogy elviseled a rossz napjaimat, a nyűgjeimet, s akármi is történjen együtt minden sikerülni fog! :o)

Zsúfolt hét.....

Hozzászoktam már hogy minden nyugodtan folyik itthon a maga kis medrében, s nagyjából én osztom be az időmet. Ez a hét azonban egy kicsit túlzsúfoltra sikerült. Kezdődött azzal, hogy vasárnap kora este csörög a telefon. Digi TV-től ügyintéző, hogy akkor ők hétfőn 9 és 13 között jönnének kábelt szerelni. Hurrá!! Csaba délelőttös a kábel pedig a beépített szekrényben, illetve a nagy gardrób mögött található. Először agyaltunk, hogy akkor most tologassuk a szekrényeket vagy ne, s arra jutottunk, hogy majd megoldják. De aztán Csaba mégiscsak hazajött a műszakból, s délelőtt előszobaszekrény kipakol, gardrób elhúz.... Szerelők meg csak nem jönnek.... Végül aztán 11 órakor (miután bátorkodtunk felhívni őket) megjelentek. A művelet elvégzése kb. negyed órát vett igénybe. Az egyik pasi elég tuskó volt, simán leült a koszos nadrágjában kérdezés nélkül az ülőgarnitúrára, úgy vette a kezébe a TV távirányítóját, mintha otthon lenne. Szerintem ha van ideje még a lábát is felteszi az asztalra. De a lényeg, csatornák beállítva (sajnos egy csomó kedvenc hiányában), net kétszer gyorsabb mint ezelőtt, s a havi díj fele annyi, mint eddig volt. :o)
Időközben elkezdődött a házunkban a fűtéskorszerűsítés. Ez 60 lakás révén egy heti fúrást-faragást jelent. Hozzánk (6-7-8 emelet) szerdán érkeztek a melósok. S már megint szekrényt kellett pakolnunk, csak most a másik falon. Előtte azért a műszakvezetőt felinvitáltuk, hogy tuti szét kell-e szednünk a polcrendszert???? Sajna muszáj volt. Szóval kedd este ismét barkácsoltunk. Szerda reggel aztán 8 órakor már jöttek is csapatostól. Kb. 6-an voltak egyszerre a lakásban, s már fűrészelték is a csöveket. Szerencsére a szomszédból vitték az áramot, így a magas áramszámlát megússzuk. Aztán eszembe jutott a szomszéd bácsival beszélgetve, hogy itt a nagy lehetőség, hogy egyszer az életben alaposan kimossam a radiátort. Némi mosolygás árán elértem, hogy visszahelyezés előtt had' tusoljam már ki a kádban azokat. Így közel 30 év után alapos fürdésen vettek részt :o) A munkával kb. másfél óra alatt végeztek, s még nagy koszt sem csináltak. Igaz a a hegesztő pisztolyból kijövő szikrának csak sikerült egy helyen a parkettát kiégetni, de annyira nem vészes. S persze a jövő héten mázolnunk kell a csöveket is. Unatkozni nem fogunk.
Ja egyébként nagyon bátrak voltak az emberek.... mindenféle védőfelszerelés nélkül fűrészeltek, menetet vágtak és hegesztettek. Csodálom, hogy nincs még köztük néhány félszemű.....
Délután még nyomáspróba, amin személyesen nem vettünk részt (csak lélekben), merthogy Dorka új sulijában szülői 1/2 4-kor. Díszterem zsúfolásig szülőkkel, gyerekekkel. Igazgató tájékoztat. Nagyon szimpi egyébként ő is meg a suli is, nem véletlenül irányítottuk ide Dorkát. 34-en lesznek egy osztályban, ami a mostani 18 fős létszámhoz képest furcsa lesz. Ja és pasi lesz az osztályfőnökük. Persze a lányok mindjárt elkezdtek nyavajogni, hogy jajjjjj.... Az indulás egy vagyon lesz (gólyatábor, könyvek, egyenruha, stb.), de megéri. Egyrészt megússzuk a nyolcadikos ballagást, másrészt ha jól teljesít 6 évig semmi gondunk nem lesz ilyen téren :o)

Csütörtök reggel meg irány Pest. Állásinterjú. Szokásunkhoz híven Csaba elkísért. Nem mintha nem tudnék felmenni, de ilyenkor azért a zabszem ott van rendesen, s nagyon nagy biztonságot és magabiztosságot ad, hogy mellettem van. IQ és EQ teszt. Háááát az IQ tesztben a matekos feladatokat úgy hagytam ki, hogy öröm volt nézni. Illetve egy picit csaltam, merthogy a mellettem ülő pasiról lepuskáztam, amit csak tudtam (elég gyorsan végzett a matekfeladatokkal, nyilván gyorsabban számolt fejben, mint én). A cég szimpatikus, a munkakör is, meg a fizetés is. Első pozitív élményem amióta interjúkra járok. Már csak be kellene kerülni.

Nos kb. ennyi volt a hét, aminek ugye még korán sincs vége, hisz Dorka épp ma 13 éves :o)))) Hihetetlen hogy szalad az idő. Szülinapjára akitől tudott pénz kért, s holnap megint Pest, merthogy Ő az Arénában akar vásárolgatni. Vasárnap meg természetesen ünnepi ebéd tortával, s mindenféle finomsággal.

Ja és a játék.... a héten alig játszottam, illetve az OPHU freen 41-ből második lettem amivel 22,5 -öt kaszáltam. Na majd a jövőhéten nekiesek, mert kell a lé.... :o)))

Jó kis unalmas bejegyzés lett, de nem kötelező végigolvasni.... :o)

Budapest, szex és New York

Még mielőtt bárki e három szóból rossz sorrendben párosítana valamit össze, a filmről lesz szó.
Megköveztek vagy sem, én szeretem ezt a négy nőt. Na nem úgy.... (persze a mai világban már ez sem lenne meglepő) csak magát a történetet, a könnyedséget, a ruhákat, s persze a témákat amik néha nem is olyan könnyedek.
Magát a tv sorozatot már rongyosra néztem az összes ismétléssel együtt. S túl vagyok a mozifilm első részén is - ami természetesen DVD-n is megtalálható itthon. Most pedig itt az újabb rész. Kedvenc és egyben egyetlen Barátnőmmel (igen, így nagybetűvel!!) a mai napot szúrtuk ki egy jó kis mozizásra. Mivel neki csak a délelőtti órák felelnek meg, a mi városunkban meg ilyen időtájban nem igazán vetítik az ilyen filmeket a multiban, irány Pest. Hozzájuk egyébként is közelebb van, mint hozzánk. Ha ügyesek vagyunk a házuktól 11 perc a rekordunk a "Soroksáriig". :o) S még nincs is drága fotó rólunk..... legalábbis nem jött az sms, hogy osztoznunk kellene a büntin ;o)
Szóval kaja és kóla betárazva, irány a kényelmes karosszék az Aréna mozijában. Matiné előadás révén túl sokan nem voltunk, így baromi kényelmesen "feküdtünk" a fotelban. A történetet nem részletezem a lényeg, hogy a 4 szingliből már csak Samanta él "magányosan", akit Abu Dhabi-ba invitálnak, s természetesen a barátnők együtt utaznak. Háááát mit mondjak 1-2 hétig elviselném azt a környezetet, luxust amiben részük volt. Na és a pasik.....huhhhhh. Egy különösen bejött - a dán építész....csak tudnám kire emlékeztet???

Egyszóval egy laza kis film volt, ami arra tökéletes, hogy kikapcsolódjunk, jókat mulassunk a poénokon - mert volt benne bőven. Beszélgettünk róla, hogy a négy csajszi közül melyik is, amelyik valamiért közelebb áll hozzánk, de arra jutottunk, hogy mindegyikőjüknek van olyan tulajdonsága, ami tetszik, s esetleg bennünk is megvan. Pasiknak nem biztos hogy ajánlanám megnézésre - bár egy-kettőnek nem ártana.

S ha már luxusról esett szó, megemlíteném a heti nyereményeimet is. Pontosabban már több mint egy hete nagyon jól megy a játék. Gyakorlatilag minden második nap ITM-ben vagyok, s a héten így +20 a bevételem. Remélem a szerencse (ami már egy hónapja felfelé ívelőben van), nem fordul meg. Bár miért is fordulna??? :o)
Főleg mert most a hónap végére kellene egy kis plusz, ugyanis bulizni készülünk barátnémmal, már csak a kimenőnket kell elintézni...

Kezdetek

Utolért engem is a blogírás. Most hogy itthon vagyok, rászántam magam. Magam miatt is - hisz jó kiírni a mindennapok történését -, s azért is mert noszogattak egyesek. Nos én nem vagyok semmi jónak az elrontója. :o)
Itthon vagyok már február óta, állást keresek. Az legutolsó melóhelyemről szervezetem jelzései miatt jöttem el, s nem bántam meg. A dolog már régóta ért bennem, de soha nem tudtam rászánni magam, hogy váltsak (de így legalább "odafentről" hátsón billentettek). Talán a félelem a bizonytalanságtól, s az hogy olyan nehezen váltok a megszokott dolgokból mindig visszatartott. Őszintén szólva nem bántam meg, hogy akkor így alakult. Nyilván az első reakcióm az volt, hogy most akkor mi lesz. De az élet megy így is, bár kicsit másként. Az eltelt majd' 4 hónap alatt sok mindent átértékeltem. Az eddig felállított fontossági sorrendet kicsit felborítottam. Valamiért mindig az élt bennem - talán nem igazán jól - hogy másoknak feleljünk meg elsősorban, valahogy mindig az volt számomra a fontos, hogy "jaj mit szólnak mások" .De rá kellett jönnöm, hogy alapvetően magunknak kell megfelelünk, s utána jöhet minden/mindenki más. Mit mondjak a megvilágosodás elég sokára ért el, de így 38 évesen még időben. :o)
Nos akkor nézzük körül egy kicsit nálam. Akik ismernek tudják, hogy alapból optimista vagyok, s mindenben a jót próbálom meglátni - néha ugyan sikertelenül. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, hisz 18 éve élünk együtt a férjemmel, s 13 éves leányzónk egy tündér. Megvan mindenünk, lakás, kocsi egy nyugodt, élhető városban, ami folyamatosan fejlődik. Persze nem hiányozhatnak a haverok sem. Az utóbbi 5-6 évben elég nagy baráti körre sikerült szert tennem/tennünk. Bár igazán jó barátnőm csak egy van. S nem is gondolom, hogy kellene több. Vele talán 6 éve ismerkedtem meg. Mondhatnám, hogy az élet hozott össze bennünket. Történt ugyanis, hogy nagy elhatározásomban főiskolára jelentkeztem, ahova fel is vettek sikeresen. Barátnőm hasonló tervekkel vágott bele a tanulásba. Már az első nap összehaverkodtunk, s kb. 3 hónap után szinte egyszerre állapítottuk meg, hogy ez a világ bizony nem a mi világunk. Ekkor levontuk a konzekvenciát: mi csak és kizárólag azért jelentkeztünk egy azon időben, egy azon suliba, hogy összebarátkozzunk. :o) Így a sulit hanyagoltuk, viszont a barátságunk azóta is tart.

Indításként azt hiszem elég is ennyi.