Szlovákia - Lengyelország

Nagyon jól sikerült a 4 napos "kirándulásunk". Az indulás egy kicsit ugyan korán volt, azt hiszem 1/2 4-kor (hajnal!) csörgött az óra, de kivételesen nem késtünk el. Igaz már előző este mindent bepakoltunk szendvicseket elkészítettem, úgyhogy tényleg csak magunkat kellett összeraknunk. Úgyhogy a kocsi nyomda parkolójában letéve, buszra fel, s irány Szlovákia. A reggeli pálinka-körből inkább kimaradtam, mert 5 órakor valahogy nem volt még rá ingerenciám.... :o) Viszonylag gyorsan (két pihenővel együtt) elértünk első túrahelyünkhöz. Itt a Poprádi Tó volt a cél.

Úton a Poprádi Tó felé a hegyek között

Poprádi Tó

Mondjuk mindjárt azzal indult az egész túra, hogy hatalmas jégeső zúdult a nyakunkba, de még épp be tudtunk állni fedett helyre, s kivárni míg csendesedik. A tó és környéke gyönyörű, s a túra is könnyített volt, csak 12 km-esre sikerült. :o)

Utána pedig irány a szállás. Úgy volt, hogy a két csillagos lakrészben leszünk elhelyezve, de "nagy bánatunkra" azt épp felújították, így a háromcsillagosban kaptunk szállást. Szuper volt a szoba, ablakunk a Lomnici csúcsra nézett.

Kilátás a szobánkból

Másnap pont ide vezetett az utunk. Csaba ide már nem jött velünk - nem bírta volna a karja. Sikerült túra közben itt is nyakig eláznunk, de a Magas Tátra már csak ilyen... kerül-fordul esik. Úgyhogy aki arra jár, mindenképp vigyen magával esőcuccot, váltóruhát bőven. 1200 m-ről indultunk s 1700 fölött volt a cél, ami persze még nem a Lominici csúcs. Rendesen kifáradva értünk fel a Csillagvizsgálóba. A kilátás fantasztikus volt, bár azt sajnáltam, hogy a Csillagvizsgálóba nem lehetett bemenni. Aztán itthon anyukám felvilágosított, hogy már '68-ban, amikor Ő ott járt, akkor sem lehetett bemenni... Természetesen ahogy felértünk negyed óra múlva a sűrűn gyülekező fellegekből ismét hatalmas zápor keveredett. Először úgy gondoltuk, hogy akkor lanovkával megyünk lefelé, mert nagyon nem akart az eső elállni. De aztán kitisztult az ég, s mivel a visszaútra sokallottam a 6,30 eurot, inkább csatlakoztam a csapat nagy részéhez. Csaba szerint tuti, hogy más vallású emberek vére is csordogál az ereimben, ha annyira smucig vagyok, hogy inkább kockáztatom az egyébként is vacak térdemet. De mivel ő a szállodában várt, nem tudott rábeszélni a "felesleges kiadásra", s leszidni is csak utólag tudott egy kicsit... :o) Végül 20 km lett az oda vissza út, s a térd és lábfájdalmak ellenére is azt mondom nagyon megérte gyalog lejönni.

Tarpataki Vízesés





Úton a Csillagvizsgáló felé









Eső előtt, köpönyeg nélkül.....








Ennyire szakadt......

Harmadnap pedig irány Krakkó/Lengyelország. Az ország, s a város is csodálatos. Tisztaság, nyugalom, s rend volt mindenhol. Az idegenvezetőnk is tökéletes volt. Rengeteget mesélt a városról, az ország történelméről. A Vistula partján kezdtük sétánkat a Wawel Székesegyház irányába. Itt felmásztunk a harangtoronyba is, ahol bal kézzel meg kellett a harang szívét érintenünk, hogy szerencsénk legyen. Nos, akinek meg gipszben volt a bal keze az így járt.... ;o) A kb. 2 órás városnézés után volt még pár óra szabad programunk, így önállóan fedeztük fel a belvárost. Feltűnt, hogy a lengyelek nagyon kedvesek, beszélnek nyelveket (Szlovákiáról ez nem mondható el), még a magyarokat is szeretik. Az árak szinte fillérre azonosak a hazai árakkal. Venni ugyan nem vettünk szinte semmit - sosem szoktunk vásárolgatni - csak épp néhány csokit, cukrot, amit Dorkának akartunk. A várost és Lengyelországot is mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem még mi is visszamegyünk.

Séta a Vistula partján, háttérben a Wawel.









Hogy szerencsém legyen! :o)








Kislány a zongoránál.... :o)

Hazautazásunk napján pedig még várt ránk egy könnyű túra a Hernád áttörésnél a szlovák paradicsomban. Pechünkre már reggel úgy ébredtünk, hogy esik. Így alapból le lett a 16 km-es túra rövidítve 10-re, s még így is csak a busz 60%-a vállalta be (hadi rokkantak és a gyerekek egy része inkább 5 órát ült a buszban ránk várva). Annak ellenére, hogy még életemben ennyire nem áztam el - pedig esőcuccban ment mindenki - azt mondom, hogy megérte. Valami észvesztően szép volt a táj. Viszont a Tamáshegyi kilátót a saját érdekünkben kihagytuk - nem akartunk tüdőgyulával hazajönni -, így a buszt közelebb rendeltük. Csurom vizesen, nem törődve senkivel és semmivel a buszon rángattuk le magunkról a ruhát, s ezzel mozidélutánt szolgáltatva a házakból kukucskáló néniknek és bácsiknak. :o) Gondolták, hogy csak magyarok lehetnek ilyen hülyék, esőben túrázni.....

Az út a szikla oldalában vezetett....







Függőhíd a Hernád felett.






Végül aztán 1/2 9-re értünk haza, ahol Dorka, Áfonya és anya finom húslevese várt ránk. :o)

Jó volt ez a 4 nap, kicsit kiszakadni itthonról, pihenni. Még rengeteget tudnék írni az útról, de egyrészt unalmas lenne annak, aki nem élte át, hosszúra is sikeredett ez a bejegyzés, másrészt pedig Csabának is lesz hozzáfűznivalója a saját blogjában a többi fényképpel együtt.

Köszi mindenkinek aki végigolvasta. :o)

4 nap Balcsi

Kicsit felemásra sikeredett a Balatoni nyaralásunk, de jó volt. Az okokat - aki olvassa Csaba naplóját - mindenki tudja, nem írom le újból. Viszont nagyon meg voltam magammal elégedve, mert simán levezettem meg vissza Füredre. Igaz az indulás napján kapásból 20 km-t kellett kerülnünk, mert az 52-esen volt egy nagy baleset hajnalban (kamion vs. suzuki), s még 10 órakor is le volt teljes szélességében zárva az út. Azonban csütörtök révén nem volt nagy forgalom, így 1/2 2-re már meg is érkeztünk a szálláshelyünkre. Dög meleg révén becsekkolás után azonnal irány a Balcsi. Nagyon fincsi volt a víz, élveztük Dorkával. Persze Csaba is, de ő ugye csak derékig..... Este meg séta, fincsi pizza. Szerencsénk volt az idővel is, főleg szombaton amikor Csaba osztálytalálkozója volt a Koloska völgyben. Az osztálytársai kivétel nélkül jó fejek, abszolút jól éreztük magunkat. Jó kis bográcsozás volt, meg bor, sör, pálinka. Persze ebből a részéből én most kimaradtam - mivel én játszottam a sofőrt -, de majd barátnémmal kettesben bepótoljuk ezt is. :o)

Jövő héten meg elvileg ugye Magas Tátra. Feltéve, ha nem tudjuk még valakinek eladni a helyünket. Nem igazán van most kedvem utazni, sőt ha nagyon őszinte akarok magamhoz lenni, legszívesebben nem is mennék, de mivel be volt már áprilisban fizetve minden, nem szívesen hagynám én sem veszni. Aztán meg lehet, hogy tök szuper lesz, s a hangulatom is megjön hozzá. Meg annak sem igazán örülök, hogy Dorka nem jön velünk. De ha egyszer nem szeret túrázni mi nem erőltetjük. Végül is anyunál jól ellesz 4 napig.

Most ennyi, majd összeszedem a gondoltaimat, s írok még sok mindenről - ha lesz kedvem.

Ügyintézés, fejvadász és egyéb apróságok

Már megint mozgalmas hetem van, pedig még csak szerdánál járunk. Ma kellett "ellenőrzésre" mennem a munkaügyi központba. Komolyan mondom ez a hivatal egy vicc. Bár inkább sírni kellene rajta.... 3/4 11-re volt időpontom, s amikor odaértem az én ügyintézőm bőszen telefonált valami nagyon fontos magánjellegű témáról. Olyannyira, hogy 10 perc után a kolléganője megunta, s inkább behívott magához, hogy majd ő intézi a papírmunkát. Ami ugye abból állt, hogy kb. 5 percen keresztül mindenféle ikonokra kattintgatott a gépén, majd unottan egy szót hozzám nem szólva beírta a következő látogatásom időpontját (09.14), s visszaadta a könyvecskémet. Én naívan megkérdeztem, hogy ennyi??? Jó-jó, azt nem vártam tőle, hogy érdeklődjék az én és családom kedély- és egészségügyi állapota felől, de wazze azt legalább megnézhette volna, hogy van-e valamilyen szóba jöhető állás, netán képzés nekem. Esetlegesen érdeklődhetett volna a felől, hogy voltam e interjúkon (igen voltam többön is), s van-e valamilyen kilátásom. Már csak azért is, mert amikor az ember regisztráltatja magát e nemes hivatalnál aláíratnak vele egy együttműködési szerződést vagy mit, hogy folyamatosan nyilvántartást vezet a megpályázott állásokról, s hogy a hivatal is folyamatosan tájékoztaja a lehetőségekről. Ennek ellenére még azt is a helyi tv műsorából tudtam meg - késve persze - , hogy az elmúlt hónapban nagyszabású állásbörze volt a kirendeltségen... No comment....

Ma egy fejvadász cégnél is voltam állásinterjún. Nagyon szimpatikusak voltak az ügyintéző lányok, látszott rajtuk, hogy tényleg komolyan veszik a beadott önéletrajzok alapján a delikvensek lecsekkolását. A hely ahova keresik a leendő kolleginát - bár sokat nyilván előzetesben nem mondhattak róla - első körben szimpatikus. Szóval ismét egy pozitív élményt az álláskereséssel kapcsolatban.

A héten a városunkban van a Csiperó Fesztivál. Nem tudom hallott-e már róla közületek valaki is bármit ez egy nemzetközi gyermektalálkozó, ami közel 20 éves múltra tekint vissza. Minden második évben megszállják a gyerkőcök Koreától Angliáig a várost, s egy hétig övék a város kulcsa. Rengeteg rendezvény van ennek folyamodványaként a főterünkön. Szombat este pl. a Dzsungel Könyve c. darabot láthattuk, ma pedig japán dobos együttes lép fel. Szóval nagy vigasság van most minálunk. Akit érdekel itt olvashat róla: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-gyermekek-fovarosa-lett-kecskemet-314934
vagy akár itt is: http://www.csipero.hu/nyito/index.php

Holnap temetésre megyünk.... Csabának elhunyt egy kollégája, 42 éves volt. Márciusban még együtt túráztunk vele és a családjával is, most meg utolsó útjára kísérjük. Közeli kapcsolatban nem voltunk (bár egy időben, s egy helyen voltunk anno nászúton, a gyerekeink közel egy idősek), de azért az ember megrendül, ha ilyen fiatalon megy el valaki. Ráadásul egy szemét betegség miatt (rák), ami ellen nem tehetsz sokszor még akkor sem semmit, ha egyébként egészségesen élsz. Ilyenkor azért mindig kétségeim támadnak (ezért is vagyok alapvetően ateista), hogy vajon van-e valaki odafent? S ha igen, hogy lehet az, hogy valaki ilyen fiatalon hal meg, úgy hogy maga után 3 kiskorú gyereket hagy?? Nem akarom ezzel senkinek a vallási meggyőződését megbántani, de ezek s még sok más kérdés motoszkál bennem ilyenkor. De ha kifejteném igen hosszúra nyúlna ez a bejegyzésem is....

Úgyhogy mára ennyi legyen elég.

Öregszem???

Ősz hajszálat találtam, pontosabban a barátnőm vette észre. Ülünk a kertjükben, esszük a jól megérdemelt ribizlis sütinket, elemezzük az élet dolgait, s akkor.... ott egy ősz hajszál!!!!! Az nem lehet, az szőke, tutira..... de mégis. Még a fehér nadrágom színéhez is hozzámértem - mert ugye azonnal kitéptem. S tényleg. A mindenit, nekem még nem lehet ősz hajszálam, még fiatal vagyok, s ráadásul nő! Ha pasi lennék, az más. Az ősz pasik jók, van bennük valami szexi. S különben is Csaba is őszül - mondjuk mellettem, nem is csoda. Bár szerinte Ő inkább szőkül. Ráhagyom.... had' örüljön. :o)
Mindenesetre nem rohanok még a fodrászhoz hajat festetni, hátha csak valami tévedés volt a természet részéről. Szóval nem, mégsem öregszem, így döntöttem. :o)

Különben is most a következő hetekben egy csomó izgalmas dolog vár rám. Először is szombaton túra a Pilisben. A társaság adott, az idő is, már csak a térdemnek kell bírnia. Utána irány a Balcsi, Csabának ált. iskolai osztálytalálkozója lesz Füreden. S ha már anya volt olyan aranyos, s megdobott egy kis pénzzel, hogy nyaraljuk, mindjárt 4 napra megyünk. A szállást már le is foglaltuk. Az utána következő héten pedig a Magas Tátra. Nagyon klassz programot állított össze a túravezető a 4 napra. Lesz benne bőven túrázás, csillagvizsgáló látogatás, Krakkói városnézés. Tartalmas kis út lesz az biztos.

Beindult a nyár!