Most örülnöm kellene....

De valahogy nem vagyok túl boldog. OK, végre van állásom, ma hívott a fejvadász, hogy megnyertem. Kereskedelmi asszisztens leszek egy helyi cégnél. A cég barátságos, a vezető is (több körön keresztül beszéltem vele), annyira nincs is vészes helyen - kocsival 10 perc lesz max. - , ráadásul nem multi, ami most nekem előnyös. Nem akarok ismét csak egy "szám" lenni a sok között. A fizetést még nem tudom. Én elmondtam a minimális igényemet, s nyilván nem én lettem volna a kiválasztott, ha nekik az nem felel meg. Kezdeni valószínűleg a jövő hét vége felé fogok, mert egy most még ott dolgozó helyére megyek. Szóval még nem vagyok ott 100%-osan.
De, s itt jön a de......... akik nagyon közelről ismernek (nem sokan vannak) azok tudják, hogy Pest mániás vagyok, s nagyon arrafelé irányultam volna. Nyilván nem könnyű, mert a család többi részének eszébe sincs váltani, változtatni. Persze megértem őket. Dorka most kezd a várva várt gimiben - egyértelmű, hogy az ő élete a legfontosabb, Csaba meg szereti a melóját, a munkahelyet elmondása alapján nem annyira, de az ebben az esetben másodlagos. Viszont abban egyeztünk meg, ha szeptemberig nincs állásom, akkor mehetek. Kicsit kipróbálni, hogy a valóság is olyan, mint ahogy azt én elképzeltem/elképzelem. Tudom a többség utálja a fővárost mert koszos, büdös, sokan vannak. Én viszont pont ezt szeretem, hogy sokan vannak, hogy annyi lehetőség van. Nyilván így most egy álom összetört, de lesz ez még jobb is. Általában el szoktam érni amit akarok.... :o) A lényeg, hogy most anyagilag kicsit megint feltornázom magam, aztán majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgaim/dolgaink.

Most különben is inkább azzal foglalkozom, hogy anya minél hamarabb hazakerüljön a kórházból (nem bírja ezt a folyamatos hőmérséklet ingadozást a szíve.... így ilyenkor rendszerint a sürgősségin kötünk ki), s visszatérjen egy kicsit minden a régi kerékvágásba.

Ez a bejegyzés most nem mindenkinek lesz szimpi, de ez is én vagyok.....

Twilight

Azt hiszem nem kellett volna megnéznem a filmet. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha elolvasok egy könyvet, akkor soha, de soha nem nézem meg filmen.... Először akkor szegtem meg ezirányú fogadalmamat, amikor nem bírtam a mozi csábításának ellenállni a Gyűrűk urával kapcsolatosan. OK, ott a film nem volt csalódás. Totál úgy képzeltem el olvasás közben az egészet, ahogy megfilmesítették. Mondjuk ez talán köszönhető annak, hogy Göncz Árpád nagyon jól fordította, s a fantáziám is jól működött. De most az Alkonyat hatalmas csalódás volt filmen. A könyv tökéletes, olvasmányos, magával ragadó, tulajdonképpen le sem lehet tenni. Két nap alatt olvastam el. A filmben a szereplők - a magyar hangok nem különben - viszont szörnyűek. Főleg ez a Robert P.... Annyira ronda - tudom most lányok milliói szívesen kikaparnák a szemem... ;o), de semmi vámpírszerű, szoborszépségű, tökéletes arcú és alakú nem volt benne. Pedig a könyvben így jellemezték. Na mindegy..... A lényeg, hogy a könyvet mindenkinek ajánlom - csütörtökön kapom a második részt - , de a filmre egy fillért se adjon ki senki. Azon azért agyaltam, ha esetleg Brad Pitt játszotta volna a főszerepet... egész jó kis vámpír lett volna belőle. Mondjuk neki már ebben tapasztalata is van (Interjú a vámpírral), s ő legalább tényleg a PASI..... :o). S halálnak is jó volt (Ha eljön Joe Black), remélem, ha majd elhalálozom Ő visz át a túloldara.... tulajdonképpen akár most is jöhet értem :o))))

Uh, itt az éjfél, befejezem, mert mindjárt jönnek a vámpírok vadászni... :o)

Jóccakát!