Kicsit elfelejtkeztem a blogomról, s ahogy Brigi barátném halkan megjegyezte, már ördögszekereket fújdogál benne a szél...
Nos elég rossz időszakon vagyok túl, de lassan feléledek, felébredek. Persze még sok a tennivaló anyu lakásában. Elkezdtünk pakolászni tesómmal, szelektálni, szortírozni. Bevallom nekem nagyon nehezen megy. Milliónyi gyerekkori emlék, élmény kapcsolódik szinte minden egyes tárgyhoz, úgy a könyvekhez, mint mondjuk pl. a bútorokhoz, edényekhez. Tulajdonképpen ha lenne lehetőségem a dolgok 90%-át megtartanám, de talán szerencse, hogy nincs nagy házunk, nagy garázzsal, kamrával, így muszáj lesz tényleg csak azokat a dolgokat megőrizni, amik azon túl hogy emlékek talán még hasznosak, használhatóak. Ehhez persze nálunk, a saját lakásunkban is kell egy hatalmas selejtezést tartani. Gondolatban már elrendezgettem, hogy mi az amit megtartok, mi az ami (pl. könyvek), amit elajándékozok, esetleg eladok. Nyilván lesz itthon is egy csomó dolog ami a lomtalanításkor lesz örök kárhozatra ítélve, de be kell látni, nincs hely az olyan dolgoknak amiket nem veszek elő. Olvastam egyszer valahol, hogy azokra a tárgyakra (ruha, edény, akármi), amit kb. 1 évig nem veszünk elő igazából nincs is szükség. Talán ennek fényében egyszerűbb lesz a pakolászás. S fülembe cseng tesóm mondata is, hogy ő nem tárgyakat, kézzel fogható emlékeket akar megőrizni, hanem az élményeket, az érzéseket. Lehet neki van igaza.
Nos akkor kicsit tekintsünk vissza, az elmúlt pár hónapra.
A karácsony gyorsan eltelt - anyu nélkül ugyan, de mégis családi körben. Amit észrevettem, hogy néhány rokonomnak fontosak lettünk - persze nekik eddig is azok voltunk, csak esetleg ritkábban mutattuk ezt ki -, néhányak pedig azzal, hogy anya már nincs elfelejtkeztek rólunk. Tulajdonképpen ezt a részét a családi kapcsolataimnak le is zártam. Fáj, de ez az időszak kicsit megkeményített, így nem foglalkozom ezzel a kérdéssel.
A szilvesztert Hernádon töltöttük igen jó társaságban és hangulatban. S az újév eljöttével tovább folytattuk jövőnk tervezését.
Nem titok, bár nagyon nem híresztelem, hogy alig 3 év múlva új életet szeretnénk kezdeni Hollandiában. Ezért most hatalmas erőbedobással tanuljuk a holland nyelvet. Őszintén szólva én ennyire még soha nem szerettem tanulni, mint most. A nyelvet imádom - szerencsére könnyen is megy, csak úgy ragadnak rám a szavak, mondatok. Ez köszönhető talán annak, hogy németül és angolul is értek, s a holland nyelvtan igen könnyű. Legalábbis eddig még az volt. Már elértük itthon azt a szintet, hogy ha lehet Csabával már csak hollandul csetelünk. Rengeteg online tanulós oldal van a segítségünkre ebben. Az pedig, hogy mennyire értünk, beszélünk ezen a nyelven a nyáron ki fog derülni. A szállodai szobánkat már lefoglaltuk Amszterdamban, ahova négyen utazunk (Csaba, Dorka, Bogi - ő Csaba kishuga, s persze én).
Ezen a honlapcímen akár meg is nézhetitek a klassz kis hotelt : http://www.citizenm.com/amsterdam-city/
Egyébként egy csomó tervem van magammal kapcsolatosan is az idénre. Először is kicsit rendbe kell szednem magam külsőleg. Nem vagyok az az elhagyom magam típus, de a téli hónapokban feljött rám kb. 8 kg. Ami állítólag nem látszik, viszont én nagyon érzem. Így holnaptól kemény edzés vár rám, amit megpróbálok rendszeressé tenni. Ma délután leugrok a terembe - most akciós a korlátlan havi bérlet -, s jövő héttől igyekszem minden nap eljutni tornázni. Úgy tervezem, hogy az első hónapban csak kardiózom (20-20 perc, a taposón, a elipszisen, a bijacon és a futópadon), ami elég lesz arra, hogy ráhangolódjak a mindennapi mozgásra, s rögződjön bennem, hogy minden nap vegyem a fáradságot, s kicsit megdolgoztassam magam. Tulajdonképpen az elhatározással sosincs bajom, csak a megvalósítás bukik néha. Olyan hülye indokok miatt, hogy most Dorkáért kell hegedűre menni, vagy vásárlás után már nincs kedvem, stb. De a kulcs az a saját lustaságom..... Mivel azonban nincs kedvem az egész ruhatáram lecseréléséhez - legalábbis nagyobb méretű ruhákra nem szeretném, megpróbálom a lustaságot legyőzni, s ezzel magamat is... :)
A többi magammal kapcsolatos terv az olyan pl. hogy fogfehérítés, szemorvos (új lencse kell már), s néhány olyan dolog ami a közérzetemet teszi jobbá.
Úgy döntöttem, hogy most megengedek magnak egy testi-lelki megújuló évet :) A lelki részében persze nagyon sokat segít a családom. Tulajdonképpen Csabán, Dorkán és a tesómon kívül nagyon nem is érdekel senki. Szerencsére velük maximálisan jó a kapcsolatom, nem is kívánhatnám, hogy jobb legyen. Aztán persze ott vannak a barátaim (akiket az elmúlt évben igen komolyan megszelektáltam), akikre szintén számíthatok, s ők is rám.
Szóval nekem most kezdődik az új év, úgyhogy hajrá nekem :)
