Bemelegítés

Tényleg itt a tavasz, hisz elkezdődött a túraszezon. Szombaton egy könnyű kis 14 km-es túrán vettünk részt a Budai hegyekben. No nem kettesben, hanem a szokásos nyomdász bandával együtt. Bár a munkahelyét az ember a legtöbb esetben nem szokta dicsérni - de mivel nem az enyémről van szó, megtehetem -, de azt meg kell hagyni, hogy egy pozitívum van a nyomdában (jó Csaba lehet tudna többet is mondani). Jó néhány év óta működik egy "túrakör", amibe az utóbbi néhány évben mi is aktívan részt veszünk. Sok helyre eljutottunk már így potom pénzekért kikapcsolódni, s hullára fárasztani magunkat. :o) Nos a tegnapi úti cél Biatorbágy és Páty volt. Indulás reggel 7-kor (kivételesen időben beértünk a találkozási ponthoz). Gyülekezés közben találkoztunk Csaba egyik volt osztálytársnőjével, aki rettentő mód megörült nekünk, mondván végre egy, illetve két ismerős arc. Aztán tisztáztuk, hogy mi a Budai hegyekbe megyünk, ő meg a Szekszárdi dombságok felé venné az irányt, úgyhogy nem biztos, hogy a mi buszunkra kell felszállnia, hanem a mellettünk lévő járatra. Egyébként ha erre nem világítunk rá, simán jött volna velünk. Azt ugyan kicsit furcsállotta, hogy az ő túra társai sehol sincsenek, de tulajdonképpen annyira nem is zavarta... :o)
Naszóval lényeg a lényeg, hogy 9-kor már Biatorbágyon voltunk. Megcsodáltuk a hidat, amit anno M.Sz. (gy.k: Matuska Szilveszter) kissé megrongált, s irány az erdő.











Csodálatos időnk volt, még ha nem is nagyon melegen, de száz ágra sütött a nap, a szél se fújt, s az alkoholos flaskák is gyorsan előkerültek (érdekes módon ezeket soha senki nem hagyja otthon... ). Tényleg szép helyeken jártunk pl. a hármas-sziklánál, ahonnan még úgy is szép volt a kilátás, hogy még az alvó tájat láthattuk.

























Néha ugyan dagonyásztunk a sárban, sőt a térdem sem bírta a lefelé utat, de összességében tényleg szuper napunk volt. Visszafelé még egy tavacskába is belefutottunk. Messziről nézve nem értettük, hogy a picit fújdogáló szélben miért nem fodrozódik, aztán közelebb menve láttuk, hogy félig még be van fagyva. A fénykép nem igazán adja vissza a látványt, de ez alapján képzeljétek el. :o)










A túra végén aztán még meglátogattuk a pátyi pincesort. Ebben mi Csabával nem vettünk ugyan részt, de egyesek igen jó kedvvel szálltak fel a buszra. Egyrészt azért nem mentünk, mert már menni nem bírtam, annyira fájt a lábam, másrészt meg pincesor ide vagy oda, egyetlen szőlőtőkét sem láttunk. Most vagy a pincében tárolják a helyiek, vagy tablettás bort árulnak....

Más téma (de ígérjétek meg hogy csak kicsit nevettek!):

Szóval történt, hogy a korom előrehaladtával a szemem távolbanemlátóból most már közelrenemlátóba megy át. Ennek "örömére" kb. fél éve új lencsét csináltattam. Próbáltam szoktatni hozzá a szemem, de valahogy nem volt az igazi. Fél óra utána már szedtem ki a szememből, mert szúrt, viszketett, plusz nem is igazán úgy láttam vele ahogy kellett volna. Már gondolkoztam egy újabb szemműtéten (16 éve volt ilyen nekem utoljára), amikor tegnap reggel arra gondoltam, mi lenne ha megnézném az orvosi papírt. S ekkor világosodtam meg..... Eddig a jobb szemembe raktam a bal lencsét, s fordítva. S csodák csodájára a szemem nem vörösödött be, s láttam egész nap normálisan. Úgyhogy szemműtét elnapolva, spórolt pénz elköltése máshova átütemezve....

S ha még nem csináltam volna még egészen hülyét magamból íme egy másik gyöngyszem is...
Mivel mindhármunknak egész más zenei ízlése van, általában itthon mindenki fülhallgatóval hallgatja a kedvenceit. Valamelyik este ülök a laptop előtt, fejemen a fejhallgató, s hallgatok egy új számot. A minőséget nem találtam valami tökéletesnek, gondoltam hangosabbra veszem, hátha majd úgy jobb lesz. Nos Dorka ezt egy idő után marhára megunta, átjött a szobájából, fogta a fejhallgató végét, s bedugta a laptopba..... (Anyaaaaaaa, így tuti jobb lesz felkiáltással).

Most vagy tavasz van, vagy a korom előrehaladtával egyre jobban meghülyülök. Remélem az első verzió áll fent, mert ha a második, akkor nem irigyelem a családom....