Három napos pihi, nyárindítás

Nos ezen a félhosszú hétvégén buliztunk kicsit. Vasárnap ugyanis hivatalosak voltunk barátnőmhöz grillezni. A fedő-sztori ez volt, de tulajdonképpen a Hernádi búcsúba szólt elsősorban a meghívó. Márcsak azért is, mert Helga szerint egy kihagyhatatlan élmény, s mindenképp részt kell vennünk rajta. Többször hívott már bennünket, de az idén nem úsztuk meg... :o))) Na jó, ez csak poén. Tényleg szívesen megyek/megyünk hozzájuk (hivatalos rendezvény nélkül is). Azért a megbeszélt egy óra helyett sikerült kettőre hozzájuk odaérni (de nem azért mert eltévedtünk - ami ugye szokásunk), hanem mert valahogy így alakult a helyzet. A lényeg, hogy mire odaértünk, már sült a finom pulyka és pipi husi a grillen, na és a cápa steak... :o))) Zoli valami isteni finom feta szószt készített (ezúton is köszönjük az íz-élményt neki). Helga fincsi sütiket sütött, s én is vittem egy tálnyi kókuszgolyót, no és az elmaradhatatlan lime-os baccardi-t üdítőnek. S a ház ura kapott egy kis üveg páleszt, ördöglakattal lezárva. Ezzel kivétel nélkül mindenki jól elszórakozott. Tulajdonképpen egész sok embernek vittük "játékot". Remélem Zoli azóta egyedül is rájött a nyitjára, s már lecsúszott a torkán az itóka.. :o)

Kaja után (ahol ugye nem csak mi voltunk) irány a búcsú. Nos ahogy már ott is említettük, nincsenek rá szavak.... :o))) Egyébként nem volt gáz, a szokásos körhinta, céllövölde, vattacukor combo... egy kis zenével fűszerezve. Ja és persze kirakodó vásár. Élmények voltak, pl. mézeskalács szív, amire szövegként ennyi volt feltüntetve: "anyámnak" :o)) vagy fél literes kiszerelésben Noémi Caramell parfüm (Naomi Cambell helyett). Fényképezni nem mertünk, hogy dokumentálhassuk képileg is ezeket a látnivalókat, de esküszöm így volt. :o)))

Bulit ottalvósra terveztük, így csak másnap délelőtt sikerült haza érni.

Persze közben Dorka is bulizott. Pénteken részt vett élete első ottalvós házibuliján. Kb. 40-en voltak. Jól sikerült az biztos. :o))) Furcsa volt, hogy óvodás kora óta először aludt szombat délután... Azt hiszem lassan hozzá kell szoknunk, hogy hétvégén délutánonként ismét alszik... :o))) Szombat esete pedig a barátnője aludt nálunk. Gyereknapra azt kapták, hogy mi elhúztunk itthonról, övék volt a lakás. Vasárnap mikor hazaértünk, délelőtt már bőszen tanulták a történelem leckét. Meg is kérdeztük, hogy mit rosszat tettek, hogy ennyire kis szorgalmasak? :o))) De még csak a városban sem voltak szombaton, itthon voltak végig.

Lassan jön a nyár, s már be is van egy két fix program tervezve. A júniusi hétvégéink már mind foglaltak (szülinapok, házassági évforduló, stb.). Csaba, a haverja, Dorka és a barátnője 21-én mennek Orfűre (Fishing on Orfű) így 4 napig szalma özvegy leszek. A helyzetet kihasználva - s hogy ne féljek egyedül, Helga itt lesz Kecskeméten. Szigorúan a múzeumok éjszakájára jön, az már pusztán a véletlen műve, hogy azon a héten lesz az V. Bor és Pálinka ünnep a városban... :o)) A lényeg, hogy szabin leszek, úgyhogy ha bárki keres a Gusto Standnál megtalál :o)))

Csaba már írta a blogjában, hogy elkezdtünk nyelvet tanulni. Hihetetlenül tetszik a holland. Ennyire nyelvtanulást még nem élveztem. Most még on-line nyomjuk, de szeptembertől tanárt is szerzünk. Mivel én angolul és németül is beszélek, tulajdonképpen csak a kiejtéssel van bajom. Na jó nem minden szó hasonlatos e két nyelvhez, de így lényegesen egyszerűbb nekem a tanulás és a memorizálás. Van egy amerikai oldal ahol angolul lehet hollandul tanulni. Ezt is használom (a többi mellett), s itt még ellenőrzik is az írásbeli leckét. Ki lehet választani, hogy ki segítsen a tanulásban. Bejelöltem egy Robert nevű jóképű pasit... csak az élmény kedvéért... :o))))
Egyébként annyira érdekes, hogy mióta tanulok, az angolt sokkal jobban értem. Lehet, hogy csak beképzelem, de talán azért van ez így mert a holland egy kicsit elharap szavakat, no meg a torok hangok, s ez miatt nagyon kell fülelnem, s már automatikusan az angolra is jobban figyelek...

Szóval most így telnek a napjaim.....

Ja, a buliról képek a facebook-on vannak, de szerintem már láttátok őket.

Köszi, hogy végigolvastatok, pusszancs mindenkinek. :o)

Már csak a szívünkben....

Ez most egy nagyon rövid és szomorú bejegyzés lesz....

Pénteken elhunyt a nagymamám. :((( Hosszú életet élt, májusban lett volna 101 éves. Hiányzik, de a szívemben mindig ott lesz.

Bemelegítés

Tényleg itt a tavasz, hisz elkezdődött a túraszezon. Szombaton egy könnyű kis 14 km-es túrán vettünk részt a Budai hegyekben. No nem kettesben, hanem a szokásos nyomdász bandával együtt. Bár a munkahelyét az ember a legtöbb esetben nem szokta dicsérni - de mivel nem az enyémről van szó, megtehetem -, de azt meg kell hagyni, hogy egy pozitívum van a nyomdában (jó Csaba lehet tudna többet is mondani). Jó néhány év óta működik egy "túrakör", amibe az utóbbi néhány évben mi is aktívan részt veszünk. Sok helyre eljutottunk már így potom pénzekért kikapcsolódni, s hullára fárasztani magunkat. :o) Nos a tegnapi úti cél Biatorbágy és Páty volt. Indulás reggel 7-kor (kivételesen időben beértünk a találkozási ponthoz). Gyülekezés közben találkoztunk Csaba egyik volt osztálytársnőjével, aki rettentő mód megörült nekünk, mondván végre egy, illetve két ismerős arc. Aztán tisztáztuk, hogy mi a Budai hegyekbe megyünk, ő meg a Szekszárdi dombságok felé venné az irányt, úgyhogy nem biztos, hogy a mi buszunkra kell felszállnia, hanem a mellettünk lévő járatra. Egyébként ha erre nem világítunk rá, simán jött volna velünk. Azt ugyan kicsit furcsállotta, hogy az ő túra társai sehol sincsenek, de tulajdonképpen annyira nem is zavarta... :o)
Naszóval lényeg a lényeg, hogy 9-kor már Biatorbágyon voltunk. Megcsodáltuk a hidat, amit anno M.Sz. (gy.k: Matuska Szilveszter) kissé megrongált, s irány az erdő.











Csodálatos időnk volt, még ha nem is nagyon melegen, de száz ágra sütött a nap, a szél se fújt, s az alkoholos flaskák is gyorsan előkerültek (érdekes módon ezeket soha senki nem hagyja otthon... ). Tényleg szép helyeken jártunk pl. a hármas-sziklánál, ahonnan még úgy is szép volt a kilátás, hogy még az alvó tájat láthattuk.

























Néha ugyan dagonyásztunk a sárban, sőt a térdem sem bírta a lefelé utat, de összességében tényleg szuper napunk volt. Visszafelé még egy tavacskába is belefutottunk. Messziről nézve nem értettük, hogy a picit fújdogáló szélben miért nem fodrozódik, aztán közelebb menve láttuk, hogy félig még be van fagyva. A fénykép nem igazán adja vissza a látványt, de ez alapján képzeljétek el. :o)










A túra végén aztán még meglátogattuk a pátyi pincesort. Ebben mi Csabával nem vettünk ugyan részt, de egyesek igen jó kedvvel szálltak fel a buszra. Egyrészt azért nem mentünk, mert már menni nem bírtam, annyira fájt a lábam, másrészt meg pincesor ide vagy oda, egyetlen szőlőtőkét sem láttunk. Most vagy a pincében tárolják a helyiek, vagy tablettás bort árulnak....

Más téma (de ígérjétek meg hogy csak kicsit nevettek!):

Szóval történt, hogy a korom előrehaladtával a szemem távolbanemlátóból most már közelrenemlátóba megy át. Ennek "örömére" kb. fél éve új lencsét csináltattam. Próbáltam szoktatni hozzá a szemem, de valahogy nem volt az igazi. Fél óra utána már szedtem ki a szememből, mert szúrt, viszketett, plusz nem is igazán úgy láttam vele ahogy kellett volna. Már gondolkoztam egy újabb szemműtéten (16 éve volt ilyen nekem utoljára), amikor tegnap reggel arra gondoltam, mi lenne ha megnézném az orvosi papírt. S ekkor világosodtam meg..... Eddig a jobb szemembe raktam a bal lencsét, s fordítva. S csodák csodájára a szemem nem vörösödött be, s láttam egész nap normálisan. Úgyhogy szemműtét elnapolva, spórolt pénz elköltése máshova átütemezve....

S ha még nem csináltam volna még egészen hülyét magamból íme egy másik gyöngyszem is...
Mivel mindhármunknak egész más zenei ízlése van, általában itthon mindenki fülhallgatóval hallgatja a kedvenceit. Valamelyik este ülök a laptop előtt, fejemen a fejhallgató, s hallgatok egy új számot. A minőséget nem találtam valami tökéletesnek, gondoltam hangosabbra veszem, hátha majd úgy jobb lesz. Nos Dorka ezt egy idő után marhára megunta, átjött a szobájából, fogta a fejhallgató végét, s bedugta a laptopba..... (Anyaaaaaaa, így tuti jobb lesz felkiáltással).

Most vagy tavasz van, vagy a korom előrehaladtával egyre jobban meghülyülök. Remélem az első verzió áll fent, mert ha a második, akkor nem irigyelem a családom....

Kényeztető

Kicsit régen írtam már. Nem nagyon volt miről... De lassan itt a tavasz, s felébredek a téli álomból. Ennek örömére tesómmal, meg Dorkával kipróbáltuk városunk egészen új létesítményét, az uszodát. Kicsit húzós a belépő, de úgy döntöttünk., most nem érdekel bennünket. Nos a fürdőben nem csalódtunk. Bár azért egy-két dolgot másképp csináltam volna. Először is, mint ahogy általában minden élményfürdőben itt is kapsz egy műanyag órát... Itt csak egy színű van, s attól függetlenül, hogy melyik részét akarod az usziban használni, olyan színű papír karszalagot kapsz. Nekem már itt problémáim voltak, ugyanis nagyon ügyesen - gyakorlatlan fesztiválozó révén - fordítva raktam a kezemre, s kb. 5 perc után le is esett.. (Nyilván megoldottam a helyzete, bikini felsőre kötöttem a papírt.) Valószínüleg nagy biznisz lehetett valakinek a papír karszalag....Bejutottunk az öltözőkig, ahol próbáltunk üres szekrényt keresni. Miután már jópárat ki-be próbáltunk nyitni, zárni, Dorka rájött, hogy a sorok végén lévő képernyőhöz hozzáérintett óra megmutatja, hogy melyik a mi szekrényünk... Tiszta űrkorszak. :) Gyors átöltözés, s irány a felfedező körút. Még egy hiányosság, hogy a medencék előtt nincs lábmosó. Tehát aki papucs nélkül megy ide oda, az gyakorlatilag mindent behord a medencébe. Gondolok itt egy "kellemes" lábgombára vagy a többiek papucsának a talpán lévő koszra... Egy ilyen kis mosó izé van, az is öltözők bejáratánál. De a lényeg, hogy nagyon klasszul megcsinálták. Dizájnos, kellemes színek, szép világos belső, sok-sok medence. Pl. hullám, gyors sodrású, kinti- benti termál, szauna, gőz, sókamra, óriáscsúszdák. Utóbbit gyorsan ki is próbáltuk. S én aki nem bírja az ilyesmit, alig akartam a csúszást abbahagyni. :) Dorka kint ült az esti sötétben a temálban, s áztatta magát, mi meg tesóval, mint az óvodások, egymás után csúszkáltunk... :) Kellemesen elfáradtunk, s 1/2 9 körül hazaindultunk. Útközben Dorka addig nyaggatta tesómat, hogy elmentek még Brains koncertre. Én ide már nem tartottam velük. Egyrészt nem az én világom, fáradt is voltam, s hagytam had' élvezzék egymás társaságát. Valamikor 1/2 2- re ért haza kicsiny lányom. Azt hiszem elkezdődött a kamaszkor... :)))))
Szóval ilyen klassz kis szombatunk volt. Csaba most kimaradt a jóból, mert bulizni volt, de mivel a fenti eseményt többször ismételjük, majd ő is részese lesz.

Sok más nem is történt, de mostmár a jó idő közeledtével, egyre több program lesz itt is meg városon kívül is. Indul a szokásos túra szezon, barátném is jobban rá fog vélhetően érni, s leszenk csajos hétvégék is. De majd ezekről akkor beszámolok.

Addig is jó tavaszvárást mindenkinek.

Ágytól, asztaltól...

Na jó, az asztal maradt. :o) Csak az ágyat cseréltük le, ami már nagyon aktuális volt.
Anno kb. 7 éve amikor kinéztük nagyon tetszett, még ki is próbáltuk, hogy kényelmes a fekvés rajta. Aztán mikor megérkezett valami nem stimmelt. Később jöttünk rá, hogy valószínűleg egy kissé elbacták az asztalosok, mert nem teljesen sík a fekvő felület. Nos igen, ilyen az, amikor egy asztalos épp csak kettessel átcsúszik a vizsgán, s aztán munkába áll. Na de most vége a hátfájásnak végre van új ágyunk. Elég sok időbe tellett míg sikerült a megfelelő darabot kiválasztanunk. Mivel nincs hálószobánk, valami olyan megoldást kerestünk, ami minden napszakban kiszolgál bennünket. Végül - sajnos sok alternatíva nem lévén, a Komfortéka mellett döntöttünk. Őszintén szólva a bolt szimpatikus, hisz a nagyszobában csak innen van bútorunk, s nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel. Végül fájó szívvel búcsút mondtunk 200e Ft-nak (áááááááá nagyon fáj), s cserébe kaptunk egy, illetve két ágyat, amit sikeresen fel is cipeltünk a hatodikra. Mert ugye csak háztól-házig szállítás van, s nem emeletig. Még jó, hogy lapra szerelt volt a cucc, így azért egyszerűbb volt.
A régit már korábban eladtam - piszkáltak is a kollégáim rendesen, hogy semmi kereskedelmi érzékem nincs, mert nagyon ócccsón adtam. De én tudom/tudtam, hogy a felkínált árnál többet a kutya nem adna érte. (Áfonya azért néha kipróbálta a bútorszöveten, hogy milyen élesek a karmai.) Így pénteken este régi ágy el, új pedig most már egyedül uralkodik a szobában.

Apát a projekt befejezésére magára "kellett" hagynom, mert nekem sürgős és halaszthatatlan bulizhatnékom volt. Pontosabban már megint alig volt időnk az utóbbi időben találkozni a barátnőmmel, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ki kell kapcsolódnunk. Kapóra jött, hogy tesóm is bulizni ment, így üres volt a kecó Pesten. Első utunk így Csillaghegyre vezetett a lakáskulcsért. Gondoltuk, majd kedvesen beinvitálnak a fiúk a buliba, de tesóm úgy beállt a kapuba, hogy esélyünk sem volt bejutni. Aztán megjelent a többi haver is az udvaron és szinte szugerálták belénk, hogy "nem akarunk bemenni a házba". Komolyan, mint valami Jedi telep.... :o)
Na mindegy, kulcs megszerezve, irány plázázni - sikerült is egy csomó klassz cuccot beszerezni, s életem első 32-es méretű szoknyáját is. :o) Megboldogult lánykoromban sem kellett ilyen kicsi szoknya, úgyhogy most nagyon meg vagyok magammal elégedve - testkörméret területén. :o)) (Bár lehet, hogy elszámozták...). Estére pedig irány a Jam Pub. Én még nem voltam eme műintézményben, de nagyon megnyerte a tetszésemet. Először is az, hogy Első Emelet "mini" koncert volt. Nagyon jól nyomták még a fiúk, viszont egy világ omlott bennem össze, hogy az összes tag milyen alacsony. A dobos gyerekkori agyamban egy nagyon magas emberként maradt meg, aztán mikor a buli végén ott beszélgetett mellettem szomorúan konstatáltam, hogy kb. 5 cm-el magasabb nálam... Koncert után aztán diszkó. Ennek folyamodványaként ma úgy érzem magam, mint egy 80 éves reumás öreganyó. Mindenem fáj, a térdem, a bokám. Nem, a fejem nem... :o)) Nem ittam sokat. Azt hiszem 5 Jagert sikerült magamba dönteni, de kólával és kajával egybekötve. Így barátnőm szociálisra én pedig antiszociálisra ittam magam. A való életben ez pont fordítva van.
Ma reggel meg irány haza. Még útközben telefonos segítséget adtam Csabának, hogy hogyan is kell a borsóleves főzni, de a csirkét azért már én sütöttem. :o)
Most még próbálom összeszedni magam, mert holnap, sőt még a jövő héten is meló. Rengeteg munkánk van, de szerencsére két ünnep között nem dolgozunk, így lesz időm pihenni.

Még karácsonyig lehet, hogy írok, feltéve ha lesz kedvem...

Szeptemberi újév

Kicsit régen írtam, mert nem nagyon volt miről. Most viszont van.... :o)

Szóval elérkezett az idő, s végre 6 év után lejárt az autó hitelünk. Komolyan mondom, már május óta számolgattam, hogy már csak 4, 3, 2 és 1 csekket kell befizetnem. Persze azért nem volt ez annyira nagy öröm, mert kb. 140e Ft-ot költöttünk ebben a hónapban a kocsira. Először is ugye hátra volt még az augusztusi törlesztő, ami 33e, aztán a kamatkülönbözet július-augusztus hóra (természetesen amikor a legmagasabb volt a CHF), ez volt 34e. Aztán venni kellett két első gumit (ezt aránylag olcsón megúsztuk ismerős révén) 24e, műszaki vizsga egy kis olajcsere, stb. 52e, s a végén az átírási költség 12e. S végül még örülhettünk, mint majom a farkának, hogy nem volt eredetiség vizsgálat (lizingelt kocsik esetében ez nem kell átíráskor), ami 20e lett volna. De a lényeg a lényeg, hogy VÉGE :DDDD

Bár lóvéból teljesen kifogytunk, azért a múlt hét végén még befigyelt egy siófoki hétvége. Csaba haverja szólt, hogy üres a nyaraló Szabadi-Sóstón, pontosabban csak ő van lent, s hogy nem mennénk-e le grillezni meg pancsizni. Hát hogy a viharba nem... :o))
Kocsink nem lévén (műszaki nélkül nem mertünk elindulni) szombat reggel felültünk a Kecskemét-Siófok közvetlen jártra, s kemény 6900Ft/3 fő ellenében (kész rablás egy rozzant buszért) leutaztunk. Gyorsan bevásároltuk a helyi Tesco/Aldi kettősben a grillezéshez valókat (hús és fincsi zöldségek), s irány a nyaraló. Én bepácoltam a husit (ki más... ez a két pasi csak sörözött addig a kertben), s már mehettünk is fürödni. Őszintén szólva még soha nem voltam Siófokon (csak átutazóban), s meglepődtem, hogy mennyivel más a Balaton vize délen, mint északon. Szép tiszta volt, ami annyira nem volt jó, hogy legalább 1 km kellett gyalogolni, míg normális mélységű vizet találtunk. Bár Dorka szempontjából így volt ez jó. Szóval a kellemes fürdőzés után visszagyalogoltunk a szállásunkra, s a fiúk már csiholták is a tüzet a grillezéshez. Én még elkészítettem a salátát, feldaraboltam a zöldségeket, s kis idő múlva már ehettük is a finomságokat. Szerencsénk volt - már megint -, hogy 8 után kezdett el valami iszonyat módon fújni a szél, pont akkorra mire nagyjából belakmároztunk. S mivel én még viharos Balatont sem láttam közelről, muszáj volt a partra lesétálni. Szép-szép, de vízbe nem mennék ilyenkor. Sötétben meg egyébként sem. Bár azt mondják van az éjszakai fürdőzésnek is feeling-je :o))

Itthon, Kecskeméten még volt egy hét buli (Hírös Hét). Tulajdonképpen csak kétszer látogattam. Egyszer barátnőmmel, de nagyon jó kislányok voltunk, csak és kizárólag alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, illetve egyik nap szólt a cégnél a főnökünk, hogy ha már buli van a főtéren, menjünk már be egy közös evi-ivi estére mindannyian. Nem számoltam de szerintem 50e Ft-ot biztos ránk költött aznap este. Nagyon jó volt, mert csak hozta a kaját meg a piát. A hangulat is kellemes volt, kicsit még jobban összerázódott a banda. Állítólag szeptemberben vagy októberben lesz egy 3 napos céges buli is, de hogy hol azt nem voltak hajlandóak elárulni. Meséltek egy két dolgot a néhány évvel ezelőttiről a kollégák... hááááát húzós lesz ;o))

Szeptember lévén Dorkának is elkezdődött a suli. Nyolcadikos lett (utolsó általános iskolai éve, bár nem tudom hogy ez annak számít-e itt a gimiben). A könyvek az idén nem kerültek annyiba, mint tavaly "csak" 17.000 Ft-ot fizettünk értük. Muhahaha

Szóval most így szeptemberben hitel nélküli új évet kezdek (lakáshitel még ugyan van, de az is már csak 1 évig, ráadásul forintban és fix 6%-ra), ami nagyon nagy megkönnyebbülés a családi költségvetés szempontjából.

Nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hónapban.

Pancsi a Balcsiban

Idén ismét Balatonfüreden töltöttünk pár napot. Itt teljesen ki tudok kapcsolni, főként azért mert nyaralás alatt nem nagyon vagyok hajlandó semmilyen információt magamhoz venni. Ez annyit tesz, hogy a közösségi oldalakra egyáltalán nem megyek fel szabadság alatt, s a híreket is csak úgy ímmel-ámmal olvasom, illetve nézem. Idén ehhez hozzájárult az is, hogy a szállásunkon gyakorlatilag 4 adó volt fogható... :o) Megjegyzem abszolút nem hiányzott a tv, sőt az internet sem. Így konstatáltam magamban, hogy nem vagyok még internet függő....
Szóval vasárnap indultunk. Igen jó időben és ütemben tudunk haladni lévén, hogy ilyenkor még senki nem jön hazafelé, s odafelé is kevesen. Szóval a lényeg, hogy 3-kor már vígan lubickoltunk a magyar tengerben. Az idő szuper volt, a víz is kellemes, s még csak le sem égtem. Pedig ez hozzá tartozik nálam a nyaraláshoz.... De úgy látszik a 30 faktoros naptej bevált. Este vacsi, s lézengés a parton. A felhozatal pasiban és nőben átlagos. Sok gyerek - kivételesen kevés hisztérikával futottunk össze, sok kutya, a többség öleb - érts szó szerint kézben vitték őket, ja és néhány kigyúrt izomagy. De nem voltak vészesek. Tulajdonképpen a három nap tök egyformán telt. Amit nem nagyon bántam, mert így gondolkodnom nem sokat kell :o)) Viszont volt időm olvasni. Ilyenkor próbálom behozni az éves könyvbéli lemaradásomat. Nagyjából sikerül is. 1 hét alatt két könyv azért jó arány :)
Egyik esete persze azért összefutottunk Csaba volt osztálytársával is, egy borozgató/sörözgető beszélgetésre. Mondjuk mi kihagytuk Dorkával az alkoholt. Dorka azért mert kiskorú én meg azért, mert még nem éreztem szükségét az újabb vérhígításnak és májrombolásnak. (Lesz még a nyáron két fesztivál Kecskeméten, gyűjteni kell az erőt :o)) ) A beszélgetős este után pedig szállásunk felé egy nyestbe futottunk. Épp nézelődött, hogy hol is menjen át az úttesten. Nagyon jó fej volt. Aztán felvilágosított Csaba haverja, hogy annyira ők nem örülnek a nyesteknek, mert szeretik az autók új ékszíját elrágni, ami a tulajoknak igen sok bosszúságot okoz.
Tulajdonképpen ennyi történt a három nap alatt (ami meg kimaradt azt Csaba blogjában elolvashatjátok). Szerdán már borongós volt az idő, így könnyebb is volt hazajönni. Márcsak azért is, mert már nagyon kívántam levest enni, s anyu főzött is nagyon finomat. Ráadásul a kismacskánk is nagyon hiányzott

Még a héten itthon leszek, pihenek, aztán irány vissza a melóba. Amit még mindig szeretek, főleg, hogy ebben a hónapban is kaptam plusz fizetést (többet mint a múlt hónapban), úgyhogy mostmár úgy gondolom ez rendszeres lesz. :o)))

Augusztusban még azért 1-2 napokat veszek ki szabira, mert barátnőzni is kell (buli, borutca, egy kis Pesti séta, stb.), meg szeretnék Bécsbe még hármasban a családdal kiugrani meginni egy bécsi kávét és enni egy fincsi bécsi meggyes rétest.