Kicsit régen írtam már. Nem nagyon volt miről... De lassan itt a tavasz, s felébredek a téli álomból. Ennek örömére tesómmal, meg Dorkával kipróbáltuk városunk egészen új létesítményét, az uszodát. Kicsit húzós a belépő, de úgy döntöttünk., most nem érdekel bennünket. Nos a fürdőben nem csalódtunk. Bár azért egy-két dolgot másképp csináltam volna. Először is, mint ahogy általában minden élményfürdőben itt is kapsz egy műanyag órát... Itt csak egy színű van, s attól függetlenül, hogy melyik részét akarod az usziban használni, olyan színű papír karszalagot kapsz. Nekem már itt problémáim voltak, ugyanis nagyon ügyesen - gyakorlatlan fesztiválozó révén - fordítva raktam a kezemre, s kb. 5 perc után le is esett.. (Nyilván megoldottam a helyzete, bikini felsőre kötöttem a papírt.) Valószínüleg nagy biznisz lehetett valakinek a papír karszalag....Bejutottunk az öltözőkig, ahol próbáltunk üres szekrényt keresni. Miután már jópárat ki-be próbáltunk nyitni, zárni, Dorka rájött, hogy a sorok végén lévő képernyőhöz hozzáérintett óra megmutatja, hogy melyik a mi szekrényünk... Tiszta űrkorszak. :) Gyors átöltözés, s irány a felfedező körút. Még egy hiányosság, hogy a medencék előtt nincs lábmosó. Tehát aki papucs nélkül megy ide oda, az gyakorlatilag mindent behord a medencébe. Gondolok itt egy "kellemes" lábgombára vagy a többiek papucsának a talpán lévő koszra... Egy ilyen kis mosó izé van, az is öltözők bejáratánál. De a lényeg, hogy nagyon klasszul megcsinálták. Dizájnos, kellemes színek, szép világos belső, sok-sok medence. Pl. hullám, gyors sodrású, kinti- benti termál, szauna, gőz, sókamra, óriáscsúszdák. Utóbbit gyorsan ki is próbáltuk. S én aki nem bírja az ilyesmit, alig akartam a csúszást abbahagyni. :) Dorka kint ült az esti sötétben a temálban, s áztatta magát, mi meg tesóval, mint az óvodások, egymás után csúszkáltunk... :) Kellemesen elfáradtunk, s 1/2 9 körül hazaindultunk. Útközben Dorka addig nyaggatta tesómat, hogy elmentek még Brains koncertre. Én ide már nem tartottam velük. Egyrészt nem az én világom, fáradt is voltam, s hagytam had' élvezzék egymás társaságát. Valamikor 1/2 2- re ért haza kicsiny lányom. Azt hiszem elkezdődött a kamaszkor... :)))))
Szóval ilyen klassz kis szombatunk volt. Csaba most kimaradt a jóból, mert bulizni volt, de mivel a fenti eseményt többször ismételjük, majd ő is részese lesz.
Sok más nem is történt, de mostmár a jó idő közeledtével, egyre több program lesz itt is meg városon kívül is. Indul a szokásos túra szezon, barátném is jobban rá fog vélhetően érni, s leszenk csajos hétvégék is. De majd ezekről akkor beszámolok.
Addig is jó tavaszvárást mindenkinek.
2012. március 4., vasárnap
2011. december 11., vasárnap
Ágytól, asztaltól...
Na jó, az asztal maradt. :o) Csak az ágyat cseréltük le, ami már nagyon aktuális volt.
Anno kb. 7 éve amikor kinéztük nagyon tetszett, még ki is próbáltuk, hogy kényelmes a fekvés rajta. Aztán mikor megérkezett valami nem stimmelt. Később jöttünk rá, hogy valószínűleg egy kissé elbacták az asztalosok, mert nem teljesen sík a fekvő felület. Nos igen, ilyen az, amikor egy asztalos épp csak kettessel átcsúszik a vizsgán, s aztán munkába áll. Na de most vége a hátfájásnak végre van új ágyunk. Elég sok időbe tellett míg sikerült a megfelelő darabot kiválasztanunk. Mivel nincs hálószobánk, valami olyan megoldást kerestünk, ami minden napszakban kiszolgál bennünket. Végül - sajnos sok alternatíva nem lévén, a Komfortéka mellett döntöttünk. Őszintén szólva a bolt szimpatikus, hisz a nagyszobában csak innen van bútorunk, s nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel. Végül fájó szívvel búcsút mondtunk 200e Ft-nak (áááááááá nagyon fáj), s cserébe kaptunk egy, illetve két ágyat, amit sikeresen fel is cipeltünk a hatodikra. Mert ugye csak háztól-házig szállítás van, s nem emeletig. Még jó, hogy lapra szerelt volt a cucc, így azért egyszerűbb volt.
A régit már korábban eladtam - piszkáltak is a kollégáim rendesen, hogy semmi kereskedelmi érzékem nincs, mert nagyon ócccsón adtam. De én tudom/tudtam, hogy a felkínált árnál többet a kutya nem adna érte. (Áfonya azért néha kipróbálta a bútorszöveten, hogy milyen élesek a karmai.) Így pénteken este régi ágy el, új pedig most már egyedül uralkodik a szobában.
Apát a projekt befejezésére magára "kellett" hagynom, mert nekem sürgős és halaszthatatlan bulizhatnékom volt. Pontosabban már megint alig volt időnk az utóbbi időben találkozni a barátnőmmel, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ki kell kapcsolódnunk. Kapóra jött, hogy tesóm is bulizni ment, így üres volt a kecó Pesten. Első utunk így Csillaghegyre vezetett a lakáskulcsért. Gondoltuk, majd kedvesen beinvitálnak a fiúk a buliba, de tesóm úgy beállt a kapuba, hogy esélyünk sem volt bejutni. Aztán megjelent a többi haver is az udvaron és szinte szugerálták belénk, hogy "nem akarunk bemenni a házba". Komolyan, mint valami Jedi telep.... :o)
Na mindegy, kulcs megszerezve, irány plázázni - sikerült is egy csomó klassz cuccot beszerezni, s életem első 32-es méretű szoknyáját is. :o) Megboldogult lánykoromban sem kellett ilyen kicsi szoknya, úgyhogy most nagyon meg vagyok magammal elégedve - testkörméret területén. :o)) (Bár lehet, hogy elszámozták...). Estére pedig irány a Jam Pub. Én még nem voltam eme műintézményben, de nagyon megnyerte a tetszésemet. Először is az, hogy Első Emelet "mini" koncert volt. Nagyon jól nyomták még a fiúk, viszont egy világ omlott bennem össze, hogy az összes tag milyen alacsony. A dobos gyerekkori agyamban egy nagyon magas emberként maradt meg, aztán mikor a buli végén ott beszélgetett mellettem szomorúan konstatáltam, hogy kb. 5 cm-el magasabb nálam... Koncert után aztán diszkó. Ennek folyamodványaként ma úgy érzem magam, mint egy 80 éves reumás öreganyó. Mindenem fáj, a térdem, a bokám. Nem, a fejem nem... :o)) Nem ittam sokat. Azt hiszem 5 Jagert sikerült magamba dönteni, de kólával és kajával egybekötve. Így barátnőm szociálisra én pedig antiszociálisra ittam magam. A való életben ez pont fordítva van.
Ma reggel meg irány haza. Még útközben telefonos segítséget adtam Csabának, hogy hogyan is kell a borsóleves főzni, de a csirkét azért már én sütöttem. :o)
Most még próbálom összeszedni magam, mert holnap, sőt még a jövő héten is meló. Rengeteg munkánk van, de szerencsére két ünnep között nem dolgozunk, így lesz időm pihenni.
Még karácsonyig lehet, hogy írok, feltéve ha lesz kedvem...
Anno kb. 7 éve amikor kinéztük nagyon tetszett, még ki is próbáltuk, hogy kényelmes a fekvés rajta. Aztán mikor megérkezett valami nem stimmelt. Később jöttünk rá, hogy valószínűleg egy kissé elbacták az asztalosok, mert nem teljesen sík a fekvő felület. Nos igen, ilyen az, amikor egy asztalos épp csak kettessel átcsúszik a vizsgán, s aztán munkába áll. Na de most vége a hátfájásnak végre van új ágyunk. Elég sok időbe tellett míg sikerült a megfelelő darabot kiválasztanunk. Mivel nincs hálószobánk, valami olyan megoldást kerestünk, ami minden napszakban kiszolgál bennünket. Végül - sajnos sok alternatíva nem lévén, a Komfortéka mellett döntöttünk. Őszintén szólva a bolt szimpatikus, hisz a nagyszobában csak innen van bútorunk, s nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel. Végül fájó szívvel búcsút mondtunk 200e Ft-nak (áááááááá nagyon fáj), s cserébe kaptunk egy, illetve két ágyat, amit sikeresen fel is cipeltünk a hatodikra. Mert ugye csak háztól-házig szállítás van, s nem emeletig. Még jó, hogy lapra szerelt volt a cucc, így azért egyszerűbb volt.
A régit már korábban eladtam - piszkáltak is a kollégáim rendesen, hogy semmi kereskedelmi érzékem nincs, mert nagyon ócccsón adtam. De én tudom/tudtam, hogy a felkínált árnál többet a kutya nem adna érte. (Áfonya azért néha kipróbálta a bútorszöveten, hogy milyen élesek a karmai.) Így pénteken este régi ágy el, új pedig most már egyedül uralkodik a szobában.
Apát a projekt befejezésére magára "kellett" hagynom, mert nekem sürgős és halaszthatatlan bulizhatnékom volt. Pontosabban már megint alig volt időnk az utóbbi időben találkozni a barátnőmmel, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ki kell kapcsolódnunk. Kapóra jött, hogy tesóm is bulizni ment, így üres volt a kecó Pesten. Első utunk így Csillaghegyre vezetett a lakáskulcsért. Gondoltuk, majd kedvesen beinvitálnak a fiúk a buliba, de tesóm úgy beállt a kapuba, hogy esélyünk sem volt bejutni. Aztán megjelent a többi haver is az udvaron és szinte szugerálták belénk, hogy "nem akarunk bemenni a házba". Komolyan, mint valami Jedi telep.... :o)
Na mindegy, kulcs megszerezve, irány plázázni - sikerült is egy csomó klassz cuccot beszerezni, s életem első 32-es méretű szoknyáját is. :o) Megboldogult lánykoromban sem kellett ilyen kicsi szoknya, úgyhogy most nagyon meg vagyok magammal elégedve - testkörméret területén. :o)) (Bár lehet, hogy elszámozták...). Estére pedig irány a Jam Pub. Én még nem voltam eme műintézményben, de nagyon megnyerte a tetszésemet. Először is az, hogy Első Emelet "mini" koncert volt. Nagyon jól nyomták még a fiúk, viszont egy világ omlott bennem össze, hogy az összes tag milyen alacsony. A dobos gyerekkori agyamban egy nagyon magas emberként maradt meg, aztán mikor a buli végén ott beszélgetett mellettem szomorúan konstatáltam, hogy kb. 5 cm-el magasabb nálam... Koncert után aztán diszkó. Ennek folyamodványaként ma úgy érzem magam, mint egy 80 éves reumás öreganyó. Mindenem fáj, a térdem, a bokám. Nem, a fejem nem... :o)) Nem ittam sokat. Azt hiszem 5 Jagert sikerült magamba dönteni, de kólával és kajával egybekötve. Így barátnőm szociálisra én pedig antiszociálisra ittam magam. A való életben ez pont fordítva van.
Ma reggel meg irány haza. Még útközben telefonos segítséget adtam Csabának, hogy hogyan is kell a borsóleves főzni, de a csirkét azért már én sütöttem. :o)
Most még próbálom összeszedni magam, mert holnap, sőt még a jövő héten is meló. Rengeteg munkánk van, de szerencsére két ünnep között nem dolgozunk, így lesz időm pihenni.
Még karácsonyig lehet, hogy írok, feltéve ha lesz kedvem...
2011. szeptember 5., hétfő
Szeptemberi újév
Kicsit régen írtam, mert nem nagyon volt miről. Most viszont van.... :o)
Szóval elérkezett az idő, s végre 6 év után lejárt az autó hitelünk. Komolyan mondom, már május óta számolgattam, hogy már csak 4, 3, 2 és 1 csekket kell befizetnem. Persze azért nem volt ez annyira nagy öröm, mert kb. 140e Ft-ot költöttünk ebben a hónapban a kocsira. Először is ugye hátra volt még az augusztusi törlesztő, ami 33e, aztán a kamatkülönbözet július-augusztus hóra (természetesen amikor a legmagasabb volt a CHF), ez volt 34e. Aztán venni kellett két első gumit (ezt aránylag olcsón megúsztuk ismerős révén) 24e, műszaki vizsga egy kis olajcsere, stb. 52e, s a végén az átírási költség 12e. S végül még örülhettünk, mint majom a farkának, hogy nem volt eredetiség vizsgálat (lizingelt kocsik esetében ez nem kell átíráskor), ami 20e lett volna. De a lényeg a lényeg, hogy VÉGE :DDDD
Bár lóvéból teljesen kifogytunk, azért a múlt hét végén még befigyelt egy siófoki hétvége. Csaba haverja szólt, hogy üres a nyaraló Szabadi-Sóstón, pontosabban csak ő van lent, s hogy nem mennénk-e le grillezni meg pancsizni. Hát hogy a viharba nem... :o))
Kocsink nem lévén (műszaki nélkül nem mertünk elindulni) szombat reggel felültünk a Kecskemét-Siófok közvetlen jártra, s kemény 6900Ft/3 fő ellenében (kész rablás egy rozzant buszért) leutaztunk. Gyorsan bevásároltuk a helyi Tesco/Aldi kettősben a grillezéshez valókat (hús és fincsi zöldségek), s irány a nyaraló. Én bepácoltam a husit (ki más... ez a két pasi csak sörözött addig a kertben), s már mehettünk is fürödni. Őszintén szólva még soha nem voltam Siófokon (csak átutazóban), s meglepődtem, hogy mennyivel más a Balaton vize délen, mint északon. Szép tiszta volt, ami annyira nem volt jó, hogy legalább 1 km kellett gyalogolni, míg normális mélységű vizet találtunk. Bár Dorka szempontjából így volt ez jó. Szóval a kellemes fürdőzés után visszagyalogoltunk a szállásunkra, s a fiúk már csiholták is a tüzet a grillezéshez. Én még elkészítettem a salátát, feldaraboltam a zöldségeket, s kis idő múlva már ehettük is a finomságokat. Szerencsénk volt - már megint -, hogy 8 után kezdett el valami iszonyat módon fújni a szél, pont akkorra mire nagyjából belakmároztunk. S mivel én még viharos Balatont sem láttam közelről, muszáj volt a partra lesétálni. Szép-szép, de vízbe nem mennék ilyenkor. Sötétben meg egyébként sem. Bár azt mondják van az éjszakai fürdőzésnek is feeling-je :o))
Itthon, Kecskeméten még volt egy hét buli (Hírös Hét). Tulajdonképpen csak kétszer látogattam. Egyszer barátnőmmel, de nagyon jó kislányok voltunk, csak és kizárólag alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, illetve egyik nap szólt a cégnél a főnökünk, hogy ha már buli van a főtéren, menjünk már be egy közös evi-ivi estére mindannyian. Nem számoltam de szerintem 50e Ft-ot biztos ránk költött aznap este. Nagyon jó volt, mert csak hozta a kaját meg a piát. A hangulat is kellemes volt, kicsit még jobban összerázódott a banda. Állítólag szeptemberben vagy októberben lesz egy 3 napos céges buli is, de hogy hol azt nem voltak hajlandóak elárulni. Meséltek egy két dolgot a néhány évvel ezelőttiről a kollégák... hááááát húzós lesz ;o))
Szeptember lévén Dorkának is elkezdődött a suli. Nyolcadikos lett (utolsó általános iskolai éve, bár nem tudom hogy ez annak számít-e itt a gimiben). A könyvek az idén nem kerültek annyiba, mint tavaly "csak" 17.000 Ft-ot fizettünk értük. Muhahaha
Szóval most így szeptemberben hitel nélküli új évet kezdek (lakáshitel még ugyan van, de az is már csak 1 évig, ráadásul forintban és fix 6%-ra), ami nagyon nagy megkönnyebbülés a családi költségvetés szempontjából.
Nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hónapban.
Szóval elérkezett az idő, s végre 6 év után lejárt az autó hitelünk. Komolyan mondom, már május óta számolgattam, hogy már csak 4, 3, 2 és 1 csekket kell befizetnem. Persze azért nem volt ez annyira nagy öröm, mert kb. 140e Ft-ot költöttünk ebben a hónapban a kocsira. Először is ugye hátra volt még az augusztusi törlesztő, ami 33e, aztán a kamatkülönbözet július-augusztus hóra (természetesen amikor a legmagasabb volt a CHF), ez volt 34e. Aztán venni kellett két első gumit (ezt aránylag olcsón megúsztuk ismerős révén) 24e, műszaki vizsga egy kis olajcsere, stb. 52e, s a végén az átírási költség 12e. S végül még örülhettünk, mint majom a farkának, hogy nem volt eredetiség vizsgálat (lizingelt kocsik esetében ez nem kell átíráskor), ami 20e lett volna. De a lényeg a lényeg, hogy VÉGE :DDDD
Bár lóvéból teljesen kifogytunk, azért a múlt hét végén még befigyelt egy siófoki hétvége. Csaba haverja szólt, hogy üres a nyaraló Szabadi-Sóstón, pontosabban csak ő van lent, s hogy nem mennénk-e le grillezni meg pancsizni. Hát hogy a viharba nem... :o))
Kocsink nem lévén (műszaki nélkül nem mertünk elindulni) szombat reggel felültünk a Kecskemét-Siófok közvetlen jártra, s kemény 6900Ft/3 fő ellenében (kész rablás egy rozzant buszért) leutaztunk. Gyorsan bevásároltuk a helyi Tesco/Aldi kettősben a grillezéshez valókat (hús és fincsi zöldségek), s irány a nyaraló. Én bepácoltam a husit (ki más... ez a két pasi csak sörözött addig a kertben), s már mehettünk is fürödni. Őszintén szólva még soha nem voltam Siófokon (csak átutazóban), s meglepődtem, hogy mennyivel más a Balaton vize délen, mint északon. Szép tiszta volt, ami annyira nem volt jó, hogy legalább 1 km kellett gyalogolni, míg normális mélységű vizet találtunk. Bár Dorka szempontjából így volt ez jó. Szóval a kellemes fürdőzés után visszagyalogoltunk a szállásunkra, s a fiúk már csiholták is a tüzet a grillezéshez. Én még elkészítettem a salátát, feldaraboltam a zöldségeket, s kis idő múlva már ehettük is a finomságokat. Szerencsénk volt - már megint -, hogy 8 után kezdett el valami iszonyat módon fújni a szél, pont akkorra mire nagyjából belakmároztunk. S mivel én még viharos Balatont sem láttam közelről, muszáj volt a partra lesétálni. Szép-szép, de vízbe nem mennék ilyenkor. Sötétben meg egyébként sem. Bár azt mondják van az éjszakai fürdőzésnek is feeling-je :o))
Itthon, Kecskeméten még volt egy hét buli (Hírös Hét). Tulajdonképpen csak kétszer látogattam. Egyszer barátnőmmel, de nagyon jó kislányok voltunk, csak és kizárólag alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, illetve egyik nap szólt a cégnél a főnökünk, hogy ha már buli van a főtéren, menjünk már be egy közös evi-ivi estére mindannyian. Nem számoltam de szerintem 50e Ft-ot biztos ránk költött aznap este. Nagyon jó volt, mert csak hozta a kaját meg a piát. A hangulat is kellemes volt, kicsit még jobban összerázódott a banda. Állítólag szeptemberben vagy októberben lesz egy 3 napos céges buli is, de hogy hol azt nem voltak hajlandóak elárulni. Meséltek egy két dolgot a néhány évvel ezelőttiről a kollégák... hááááát húzós lesz ;o))
Szeptember lévén Dorkának is elkezdődött a suli. Nyolcadikos lett (utolsó általános iskolai éve, bár nem tudom hogy ez annak számít-e itt a gimiben). A könyvek az idén nem kerültek annyiba, mint tavaly "csak" 17.000 Ft-ot fizettünk értük. Muhahaha
Szóval most így szeptemberben hitel nélküli új évet kezdek (lakáshitel még ugyan van, de az is már csak 1 évig, ráadásul forintban és fix 6%-ra), ami nagyon nagy megkönnyebbülés a családi költségvetés szempontjából.
Nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hónapban.
2011. július 21., csütörtök
Pancsi a Balcsiban
Idén ismét Balatonfüreden töltöttünk pár napot. Itt teljesen ki tudok kapcsolni, főként azért mert nyaralás alatt nem nagyon vagyok hajlandó semmilyen információt magamhoz venni. Ez annyit tesz, hogy a közösségi oldalakra egyáltalán nem megyek fel szabadság alatt, s a híreket is csak úgy ímmel-ámmal olvasom, illetve nézem. Idén ehhez hozzájárult az is, hogy a szállásunkon gyakorlatilag 4 adó volt fogható... :o) Megjegyzem abszolút nem hiányzott a tv, sőt az internet sem. Így konstatáltam magamban, hogy nem vagyok még internet függő....
Szóval vasárnap indultunk. Igen jó időben és ütemben tudunk haladni lévén, hogy ilyenkor még senki nem jön hazafelé, s odafelé is kevesen. Szóval a lényeg, hogy 3-kor már vígan lubickoltunk a magyar tengerben. Az idő szuper volt, a víz is kellemes, s még csak le sem égtem. Pedig ez hozzá tartozik nálam a nyaraláshoz.... De úgy látszik a 30 faktoros naptej bevált. Este vacsi, s lézengés a parton. A felhozatal pasiban és nőben átlagos. Sok gyerek - kivételesen kevés hisztérikával futottunk össze, sok kutya, a többség öleb - érts szó szerint kézben vitték őket, ja és néhány kigyúrt izomagy. De nem voltak vészesek. Tulajdonképpen a három nap tök egyformán telt. Amit nem nagyon bántam, mert így gondolkodnom nem sokat kell :o)) Viszont volt időm olvasni. Ilyenkor próbálom behozni az éves könyvbéli lemaradásomat. Nagyjából sikerül is. 1 hét alatt két könyv azért jó arány :)
Egyik esete persze azért összefutottunk Csaba volt osztálytársával is, egy borozgató/sörözgető beszélgetésre. Mondjuk mi kihagytuk Dorkával az alkoholt. Dorka azért mert kiskorú én meg azért, mert még nem éreztem szükségét az újabb vérhígításnak és májrombolásnak. (Lesz még a nyáron két fesztivál Kecskeméten, gyűjteni kell az erőt :o)) ) A beszélgetős este után pedig szállásunk felé egy nyestbe futottunk. Épp nézelődött, hogy hol is menjen át az úttesten. Nagyon jó fej volt. Aztán felvilágosított Csaba haverja, hogy annyira ők nem örülnek a nyesteknek, mert szeretik az autók új ékszíját elrágni, ami a tulajoknak igen sok bosszúságot okoz.
Tulajdonképpen ennyi történt a három nap alatt (ami meg kimaradt azt Csaba blogjában elolvashatjátok). Szerdán már borongós volt az idő, így könnyebb is volt hazajönni. Márcsak azért is, mert már nagyon kívántam levest enni, s anyu főzött is nagyon finomat. Ráadásul a kismacskánk is nagyon hiányzott
Még a héten itthon leszek, pihenek, aztán irány vissza a melóba. Amit még mindig szeretek, főleg, hogy ebben a hónapban is kaptam plusz fizetést (többet mint a múlt hónapban), úgyhogy mostmár úgy gondolom ez rendszeres lesz. :o)))
Augusztusban még azért 1-2 napokat veszek ki szabira, mert barátnőzni is kell (buli, borutca, egy kis Pesti séta, stb.), meg szeretnék Bécsbe még hármasban a családdal kiugrani meginni egy bécsi kávét és enni egy fincsi bécsi meggyes rétest.
Szóval vasárnap indultunk. Igen jó időben és ütemben tudunk haladni lévén, hogy ilyenkor még senki nem jön hazafelé, s odafelé is kevesen. Szóval a lényeg, hogy 3-kor már vígan lubickoltunk a magyar tengerben. Az idő szuper volt, a víz is kellemes, s még csak le sem égtem. Pedig ez hozzá tartozik nálam a nyaraláshoz.... De úgy látszik a 30 faktoros naptej bevált. Este vacsi, s lézengés a parton. A felhozatal pasiban és nőben átlagos. Sok gyerek - kivételesen kevés hisztérikával futottunk össze, sok kutya, a többség öleb - érts szó szerint kézben vitték őket, ja és néhány kigyúrt izomagy. De nem voltak vészesek. Tulajdonképpen a három nap tök egyformán telt. Amit nem nagyon bántam, mert így gondolkodnom nem sokat kell :o)) Viszont volt időm olvasni. Ilyenkor próbálom behozni az éves könyvbéli lemaradásomat. Nagyjából sikerül is. 1 hét alatt két könyv azért jó arány :)
Egyik esete persze azért összefutottunk Csaba volt osztálytársával is, egy borozgató/sörözgető beszélgetésre. Mondjuk mi kihagytuk Dorkával az alkoholt. Dorka azért mert kiskorú én meg azért, mert még nem éreztem szükségét az újabb vérhígításnak és májrombolásnak. (Lesz még a nyáron két fesztivál Kecskeméten, gyűjteni kell az erőt :o)) ) A beszélgetős este után pedig szállásunk felé egy nyestbe futottunk. Épp nézelődött, hogy hol is menjen át az úttesten. Nagyon jó fej volt. Aztán felvilágosított Csaba haverja, hogy annyira ők nem örülnek a nyesteknek, mert szeretik az autók új ékszíját elrágni, ami a tulajoknak igen sok bosszúságot okoz.
Tulajdonképpen ennyi történt a három nap alatt (ami meg kimaradt azt Csaba blogjában elolvashatjátok). Szerdán már borongós volt az idő, így könnyebb is volt hazajönni. Márcsak azért is, mert már nagyon kívántam levest enni, s anyu főzött is nagyon finomat. Ráadásul a kismacskánk is nagyon hiányzott
Még a héten itthon leszek, pihenek, aztán irány vissza a melóba. Amit még mindig szeretek, főleg, hogy ebben a hónapban is kaptam plusz fizetést (többet mint a múlt hónapban), úgyhogy mostmár úgy gondolom ez rendszeres lesz. :o)))
Augusztusban még azért 1-2 napokat veszek ki szabira, mert barátnőzni is kell (buli, borutca, egy kis Pesti séta, stb.), meg szeretnék Bécsbe még hármasban a családdal kiugrani meginni egy bécsi kávét és enni egy fincsi bécsi meggyes rétest.
2011. június 20., hétfő
Szünet után
Egy hét szabin voltam, mert már nagyon rám fért, s egy csomó családi dolog is a múlt hétre datálódott. 11-én Dorka szülinapját tartottuk, 14 éves lett. Volt fincsi ebéd, torta, ajándékok, s persze tesómék is itthon voltak.
Hétfőn aztán irány Esztergom, mert házassági évforduló lévén kicsit lubickolni vágytunk. Nem vagyunk hívei a nagy ajándékozásnak. Pontosabban többre értékeljük a közös programokat, mint egy-egy tárgyat. Én annyira nem vagyok oda az ékszerekért (na jó az ezüst dolgok azért lázba tudnak hozni), s egyéb női csecsebecsékért, így ez a kis kirándulás tökéletes közös "ajándéknak" épp megfelelő volt.
Szerdán meg Fehérvárra voltunk hivatalosak keresztfiam ballagására. Annyira nem volt hangulatom menni - pontosabban egy ember miatt, de ez hosszú családi dolog -, de végül is nem volt gond. Persze nagyobb kedvvel mentünk késő délután visszafelé az unokatesómékhoz Dunaföldvárra. Egyszerűen imádom őket. Olyan kedvességet és szíves látást kevés helyen tapasztalok, mint náluk. De elmondható ez a bátyjáról is, sőt így volt ez a szüleiknél is (aki az én nagybátyám és nagynéném), csak sajnos ők már nem élnek. Szóval abszolút feltöltődve és pozitív hangulattal értünk haza. A hét többi napján én még szerencsére szabadságon voltam, s a hetet még egy klassz kis múzeumok éjszakájával zártuk. Na jó ez szombaton volt, úgyhogy vasárnap még rápihentünk :o)) Szóval a múzeumok éjszakája szintén az egyik kedvenc programjaim közé tartozik. Ilyenkor hatalmas élet van a városban (nyáron egyébként szerencsére ez végig jellemző), s most egy szenzációs kiállítást is láthattunk a Cifra Palotában. Orosz István grafikus művész műveiből kaphattunk ízelítőt. Akit érdekel keressen rá a neten a képeire, mert valami iszonyat jók!!! Valamikor 11 körül értünk haza - hulla fáradtan.
Ma meg már meló. Kicsit nehezen keltem, de aztán kilenc körül már nagyon vigyorogtam, mert hivatott a főnököm, hogy akkor adna egy kis plusz pénzt, merthogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal. Mit mondjak, jól esett... :o))) Remélem ebből a pénzosztásból rendszert csinálnak :o))
Mára ennyi. Csók mindenkinek! :o)
Hétfőn aztán irány Esztergom, mert házassági évforduló lévén kicsit lubickolni vágytunk. Nem vagyunk hívei a nagy ajándékozásnak. Pontosabban többre értékeljük a közös programokat, mint egy-egy tárgyat. Én annyira nem vagyok oda az ékszerekért (na jó az ezüst dolgok azért lázba tudnak hozni), s egyéb női csecsebecsékért, így ez a kis kirándulás tökéletes közös "ajándéknak" épp megfelelő volt.
Szerdán meg Fehérvárra voltunk hivatalosak keresztfiam ballagására. Annyira nem volt hangulatom menni - pontosabban egy ember miatt, de ez hosszú családi dolog -, de végül is nem volt gond. Persze nagyobb kedvvel mentünk késő délután visszafelé az unokatesómékhoz Dunaföldvárra. Egyszerűen imádom őket. Olyan kedvességet és szíves látást kevés helyen tapasztalok, mint náluk. De elmondható ez a bátyjáról is, sőt így volt ez a szüleiknél is (aki az én nagybátyám és nagynéném), csak sajnos ők már nem élnek. Szóval abszolút feltöltődve és pozitív hangulattal értünk haza. A hét többi napján én még szerencsére szabadságon voltam, s a hetet még egy klassz kis múzeumok éjszakájával zártuk. Na jó ez szombaton volt, úgyhogy vasárnap még rápihentünk :o)) Szóval a múzeumok éjszakája szintén az egyik kedvenc programjaim közé tartozik. Ilyenkor hatalmas élet van a városban (nyáron egyébként szerencsére ez végig jellemző), s most egy szenzációs kiállítást is láthattunk a Cifra Palotában. Orosz István grafikus művész műveiből kaphattunk ízelítőt. Akit érdekel keressen rá a neten a képeire, mert valami iszonyat jók!!! Valamikor 11 körül értünk haza - hulla fáradtan.
Ma meg már meló. Kicsit nehezen keltem, de aztán kilenc körül már nagyon vigyorogtam, mert hivatott a főnököm, hogy akkor adna egy kis plusz pénzt, merthogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal. Mit mondjak, jól esett... :o))) Remélem ebből a pénzosztásból rendszert csinálnak :o))
Mára ennyi. Csók mindenkinek! :o)
2011. május 25., szerda
Egy évszázad
1911. május 27 - számomra fontos dátum, hisz ezen a napon született a nagymamám, azaz éppen ma ünnepli a 100. születésnapját. Igaz már nem túl jó egészségben, de még itt van közöttünk.
Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:
1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás
Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....
Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.
De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!
Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:
1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás
Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....
Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.
De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!
2011. május 18., szerda
Apró-cseprő dolgok
Lassan egy hónapja nem írtam. Nem nagyon volt miről, semmi különösebb nem történt velem. Persze apróbb bosszúságok értek, de ezeken egy kis morgolódás után túl tettem magam.
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.
Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...
Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.
Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...
Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)