1911. május 27 - számomra fontos dátum, hisz ezen a napon született a nagymamám, azaz éppen ma ünnepli a 100. születésnapját. Igaz már nem túl jó egészségben, de még itt van közöttünk.
Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:
1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás
Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....
Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.
De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!
2011. május 25., szerda
2011. május 18., szerda
Apró-cseprő dolgok
Lassan egy hónapja nem írtam. Nem nagyon volt miről, semmi különösebb nem történt velem. Persze apróbb bosszúságok értek, de ezeken egy kis morgolódás után túl tettem magam.
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.
Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...
Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.
Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...
Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))
2011. április 26., kedd
A nyúlon túl...
Bevallom nem szeretem a húsvétot. Sosem szerettem. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam amikor jöttek a rokonság férfi tagjai, s végigöntöztek mindenféle szagú (merthogy illatnak egy kis jóindulattal sem lehetett nevezni) kölnivizekkel. Persze tizenéves koromban már ügyesen mondtam, hogy a hajamra NEEEEEE! (lévén hosszú hajam volt), max. a ruhámra locsoljanak. Szerencsére az idők során el-elmaradoztak a húsvéti látogatók. Persze amíg Dorka kicsi volt, jöttek a hasonló korú rokon gyerekekkel az unokatestvérek, de szerencsére már ott is majd' mindenki felnőttkorú :o). Így az idei húsvétot sikerült teljes nyugalomban túlélni. Annyira, hogy idén tesómék sem (egyéb elfoglaltságuk miatt) jöttek haza. Persze azért háziasszonyként ügyesen péntek/szombat és vasárnap délelőtt félhullára dolgoztam magam. Mert ugye valamennyire takarítani is kell, meg valakinek a húsvéti menüt is meg kell főznie. Nagy dolgokra nem kell gondolni (sonka, kolbász, tojás, töltött tojás, juhtúrós tormával töltött sonkatekercsek, egy kis süti, plusz vasárnapi ebéd), de ezek is elég fárasztóak tudnak lenni. Annyi előnyöm volt, hogy pénteken már el tudtam szabadságra jönni. Nem is szabadság volt ez, hanem egy nap csúsztatás, hisz két hete vasárnap a Construma kiállításon melóztam. A lényeg a lényeg, hogy jól és sajnos gyorsan elteltek az ünnepek. Most pedig próbálom Csabával együtt a húsvétkor felszedett fölös kilókat leadni. Jön ugyanis a nyár, s valahogy ki kellene nézni a Balcsinál a bikiniben... :o))) Meg lesz még egy ballagásunk is. Keresztfiam nyolcadikos, így júniusban hivatalosak vagyunk a ballagására (bár még nem szóltak, hogy mennünk kell... :o))) ) Nálunk a nyár ünneplések terén elég húzós. Kezdünk ugye június 11-ével, amikor is Dorka 14 lesz, aztán 15-én lesz a házassági évfordulónk, hónap végén az én szülinapom, júliusban Csaba névnapja, s 16 a nagy nap: 40. szülinapot "kell" ünnepelnünk. Már nagyjából körvonalazódik bennem, hogy mi hogy lesz, de részleteket nem árulok el, mert ugye az ünnepelt is olvassa a blogomat. Mindenesetre szeretném neki nagyon emlékezetessé tenni ezt a napot. Augusztusban pedig véget ér egy "korszak": lejár a kocsi-hitelünk. Már alig várom. Tulajdonképpen 33e Ft-tal több lesz a fizetésem (csak nem hangoztatom, nehogy aztán a melóhelyemen ezzel védjék ki az esetleges fizetésemelést....). Úgyhogy most elég optimistán nézek a jövő elé (politikai dolgokba most nem menjünk bele, azok miatt annyira nem vagyok optimista, de majd ezt egy másik bejegyzésben egyszer kifejtem.)
Ja és a végére még valami.... Dorkának eddig a Garfield újságra fizettünk elő. De elég rapszódikusan küldték, s úgy gondoltuk, hogy kezd kinőni ebből az újságból, átváltottunk a Glamour nevű "förmedvényre". (Kizárólag a sok divatról szóló cikk és képek miatt.) Persze azért én is átlapozom, nehogy valami olyan cikk legyen benne, amit esetleg magyarázat nélkül félre értelmez. Nem mintha a mai gyerekek nem lennének teljesen felhomályosítva, de biztos ami biztos.... Szóval lapozgatom, s ha már ott vagyok gondoltam elolvasom a horoszkópom (nem hiszek benne, általában utólag olvasom el, s olyankor igen jókat mosolygok rajta). Nomármost azt írja a horoszkópom májusra... ".....Élessz újra egy régi kapcsolatot, vagy szervezz páros randit a barátnőddel a hónap második felében - a felállást mind a négyen élvezni fogjátok." Ebben az a legszebb, hogy Csabával egy, s ugyanaz a horoszkópunk. Komolyan mondom kíváncsian várom a hónap második felét, Csaba vajon melyik barátnőjével fogja megszervezni a páros randit... :o)))
Ja és a végére még valami.... Dorkának eddig a Garfield újságra fizettünk elő. De elég rapszódikusan küldték, s úgy gondoltuk, hogy kezd kinőni ebből az újságból, átváltottunk a Glamour nevű "förmedvényre". (Kizárólag a sok divatról szóló cikk és képek miatt.) Persze azért én is átlapozom, nehogy valami olyan cikk legyen benne, amit esetleg magyarázat nélkül félre értelmez. Nem mintha a mai gyerekek nem lennének teljesen felhomályosítva, de biztos ami biztos.... Szóval lapozgatom, s ha már ott vagyok gondoltam elolvasom a horoszkópom (nem hiszek benne, általában utólag olvasom el, s olyankor igen jókat mosolygok rajta). Nomármost azt írja a horoszkópom májusra... ".....Élessz újra egy régi kapcsolatot, vagy szervezz páros randit a barátnőddel a hónap második felében - a felállást mind a négyen élvezni fogjátok." Ebben az a legszebb, hogy Csabával egy, s ugyanaz a horoszkópunk. Komolyan mondom kíváncsian várom a hónap második felét, Csaba vajon melyik barátnőjével fogja megszervezni a páros randit... :o)))
2011. március 24., csütörtök
Kikapcsoltunk :o)
Az úgy volt, hogy..... kb. 4 éve tervezzük, hogy most aztán tényleg elmegyünk wellnesselni a barátnőmmel. Február közepén jött a telefon, hogy nincs tovább, egy hónap múlva ha törik, ha szakad megyünk. Nagyon nem akartunk kocsikázni, így 80km-es körzetben keresgéltünk. Végül fővárosunk lett a célpont. Közel is van mindkettőnkhöz, bulizni is lehet, ha jó idő van sétálni is nagyokat, meg esetleg plázázni, ha ahhoz van kedvünk. Én így péntekre szabit vettem ki (+ ugye szombatra is mert munkanap volt - bár nekünk kötelező szabi van ilyenkor), s kb. fél kettő magasságában elindultunk. Korábbra terveztük az indulást, de 1/2 12-kor én még se hajat nem mostam, se körmöt nem festettem (ráadásul még nem is voltam náthaügyileg százas, így lassú is voltam mint a tetű), stb... szóval Helga addig netezett nálunk kicsit, hogy ne unatkozzon. Nagy nehezen elindultunk, s kb. 50 km-ig bírtuk, amikor is úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Egy autópálya melletti éttermet néztünk ki. Valami könnyűt akartunk burkolni, s ennek megfelelően mindketten salátát rendeltünk egy kis husival. De kihoztak akkora adagot mindkettőnknek, hogy még vacsira is azt ettük. Végül csak megérkeztünk a szállodába (Hotel Hélia Bp.XIII), ami egész jól nézett ki. A recepción kapásból egy smasszer kinézetű nő fogadott bennünket. Vigyázzba ugyan nem álltunk, de nagyon ártatlan kislány kinézettel ittuk eligazító szavait. Szobába felcuccolás, s már nyíltak is a bacardi-s üvegek, amit előző nap beszereztem, s gondosan elcsomagoltam a bőröndbe. Aztán átöltözés, s irány a wellness részleg. Előtte még kiválasztottuk, hogy másnap milyen masszázst veszünk majd igénybe (ez benne foglaltatott az árban+ egy gyertya fényes vacsi - de ezekről majd később) s már meg is merültünk a medence meleg vizében. Kellemes 36-38 fokos volt. Szerencsére nem voltak sokan, gyerekek meg pláne nem, úgyhogy a nyugodt agykiürítés simán ment. Kipróbáltuk a szaunát is, ami nem volt koedukált szerencsére. Én ugyanis utálok fürdőruhában izzadni. A gőzkabin elég kicsi volt, oda nem is mentünk, mivel a szauna jó tágas volt, s sokkal jobban bírtuk. Pancsizás után felslattyogtunk a szobánkba, s elfogyasztottuk az ebédről gondosan elcsomagolt kajánkat. Nem volt kedvünk a szobában dögleni, így kitaláltuk, hogy keresünk valami műintézményt, ahol lehet inni. Sikerült is egy The Pub nevezetűbe bekeveredünk. Bárszékek, fotelek, kellemes környezet, s jött a pincér csaj. Leadtuk neki az igényünket, miszerint indítanánk fejenként két jager/1 cola combo-val. Ekkor ránk nézett, elmosolyodott, s közölte, hogy nagyon szeret bennünket. Mi csak meg akartuk kímélni, hogy 5 percen belül 2x forduljon, de ha ő ezért szeret bennünket, hát legyen. Valamikor éjfél után indultunk haza (amikor már több mint 2 jager ment le a torkunkon.. :o))) ). Gondoltuk, hogy majd mi... IX kerületből XIII-ba taxi nélkül... Bírtuk egy ideig, de a Duna korzónál már annyira fáztunk a kimondottan jeges széltől, hogy taxiba ültünk. Már csak egy gyors tusolás volt hátra, s az alvás.
Másnap reggel a masszázzsal indítottuk reggeli után. Sajna beleválasztottunk olyanba, amibe nem kellett volna. Illetve az én hátamnak kimondottan jól esett, de barátném nem volt tőle elájulva. Mindegy végül is letudtuk, mentünk fürdeni és szaunázni utána. Valamikor dél körül nagyon ránk jött az álmosság, így bevetettük magunkat az ágyba. 3 körül fel is ébredtünk, s elmentünk egy szelet pizzát bekapni a WestEnd-be. Utána vissza szállodába pacsizás, s irány a gyertya fényes vacsi. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy milyen képet vágnak, amikor két nőnek kell a két személyes eldugott kis zugban meggyújtani a gyertyát. De csalódnunk kellett gyertya egy szál se.... Viszont kedves volt a pincér, sőt a kaja is nagyon fincsi volt (bár nem egy Shiraz Hotel), sőt még a bárzongorista is szórakoztatott bennünket (azért néhány zeneszerző szerintem forgott a sírjában...). Vacsi után még beültünk a bárba, hogy bemelegítsünk az estére. Iszogatunk, s halljuk hogy valami nagyon ismerős és melegen duruzsoló férfihang terjed a levegőben. Csapó Gábor volt az... :o)) Annyira kellemes hangja van, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a vízilabda csapat nem volt vele, így egy élménnyel szegényebben indultunk neki az éjszakának. Helga már előző napokban kinézett egy Retro bulit, hogy az nekünk zeneügyileg tökéletes lesz. Odaértünk, s azt hittem rossz évszázadba csöppentünk. S valóban. Berakott hajú nénik, kiskosztüm, körömcipő, focista frizurájú 40-esek, pöttyös és kockás pörgős szoknyás nőcik.... Egy fiatalembert Helga meg is kérdezett, hogy ugyan neki mennyit fizettek, hogy részt vegyen ezen a mulatságon. Ekkor ő csodálkozva nézett ránk, hogy.... de ő 2 éve minden 3. héten itt van. Aztán megláttuk DJ Marit... Na, ekkor mondtunk good bye-t. Ennyi elég is volt. Irány vissza a tegnapi bárba. Ott pechünkre zárt körű rendezvény volt, így elindultunk valami club félét keresni. A lényeg a lényeg, hogy semmi.... mindenhol tizenéves suttyók/lányok.... Nyilván mi nem készültünk fel rendesen, de tanultunk. Jövőre előre leszervezünk mindent, az összes ismerősünket felhívjuk, s csak tuti buliba megyünk. :o)
Még rengeteg mesélni valóm van erről az estéről is (egy csomó minden kimaradt - pikáns és diszkrét élmények), de szerintem már nagyon unjátok ezt a hosszúra nyúlt blogot. Úgyhogy mára ennyi.
Vacsi az ágyban
DJ Mari
Buli előtt :o))
Buli utáni és szaunás képeket nem kaptok.... :P
Másnap reggel a masszázzsal indítottuk reggeli után. Sajna beleválasztottunk olyanba, amibe nem kellett volna. Illetve az én hátamnak kimondottan jól esett, de barátném nem volt tőle elájulva. Mindegy végül is letudtuk, mentünk fürdeni és szaunázni utána. Valamikor dél körül nagyon ránk jött az álmosság, így bevetettük magunkat az ágyba. 3 körül fel is ébredtünk, s elmentünk egy szelet pizzát bekapni a WestEnd-be. Utána vissza szállodába pacsizás, s irány a gyertya fényes vacsi. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy milyen képet vágnak, amikor két nőnek kell a két személyes eldugott kis zugban meggyújtani a gyertyát. De csalódnunk kellett gyertya egy szál se.... Viszont kedves volt a pincér, sőt a kaja is nagyon fincsi volt (bár nem egy Shiraz Hotel), sőt még a bárzongorista is szórakoztatott bennünket (azért néhány zeneszerző szerintem forgott a sírjában...). Vacsi után még beültünk a bárba, hogy bemelegítsünk az estére. Iszogatunk, s halljuk hogy valami nagyon ismerős és melegen duruzsoló férfihang terjed a levegőben. Csapó Gábor volt az... :o)) Annyira kellemes hangja van, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a vízilabda csapat nem volt vele, így egy élménnyel szegényebben indultunk neki az éjszakának. Helga már előző napokban kinézett egy Retro bulit, hogy az nekünk zeneügyileg tökéletes lesz. Odaértünk, s azt hittem rossz évszázadba csöppentünk. S valóban. Berakott hajú nénik, kiskosztüm, körömcipő, focista frizurájú 40-esek, pöttyös és kockás pörgős szoknyás nőcik.... Egy fiatalembert Helga meg is kérdezett, hogy ugyan neki mennyit fizettek, hogy részt vegyen ezen a mulatságon. Ekkor ő csodálkozva nézett ránk, hogy.... de ő 2 éve minden 3. héten itt van. Aztán megláttuk DJ Marit... Na, ekkor mondtunk good bye-t. Ennyi elég is volt. Irány vissza a tegnapi bárba. Ott pechünkre zárt körű rendezvény volt, így elindultunk valami club félét keresni. A lényeg a lényeg, hogy semmi.... mindenhol tizenéves suttyók/lányok.... Nyilván mi nem készültünk fel rendesen, de tanultunk. Jövőre előre leszervezünk mindent, az összes ismerősünket felhívjuk, s csak tuti buliba megyünk. :o)
Még rengeteg mesélni valóm van erről az estéről is (egy csomó minden kimaradt - pikáns és diszkrét élmények), de szerintem már nagyon unjátok ezt a hosszúra nyúlt blogot. Úgyhogy mára ennyi.
Vacsi az ágyban
DJ Mari
Buli előtt :o))Buli utáni és szaunás képeket nem kaptok.... :P
2011. március 11., péntek
Nem úsztam meg....
Azt hittem az idén is megúszom a náthát, de sajna nem..... Pedig erősen tartottam magam, de a családom többi tagjának beszerzett náthájából úgy látszik nekem is jutott. Most iszonyúan fáj az arcom, a torkom.... Pedig itt a négy napos hosszú hétvége, amire igen sok mindent terveztem. Pl. holnapra egy kis plázázást Csabával. Fel kellene kicsit újítani a ruhatáramat. Egyrészt mert elvileg már nagyon közel van a tavasz, másrészt pedig még mindig nagyon sok akció van, amit ki kellene használni. Ja és persze mivel sikeres a fogyókúrám ezen okból kifolyólag is ruhatárcserére van szükségem. :o)
Aztán gondoltam egy jó nagy adag takarításra is, de ez lehet hogy továbbra is csak gondolat marad.
Na mindegy, még mindig inkább most legyek beteg, mint jövő héten, mert akkor bizony wellness hétvége lesz a barátnőmmel. Szállodai szoba lefoglalva, gondolatban összerakva, hogy merre megyünk, s mit is csinálunk majd.
Munkahelyemen is zajlik az élet. Szerencsére bővül a cégünk, ami ugye annak az eredménye, hogy jó a forgalmunk. Ma költöztünk át az új irodánkba. Ami nagyon szép lett, csak az asztalosok kissé elcseszerintették a bútorokat. Még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy változtatni kell rajtuk az biztos. Elméretezték rendesen..... először is rövidebbek lettek az asztalok, mint kellettek volna, plusz olyan magasak, hogy ha a legmagasabbra állítom a székemet, akkor is kényelmetlen az egész. Pedig nem vagyok egy törpicur, de nem tudom kire méretezték... Kolléganőmnek spec. le se ér a lába.... Pedig ő se alacsony. Egyébként tök jó volt, hogy a főnökeink ránk bízták a falak színeit, velünk együtt tervezték meg az iroda kinézetét. Ilyen munkahely is kevés van azt hiszem. Szóval ilyen téren is minden rendben van.
Most egyenlőre ennyi, megyek gyógyulni.
Aztán gondoltam egy jó nagy adag takarításra is, de ez lehet hogy továbbra is csak gondolat marad.
Na mindegy, még mindig inkább most legyek beteg, mint jövő héten, mert akkor bizony wellness hétvége lesz a barátnőmmel. Szállodai szoba lefoglalva, gondolatban összerakva, hogy merre megyünk, s mit is csinálunk majd.
Munkahelyemen is zajlik az élet. Szerencsére bővül a cégünk, ami ugye annak az eredménye, hogy jó a forgalmunk. Ma költöztünk át az új irodánkba. Ami nagyon szép lett, csak az asztalosok kissé elcseszerintették a bútorokat. Még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy változtatni kell rajtuk az biztos. Elméretezték rendesen..... először is rövidebbek lettek az asztalok, mint kellettek volna, plusz olyan magasak, hogy ha a legmagasabbra állítom a székemet, akkor is kényelmetlen az egész. Pedig nem vagyok egy törpicur, de nem tudom kire méretezték... Kolléganőmnek spec. le se ér a lába.... Pedig ő se alacsony. Egyébként tök jó volt, hogy a főnökeink ránk bízták a falak színeit, velünk együtt tervezték meg az iroda kinézetét. Ilyen munkahely is kevés van azt hiszem. Szóval ilyen téren is minden rendben van.
Most egyenlőre ennyi, megyek gyógyulni.
2011. február 16., szerda
60 alatt...
Nem a koromra vonatkozik a címben szereplő szám - bár még ez is igaz -, hanem arra, hogy a 90 napos diétában végre elértem oda, hogy sikerült 60 kg alá mennem. S még csak az első hónapon vagyok túl. Már csak 5 kg, s máris az a nő néz vissza rám a tükörből, akit látni szeretnék. Tulajdonképpen nagyon jól bírom ezt a fajta étkezést, már a gyümölcsnapok sem viselnek meg, s mellőzöm a gyilkos hangulatú nap jelzőt is ilyenkor. Persze az nagyon nehéz, amikor a gyümölcs napok szombatra vagy vasárnapra esnek, mert a családot mégsem foghatom kényszer diétára, így a hétvégi főzést is muszáj elvégeznem.
Azt sokan tudjátok, hogy 4 napig szalma özvegy voltam. Annyira nem örültem neki, mert amikor Csaba nincs itthon olyan, mintha hiányozna az egyik felem, de mégis boldog és büszke voltam rá, hogy kijuthatott Londonba. Az "özvegységet" azért mindjárt ki is használtuk persze barátnőimmel egy mozi erejéig. S mivel itt volt Valentin nap is (brrrr.... nagyon nem bírom ezt az ámerikás ünnepet) beültünk egy csöpögős filmre. Így a "valcsi-napcsi-t" le is tudtuk úgy csajosan :o)
Ezen a hétvégén végre a tesóm is hazahozta barátnőjét. Nagyon örültem neki, hogy végre megismerhettem. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lányt képzeljetek el, akivel azonnal megtalálja az ember a hangnemet. Ja és nem mellesleg abszolút beleillik a mi kis "dilis" családunkba.
Hétfőn pedig, élményekkel tele már haza is érkezett Csaba (erről a blogjában olvashattok).
Aztán persze ért negatívum is ezen a héten. Ma felhívott az orvosom, hogy a legutóbbi citológiai vizsgálatom nem valami fényes. Még nincs baj, de 3 hónap múlva meg kell ismételni. Remélem akkor minden rendben lesz. Persze a nyugtatgatása ellenére azért a hideg verejték rendesen végigfutott a hátamon, főleg mikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy ő keres..... Na de most ezt a három hónapot azért nem fogom végig aggódni, azzal úgysem lesz jobb.
Sőt márciusban végre megyünk Helga barátnőmmel wellnesselni. A hely még kérdéses, de szerintem gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Vannak persze kritériumok, pl. 80-100 km-es körzeten belül legyen, lehetőleg kevés kölök legyen a szállóban, mert pihenni megyünk. S bizony én más gyerekét annyira nem szeretem, főleg ha neveletlen. No de erről korábban már kifejtettem a véleményemet.
Most egyenlőre ennyi.
Azt sokan tudjátok, hogy 4 napig szalma özvegy voltam. Annyira nem örültem neki, mert amikor Csaba nincs itthon olyan, mintha hiányozna az egyik felem, de mégis boldog és büszke voltam rá, hogy kijuthatott Londonba. Az "özvegységet" azért mindjárt ki is használtuk persze barátnőimmel egy mozi erejéig. S mivel itt volt Valentin nap is (brrrr.... nagyon nem bírom ezt az ámerikás ünnepet) beültünk egy csöpögős filmre. Így a "valcsi-napcsi-t" le is tudtuk úgy csajosan :o)
Ezen a hétvégén végre a tesóm is hazahozta barátnőjét. Nagyon örültem neki, hogy végre megismerhettem. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lányt képzeljetek el, akivel azonnal megtalálja az ember a hangnemet. Ja és nem mellesleg abszolút beleillik a mi kis "dilis" családunkba.
Hétfőn pedig, élményekkel tele már haza is érkezett Csaba (erről a blogjában olvashattok).
Aztán persze ért negatívum is ezen a héten. Ma felhívott az orvosom, hogy a legutóbbi citológiai vizsgálatom nem valami fényes. Még nincs baj, de 3 hónap múlva meg kell ismételni. Remélem akkor minden rendben lesz. Persze a nyugtatgatása ellenére azért a hideg verejték rendesen végigfutott a hátamon, főleg mikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy ő keres..... Na de most ezt a három hónapot azért nem fogom végig aggódni, azzal úgysem lesz jobb.
Sőt márciusban végre megyünk Helga barátnőmmel wellnesselni. A hely még kérdéses, de szerintem gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Vannak persze kritériumok, pl. 80-100 km-es körzeten belül legyen, lehetőleg kevés kölök legyen a szállóban, mert pihenni megyünk. S bizony én más gyerekét annyira nem szeretem, főleg ha neveletlen. No de erről korábban már kifejtettem a véleményemet.
Most egyenlőre ennyi.
2011. január 27., csütörtök
A hét vicce.... :o)
Ha nem velem történik meg el sem hiszem... Történt ugyanis, hogy nagy hévvel dolgozom, s cseng a céges (vezetékes!) telefon. Ahogy kell illedelmesen bemutatkozom, bemondom hogy melyik céget hívták. Erre megszólal egy kissé remegős hangú pasi, s a következő párbeszédet folytattuk:
- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...
Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.
Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....
Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.
Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.
- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...
Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.
Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....
Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.
Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)