Túl az izgalmakon

Anya kedden bevonult ugyanis a kórházba egy kis generál szervizre. A szívritmusa sajna nem volt jó, augusztus óta nem tudták beállítani. S ezt a problémát úgy oldják meg, hogy kiütik egy kis árammal. Bár javasoltam neki, hogy csak nyúljon bele a 220-ba és akkor be sem kell feküdni eme nemes egészségügyi intézményben, de ő inkább a biztonságosabb módszert választotta. Nem is értem miért... :o)
Szóval kedd reggel 7-re bevonultunk (tesóm kíséretével), aztán este mikor bementem látogatni még az égvilágon semmi nem történt. Tehát se egy vérvétel, se egy EKG, se egy szívultrahang... Sőt a vizit is valamikor este 6-kor volt. Viszont másnap belecsaptak a lecsóba. 10 körül irány az őrzőbe egy kis mini ultrahangos kütyü torkon való leeresztése, altatás és az áram. Szerencsére gyorsan túl volt rajta (én jobban izgultam a melóhelyemen - szabadságra még ugye nem tudok menni), s valamikor 2 óra körül a saját lábán vonult át az őrzőből a normál kórterembe. Ma pedig már otthon is van. Egyszóval minden simán ment. Remélem ez volt az utolsó izgulni valóm, mert az utóbbi időben kijutott rendesen. De hogy kapcsolódjak Csaba blogjához tulajdonképpen szeptember óta egy csomó minden pozitív dolog történt velem. Még mindig jól érzem magam a melóhelyemen, tök jó fejek a kollégák, sőt még a melót is élvezem..... Nem, nem vagyok őrült, csak ha már dolgozom, azt ugye jobb ha örömmel végezzük. S mindjárt megyünk Egerszalókra wellneselni, utána meg mindjárt itt az év vége, ami most nekem egészen nyugis lesz. Szerencsére a két ünnep között mi nem dolgozunk, így - mivel Csabáék sem - végre majdnem 2 hétig együtt leszünk itthon. Már csak a fehér karácsony kívánságomnak kell teljesülnie.. :o)
S az év utolsó napját remélem haverokkal töltjük. Ha legalább olyan jól sikerül majd mint tavaly, nem lesz okom/okunk panaszra. :o)

No de addig még írok... :o)

Retro

Tegnap kicsit kimaradtam itthonról. Végre sikerült összehoznunk a csajos estét a lányokkal. Barátnőm szólt, hogy Dabason retro diszkó lesz. Az pont nekünk való, 30-on túli anyukáknak. :o)
1/2 8 körül érkeztem barátnémhoz, gyorsan átcuccoltunk a már majdnem készen lévő új házukba, s el is kezdtük a bemelegítést. Mire érkeztek a többiek mi már túl voltunk pár jager-en és egy kis pezsgőn is. Fél 11 körül aztán összeállt a csapat, s irány a diszkó. Nagyon rendes férje van a barátnőmnek, ő volt a sofőrünk oda-vissza, így nyugodtan ihattunk. Mit mondjak nagyon jól éreztük magunkat. S meg kellett állapítanunk, hogy mi voltunk a legjobb nők a dizsiben.... (Nem kérem a kommenteket, hogy akkor milyen lehetett a többi... :o) ) Őszintén szólva nem lennék most huszonéves.... Egy valamire való pasi sem volt a táncparketten. Nem mintha pasizni akartunk volna, de még a szemünket sem tudtuk legeltetni.... Egyébként az árak nagyon barátságosak voltak - mert ugye, az alapozást be kellett fejezni, ha már otthon elkezdtük. Valamikor 1/2 4 körül értünk haza, s egy forró tus után kb. úgy dőltünk be az ágyba, mint a lisztes zsák. Reggel aztán ébresztő, mert családanyák révén, mindenki indult vasárnapi ebédet főzni. Még kicsit kómásan, de jó hangulatban vezettem haza. Mikor hazaértem jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is kellett volna kocsiba ülnöm, mert ugye hajnali 3-kor még volt alkoholos pohár a kezemben, s ha 1/2 8-kor netán megszondáztattak volna lehet, hogy ugrott volna a jogsim. Na de semmi ilyesmi nem jött közbe, így 9-kor már a lábasban főtt a fincsi zúzapöri.
Ráadásul apa is jól járt a kimenőmmel, hisz amíg én mulattam, ő megszedte magát egy kicsit pókeren. De erről olvassatok az ő blogjában.

Jövő hónapban megint retro buli.... már alig várom! :o)

Egy kis kultúra

Kicsit messziről kezdem.... Szóval gyerek koromban csellóztam. Ebből kifolyólag nagyon szeretem a komolyzenét. Szinte mindenevő vagyok ezen a téren. Persze van kedvenc is, ami nálam Vivaldi. Na ő mindent visz a Négy évszak c. művével. Bárhol, s bármikor meg tudom hallgatni, akár ötvenszer is egymás után. Aztán ugye ott van Bach, Beethoven, Dvorzak (főleg a csellóra írt művei). Nagyon szeretem még a templomban megszólaló orgona muzsikát is. Talán ez az az egy dolog ami miatt önszántamból hajlandó vagyok 10 percnél tovább maradni egy templomban. S vannak akiknek a műveit annyira nem csípem. Itt van pl. Bartók. Valahogy nem tudom megérteni a zenéjét, nekem nem tűnnek dallamosnak, pedig..... Na mindegy. A lényeg a lényeg, hogy anyukám tagja a Rákász Gergely baráti körnek. Ez a 32 éves pasi, valami hihetetlen módon kezeli az orgonát, s járja az országot a műsorával. Személy szerint én most hallottam róla először. Anya ajánlotta, hogy ha már itt játszik Kecskeméten, ugyan menjek már el vele, tuti élvezni fogom. Nos, nem csalódtam. Fantasztikus bő két órás műsorban volt részünk. Az ez évi turnéja az Egy koncert kékben címet viseli. Az egész úgy zajlik, hogy a darabok eljátszása előtt a művész beszél a mű keletkezéséről, s a szerzőről is mond néhány infót, érdekes történetet. A zene közben pedig egy nagy kivetítőn a mű megértéséhez, történetéhez kapcsolódó képek, rajzos animációk járnak. Ezáltal úgy gondolom akihez ez a műfaj nem áll annyira közel, tuti megszereti, aki meg alapból kedveli, méginkább szeretni fogja. Hihetetlen volt pl. ahogy Gershwin Kék rapszódiáját (ami ugye egy nagy zenekari mű) egyedül játszotta az orgonán. Tulajdonképpen a négy végtagjával négyféle ütemmel játszott.
Akit érdekel, ezen az oldalon belehallgathat : http://www.rakaszgergely.hu/
Bár tegnap hulla fáradt voltam, egész kipihentem magam a koncert alatt. S különben is olyan ritkán megyek kettesben anyuval valahova, hogy igazán megérte.
Ráadásul gondolatelterelésnek is jó volt. Anyunak ugyanis 20-án ismét be kell vonulnia kórházba. Még mindig nem jó a szíve sinus ritmusa, így altatásban ki fogják egy kis árammal ütni. Volt már ilyenben része 6 éve. Most annyival egyszerűbb lesz a dolog, hogy nem kell ezért Debrecenbe utaznunk, megcsinálják itt a helyi kardiológiai osztályon. De ez nem azt jelenti, hogy feleannyira izgulok miatta. Remélem ezután meg lesz jó pár éve, hogy nem kezd el össze-vissza kalapálni a ketyeréje.....

Lánybuli helyett mozi

Több mint fél éve tervezzük már barátnőmmel, hogy kimaradunk egy hosszú estére/éjszakára otthonról, de valahogy soha nem akar összejönni. Mindig úgy alakul, hogy vagy egyikünk vagy másikunk nem ér rá a megbeszélt időpontban. Na nem azért mintha nem akarnánk, hogy ráérjünk, csak az élet (férj, gyerek, stb.) valahogy mindig közbeszól. A hét elején viszont úgy döntöttünk, hogy szombat este mozi, utána bulizni megyünk, mert muszáj kimozdulnunk. Nos a dolog csak félig jött össze. A bulizós, kimaradós estéből végül csak mozi lett. Azt viszont mindenképp nyélbe ütöttük, hisz időközben Brigi barátnőnk szakított a pasijával, s ilyenkor bizony menni kell, nehogy a végén még eleméssze magát :o))) Moziünnep révén hárman mozijegyestől, kajástól megúsztuk 4000 Ft-ból a kiruccanás ezen részét. Meghívtam a lányokat, mert előző cégem jóvoltából maradt még kultúra utalványom, amit novemberig el kell költenem. A Hétmérföldes szerelem című film lett a kiválasztott. Ez olyan "nemkellrajtagondolkozniszőkenős-csajos-szerelmesfilm, ami arra jó, hogy kicsit kikapcsoljunk. Egyébként egész jó kis poénok voltak benne, üdítő szórakozás volt. Utána persze muszáj volt kicsit plázáznunk, meg kávéznunk. Barátnőmmel sikerült is beszereznünk két tök egyforma nadrágot. Úgyhogy most már egyennadrágunk is van :o) Ami nem mellékesen a saját férjeinknek is tetszett :o)

A héten elkezdtem újra tornázni járni. Májusban voltam utoljára az edzőteremben, ami miatt rendesen izomlázam volt a hátsó fertájamban. De muszáj lesz járnom, mert az egésznapos üléstől beszakad a hátam mire vége a munkaidőnek. Ráadásul most hogy Dorka szinte már teljesen önálló, nyugodtan mehetek meló után, nem gond hogy 7 körül érek haza. Ez egyébként egy olyan edzőterem, ahova csak csajok járnak. Van minden korosztály a nyugdíjastól a tiniig, s szerencsére a cicababák elkerülik ezt a helyet. Nem kell a legutolsó divat szerinti ruciban megjelenni. S még az árak is nagyon barátságosak. Sok-sok szolgálatatás kellemes környezetben.
Szóval holnap irány meló után ismét a futópad.

Ma viszont még ebéd után volt egy körünk Pestre. Anya tévéje ugyanis bemondta az unalmast, s hiába lakunk megyeszékhelyen nincs normális bolt ahol beszerezhettük volna az új készüléket. Úgyhogy miután megettük a finom húsleves-rántott hús-anyuféle fánk vasárnapi ebédet, szakadó esőben elindultunk beszerzőkörútra. Pechünkre az Elektro World-öt épp átalakítják, a kínálatuk kb. a nullával volt egyenlő, kénytelenek voltunk átmenni a Media Markt-ba. Végül szerencsével jártunk, s egy valag pénztől megválva már jöttünk is haza.

Egyébként nevetséges a városunk. Több mint százezer ember él itt, s nincs egy normális bútorbolt, elektronikai áruház. Bútort is általában a Kika-ban találunk. Legutóbb meg is kérdezte a pénztárosnő, hogy Kecskeméten nincs bútorból(???), mert hogy annyian ott vásárolnak.... Szóval ilyen szempontból eléggé elmaradott ez a hely, de ez van. Még jó, hogy autópályán 40 perc a soroksári.

Huh, de zavaros lett most ez a blog, de nincs kedvem visszaolvasni és javítani, rágjátok át magatokat rajta így! :o)

Első hét

Végre dolgozom! Kicsit ugyan hosszúra nyúlt az interjúsorozat (július közepén volt az első), de aztán a múlt hét végén rohamtempóban kellett mindent intéznem. Pénteken délelőtt telefonált rám a fejvadász cég, hogy akkor hétfőn kezdés. Aztán mire beértem hozzájuk változtattak a programon, mondván hétfőn akkor reggel intézzem el az üzemorvost, a munkaügyi központot, meg persze a munkaszerződésemmel kapcsolatos dolgokat. Szóval hétfőn kb. mint a mérgezett egér rohangáltam a leendő cégem munkaügye, az üzemorvos és a munkaügyi központ között.
Így igazából kedd lett az első valódi munkanapom. A cég nagyon szimpatikus (akryl fürdőkádakkal foglalkozik), a főnök(ök) is és persze a kollégák is. Szóval itt lettem én kereskedelmi asszisztens, ami annyit takar, hogy a belföldi vevőkkel, a területi képviselőkkel tartom a kapcsolatot, számlázok, rendelést rögzítek, s még ezer millió más dolgot csinálok.
Már részt vettem oktatáson is -mert nem minden rendszert ismerek, amivel itt dolgoznak -, s még lesz néhány köröm a területi képviselőkkel, mert nem árt, ha a vevők nagy részét személyesen is ismerem majd.
A fizetésem pedig a vártnál jobban alakult. Egyszóval lényegesen többet fizetnek nettóban, mint amennyit én kértem. Eddig minden pozitív, remélem az is marad. :o)
Ráadásul időarányosan még 9 nap szabi is jár nekem. Igaz ebből 5-öt kapásból tartalékolni kell, merthogy a cég a két ünnep között (ezt csak fél füllel hallottam) nem dolgozik. Szóval az év vége előreláthatólag pihivel fog telni. :o) )
S még egy pozitív dolog - talán az egyetlen a munkaügyi központtal kapcsolatosan: mivel nem használtam ki a nekem járó segélyt (nov. 19-ig lehettem volna itthon), így ha még nov. 19 és dec. 18 között dolgozom (s miért ne dolgoznék), visszaigényelhetem a ki nem fizetett fennmaradó összeg 30%-át. :o) Aminek persze már megvan a helye, mert kaptam egy 30e Ft-ról szól csekket a rendőrségtől, hogy gyorsabban mentem mint ahogy kellett volna. Ez még a nyáron történt hazafelé a Balcsiról, amikor is egy lassan cammogó ladát előztem meg, de sajnos amikor 68-al mentem, akkor épp beértünk egy településre, s ott már ezt nem nézte a trafipax jó szemmel.....

Időközben Dorkának is beindult a suli, hétfőn lesz az első szülői 5 órakor. Ami mindjárt majdnem egybe is esik egy másik szülőivel. Kaptunk ugyanis egy papírt az iskolától, hogy a város önkormányzata a HPV (méhnyakrák elleni) oltás 2/3-át finanszírozza a városban lakó lányoknak, így 90e Ft helyett a szülők csak 19e Ft-ot fognak becsengetni. Úgy gondolom ez elég szép gesztus a várostól. Mivel ezt az oltást mindenképpen szeretnénk hogy megkapja Dorka, így nyilván erre a tájékoztató szülőire is el kell menni aznap. De majd megoldjuk. :o)

Most hirtelen ennyi, de mostmár zajlani fognak az események körülöttem, úgyhogy lesz miről írnom.

Most örülnöm kellene....

De valahogy nem vagyok túl boldog. OK, végre van állásom, ma hívott a fejvadász, hogy megnyertem. Kereskedelmi asszisztens leszek egy helyi cégnél. A cég barátságos, a vezető is (több körön keresztül beszéltem vele), annyira nincs is vészes helyen - kocsival 10 perc lesz max. - , ráadásul nem multi, ami most nekem előnyös. Nem akarok ismét csak egy "szám" lenni a sok között. A fizetést még nem tudom. Én elmondtam a minimális igényemet, s nyilván nem én lettem volna a kiválasztott, ha nekik az nem felel meg. Kezdeni valószínűleg a jövő hét vége felé fogok, mert egy most még ott dolgozó helyére megyek. Szóval még nem vagyok ott 100%-osan.
De, s itt jön a de......... akik nagyon közelről ismernek (nem sokan vannak) azok tudják, hogy Pest mániás vagyok, s nagyon arrafelé irányultam volna. Nyilván nem könnyű, mert a család többi részének eszébe sincs váltani, változtatni. Persze megértem őket. Dorka most kezd a várva várt gimiben - egyértelmű, hogy az ő élete a legfontosabb, Csaba meg szereti a melóját, a munkahelyet elmondása alapján nem annyira, de az ebben az esetben másodlagos. Viszont abban egyeztünk meg, ha szeptemberig nincs állásom, akkor mehetek. Kicsit kipróbálni, hogy a valóság is olyan, mint ahogy azt én elképzeltem/elképzelem. Tudom a többség utálja a fővárost mert koszos, büdös, sokan vannak. Én viszont pont ezt szeretem, hogy sokan vannak, hogy annyi lehetőség van. Nyilván így most egy álom összetört, de lesz ez még jobb is. Általában el szoktam érni amit akarok.... :o) A lényeg, hogy most anyagilag kicsit megint feltornázom magam, aztán majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgaim/dolgaink.

Most különben is inkább azzal foglalkozom, hogy anya minél hamarabb hazakerüljön a kórházból (nem bírja ezt a folyamatos hőmérséklet ingadozást a szíve.... így ilyenkor rendszerint a sürgősségin kötünk ki), s visszatérjen egy kicsit minden a régi kerékvágásba.

Ez a bejegyzés most nem mindenkinek lesz szimpi, de ez is én vagyok.....

Twilight

Azt hiszem nem kellett volna megnéznem a filmet. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha elolvasok egy könyvet, akkor soha, de soha nem nézem meg filmen.... Először akkor szegtem meg ezirányú fogadalmamat, amikor nem bírtam a mozi csábításának ellenállni a Gyűrűk urával kapcsolatosan. OK, ott a film nem volt csalódás. Totál úgy képzeltem el olvasás közben az egészet, ahogy megfilmesítették. Mondjuk ez talán köszönhető annak, hogy Göncz Árpád nagyon jól fordította, s a fantáziám is jól működött. De most az Alkonyat hatalmas csalódás volt filmen. A könyv tökéletes, olvasmányos, magával ragadó, tulajdonképpen le sem lehet tenni. Két nap alatt olvastam el. A filmben a szereplők - a magyar hangok nem különben - viszont szörnyűek. Főleg ez a Robert P.... Annyira ronda - tudom most lányok milliói szívesen kikaparnák a szemem... ;o), de semmi vámpírszerű, szoborszépségű, tökéletes arcú és alakú nem volt benne. Pedig a könyvben így jellemezték. Na mindegy..... A lényeg, hogy a könyvet mindenkinek ajánlom - csütörtökön kapom a második részt - , de a filmre egy fillért se adjon ki senki. Azon azért agyaltam, ha esetleg Brad Pitt játszotta volna a főszerepet... egész jó kis vámpír lett volna belőle. Mondjuk neki már ebben tapasztalata is van (Interjú a vámpírral), s ő legalább tényleg a PASI..... :o). S halálnak is jó volt (Ha eljön Joe Black), remélem, ha majd elhalálozom Ő visz át a túloldara.... tulajdonképpen akár most is jöhet értem :o))))

Uh, itt az éjfél, befejezem, mert mindjárt jönnek a vámpírok vadászni... :o)

Jóccakát!