60 alatt...

Nem a koromra vonatkozik a címben szereplő szám - bár még ez is igaz -, hanem arra, hogy a 90 napos diétában végre elértem oda, hogy sikerült 60 kg alá mennem. S még csak az első hónapon vagyok túl. Már csak 5 kg, s máris az a nő néz vissza rám a tükörből, akit látni szeretnék. Tulajdonképpen nagyon jól bírom ezt a fajta étkezést, már a gyümölcsnapok sem viselnek meg, s mellőzöm a gyilkos hangulatú nap jelzőt is ilyenkor. Persze az nagyon nehéz, amikor a gyümölcs napok szombatra vagy vasárnapra esnek, mert a családot mégsem foghatom kényszer diétára, így a hétvégi főzést is muszáj elvégeznem.

Azt sokan tudjátok, hogy 4 napig szalma özvegy voltam. Annyira nem örültem neki, mert amikor Csaba nincs itthon olyan, mintha hiányozna az egyik felem, de mégis boldog és büszke voltam rá, hogy kijuthatott Londonba. Az "özvegységet" azért mindjárt ki is használtuk persze barátnőimmel egy mozi erejéig. S mivel itt volt Valentin nap is (brrrr.... nagyon nem bírom ezt az ámerikás ünnepet) beültünk egy csöpögős filmre. Így a "valcsi-napcsi-t" le is tudtuk úgy csajosan :o)
Ezen a hétvégén végre a tesóm is hazahozta barátnőjét. Nagyon örültem neki, hogy végre megismerhettem. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lányt képzeljetek el, akivel azonnal megtalálja az ember a hangnemet. Ja és nem mellesleg abszolút beleillik a mi kis "dilis" családunkba.
Hétfőn pedig, élményekkel tele már haza is érkezett Csaba (erről a blogjában olvashattok).

Aztán persze ért negatívum is ezen a héten. Ma felhívott az orvosom, hogy a legutóbbi citológiai vizsgálatom nem valami fényes. Még nincs baj, de 3 hónap múlva meg kell ismételni. Remélem akkor minden rendben lesz. Persze a nyugtatgatása ellenére azért a hideg verejték rendesen végigfutott a hátamon, főleg mikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy ő keres..... Na de most ezt a három hónapot azért nem fogom végig aggódni, azzal úgysem lesz jobb.
Sőt márciusban végre megyünk Helga barátnőmmel wellnesselni. A hely még kérdéses, de szerintem gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Vannak persze kritériumok, pl. 80-100 km-es körzeten belül legyen, lehetőleg kevés kölök legyen a szállóban, mert pihenni megyünk. S bizony én más gyerekét annyira nem szeretem, főleg ha neveletlen. No de erről korábban már kifejtettem a véleményemet.

Most egyenlőre ennyi.

A hét vicce.... :o)

Ha nem velem történik meg el sem hiszem... Történt ugyanis, hogy nagy hévvel dolgozom, s cseng a céges (vezetékes!) telefon. Ahogy kell illedelmesen bemutatkozom, bemondom hogy melyik céget hívták. Erre megszólal egy kissé remegős hangú pasi, s a következő párbeszédet folytattuk:

- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...

Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.

Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....

Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.

Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.

No, akkor vágjunk bele...

2011 van, eltelt egy év. Tavaly ilyenkor még elég kilátástalannak láttam a helyzetemet, lévén nem volt munkám, s még egészségileg sem voltam teljesen százas. Az idei évem azért lényegesen jobban indult ilyen szempontból is. A szilveszteri baráti összejövetel nálunk volt megtartva, s úgy érzem jól sikerült, jó házigazdák voltunk. Macsekék érkeztek meg korábban. Azt azért látni kellett volna, ahogy bevonulnak a hatalmas piros hajóbőrönddel. :o) Mi már addigra elkészítettük itthon a szendvicseket, a sütik megsültek, s már az elsejei lencsefőzelék és a fincsi ropogósra sült csülök is hadrendbe volt állítva. Úgy egyeztünk meg, hogy a kaját mi, a piát pedig a vendégek állják. Nos, amíg vártunk Tuzsiékra mi lányok kettesben leküldtünk a torkunkon egy üveg Martinit (jó-jó a fiúk is besegítettek egy-két korty erejéig, de az érdem a miénk volt). Aztán 6 óra körül Andiék is megérkeztek, teljes lett a csapat. Innentől pedig a hangulat is erőteljesen megemelkedett (nem mintha addig nem lett volna jó). A fényképeket és a videókat mindenesetre nem hozzuk nyilvánosságra, legalábbis én a 80%-át nem szándékozom. :o) A korunkra való tekintettel, s a tavalyi évhez igazodva, idén is ágyban voltunk már 1/2 2 körül. (Külön-külön páronként, még mielőtt bárkinek meglódulna a fantáziája.) Viszont a "takarodó utáni" hűtő-nyitogatásból levettem, hogy nem én voltam az egyetlen, aki sokára aludt el, s akinek a mája nem tudta elég gyorsan feldolgozni az alkoholt.... Másnap még ettünk finom lencsét (csakhogy az idén gazdagok legyünk), s búcsút vettünk egymástól. Tulajdonképpen jól jött ki ez az évvégi buli, így hogy elseje csak szombatra esett, még volt egy nap a pihenésre.
Ma meg már meló. A héten mi a cégnél leltározunk, úgyhogy még nem indul a nagyüzem, de jövő hét már teljes erőbedobást követel.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én év elején (s közben sem) nem nagyon szoktam fogadkozni, hogy most aztán... ! Persze terveim azért vannak. Először is ami saját magam szempontjából a legfontosabb, ma belevágtam a 90 napos diétába. Nálam ez bevált, abszolút kíméletes, rendbe rakja a gyomrot, s kitűzött kilók is szépen leolvadnak majd rólam. Tulajdonképpen az első két hetet kell túlélnem, utána már teljese az átállás. Azért hogy nehogy eltévelyedjek, az induló (súly és egyéb méret) adatokat - elrettentésként - kiraktam a hűtőre, hogy még véletlenül se csábuljak tévútra. Előszedtem néhány régebbi ruhámat, amibe pár éve még simán belefértem, hogy tudjam mi a cél.
Másik terv a nyelvtanulás. Van ugyan németből és angolból is nyelvvizsgám, de mivel nagyon keveset használtam mindkét nyelvet az utóbbi időben, muszáj kicsit felfrissítenem a tudásomat. Próbálok minél több német nyelvű adást nézni a tv-ben (elég sok ilyen csatornánk van), amit csak lehet a gépemen átállítottam németre (facebook, gmail), s persze leficcent a polcról a német nyelvkönyv is. Szándékomban áll még a tankönyvboltba benézni ez ügyből kifolyólag, mert egyedül elég nehéz kontroll nélkül tanulni, szóval keresnem kell valami olyan könyvet, amiben megoldó kulcsok is vannak a feladatokhoz.
S hogy az év többi része hogy alakul még nem tudom. A nyaralásról még korai lenne beszélni, még nem is agyaltam róla, hogy merre mennék szívesen. Bár a csajokkal (Helga, Edi, Brigi) tervezünk egy pasi-mentes hosszú hétvégét a Balcsinál, de ezt azért nem lesz túl egyszerű összehozni.
Persze Csabával is van egy csomó álmunk, de azokról majd folyamatosan írunk, ha megvalósulnak.

Nos akkor erre az évre mindenkinek jókedvet, nyugalmat, sikereket kívánok az élet minden területén.

Ps.: A hitetlenkedők kedvéért: amíg írtam a blogot, Áfonya itt aludt mellettem. S igenis van
macskánk!!!! :o)))

Karácsony

Célegyenesbe fordultunk az ünnepek tekintetében. Én már elkezdtem a süti sütéseket. Tegnap kész lett a mézes, most épp a zserbó sül a sütőben, holnap egy kis lizner karika, s még péntekre egy kis vaníliás holdacska. Az ünnepi menű is összeállt. Lesz előételnek hawaii saláta rákkal és mindenféle finomsággal, aztán fincsi leves (csak azért nem írom le mert az a családnak is meglepi lesz), főételként tonhal (szalonnával, capri bogyóval és egyéb nyalánkságokkal), s persze a sütik desszertnek. Sőt még házi baileys-t is készítek. Ajándékokat már beszereztem/beszereztük, tegnap este éjfélig csomagoltunk Csabával. A takarítást most nem viszem túlzásba. Igaz a konyhaszekrényt és a konyhát múlt szombaton rendbe tettem. Csaba Pesten volt, Dorka a régi sulijában, én pedig kiélhettem takarítási mániámat... :o)) Az e havi csajos bulink sajna elmaradt, de majd januárban bepótoljuk.
Szerencsére az idén holnap fogok utoljára dolgozni, most egy kis szabadság jön. Így jól kipihenhetem magam. Legalábbis ezt tervezem.
Nyilván azért készülünk a szilveszterre is, hisz idén nálunk lesz a baráti buli. :o) Ha a tavalyiból indulok ki, tuti jól fog sikerülni. Mi legalábbis megteszünk ennek érdekében mindent.

S most akkor szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, békés ünnepeket kívánni. (A zugolvasóknak is! :o)) )

Karácsonyi "feeling"

Szombat és kötelező szabadság lévén Helga barátnémmal ma megtámadtuk Pestet. Egy-két dolgot akartam még én is beszerezni karácsonyra a szeretteimnek, s a kellemest összekötöttük a hasznossal. Reggel napsütésben indultam itthonról, de mire a Határ útra begurultunk már rendesen esett a hó. Így úgy döntöttünk, hogy kis autómat lerakjuk az Europark ingyenes parkolójában, s BKV-val közlekedünk tovább. Első utunk egy teaházba vezetett ahol néhány különleges teát vettem anyunak. Ezek igazi tea-virágok megszárítva, amik forró víz hatására kinyílnak és utána elfogyasztható a tea. Aztán pedig irány a Vörösmarty tér. Abszolút karácsonyi hangulatú volt minden. A hó esett, kenyérlángost ettünk, forró teát ittunk (egyesek ugye páleszt is.... :o) ), s nézelődtünk. Utána miután kellően átfagytunk irány egy kellemes kávézó, s már szürcsöltük is a fincsi forró csokit és kávét. Hazafelé a Soroksárin még benéztünk a Kika-ba, s az Auchanba Helga lányainak ajándékokat vásárolni. Iszonyú árakon vannak a játékok. Főleg azok amelyikre rákerül a Disney szócska, mint márkanév.... Komolyan mondom örülök, hogy Dorka már kinőtt a hercegnős, csilli-villis korszakából mert a gatyánk is rámenne egy-egy ajándékra. Ettől függetlenül az emberek rendületlenül vásároltak, iszonyat tömeg volt.

Hazafelé egy darabig a pályán mentünk, gondolván az le van takarítva a hótól... hát a francokat..... 10 km-en belül épp 3 autó volt az árokban. Még mielőtt haza indultam volna, ettünk az Ezüst Patkóban (egyik kedvenc éttermünk) fincsi hortobágyi húsos palacsintát, ittunk kávét jó sok tejjel. Hernádtól már a régi 5-ösön jöttem, ami ugyanúgy nem volt letakarítva mint a pálya. Azzal a különbséggel, hogy már kezdett a hó ráfagyni az úttestre. Lajosmizse előtt a körforgalomban sikerült is keresztbe fordulnom az úton. De szerencsére 20-al mentem, s a mögöttem haladó is betartotta a követési távolságot. Így szépen megvárta míg beálltam a helyes irányba, s folytattam utamat.

Élménydús, csajos nap volt. :o)

Szülinap

Megint eltelt egy év, anya 71 éves lett. Tavaly kitaláltuk tesómmal, hogy szülinapjára ezentúl nem mindenféle tárgyat ajándékozunk, hanem inkább adunk a kultúrának. Idén a Vígszínházat vettük célba, ahol a Hegedűs a háztetőn c. darabot néztük meg. A szereposztás szenzációs volt, s ezáltal az előadás is. Előtte persze vacsizni is elmentünk méghozzá egy azeri étterembe. Étterem Az étlap alapján jónak ígérkezett, s nem is csalódtunk benne. Színház után pedig már csak haza kellett autókázni. Nem volt nagy forgalom, így egész gyorsan itthon voltunk. Igaz Bori (a GPS lány) elég sokszor szólt, hogy túlléptem a sebességet, de egy idő után kikapcsoltunk, had' pihenjen. :o)))) Ma pedig anyuhoz mentünk ebédre, így egész sokat tudtam a hétvégén pihenni. Persze az agyam már folyamatosan zakatol, hisz mindjárt itt vannak az ünnepek, s még egy csomó elintézni valóm van. Pl. még fogalmam sincs, hogy mi legyen 24-én a vacsora. Nálunk ez egy kicsit körülményes, mert tesóm szárnyast egyáltalán nem eszik (tehát, ha pulyka van, akkor mást is főznöm kell), ráadásul nem nagyon komálja a gyomra a tejtermékeket, tehát mindenféle tejes/tejszínes mártásokat is csak módjával készíthetek. A sütik már nagyjából összeálltak. Lesz mézes zserbó, linzer, mézes süti is. Az ajándékokkal is nagyjából megvagyok, mondjuk egy része még csak fejben. De jövő szombaton barátnémmal be van ütemezve egy kis bevásárlás Pesten, úgyhogy ez is rendben lesz. Szerencsére ezen a napon nekünk nem kell dolgoznunk (kötelező szabi), sőt a két ünnep között sem. Így a GYES óta először mindhárman itthon leszünk a téli szünetben. Ezek pedig az ez évi ünnepi készülődés első alkotásai:

220 felett....

A fenti cím nem a vérnyomásomra utal, hanem arra, hogy a hétvégén kicsit ismét kirúgtunk a csajokkal a hámból. Koncerten voltunk, s a címből úgy gondolom rá is jöttetek, hogy kinek a koncertjén (gy.k.: Neoton). Az egész ugye úgy indult, ahogy az egy nőnél lenni szokott.... "nincs egy rongyom se..!!". Namármost, mivel Csaba megint nyert egy kis pénz, így megkértem, hogy ugyan kísérjen már el néhány boltba a bankkártyájával együtt. Beszereztem néhány egész csini felsőt, s már volt is miben elindulni itthonról. Ezen az estén én voltam a sofőr - Brigi barátnőm szerint, csak azért, hogy mártírkodhassak.. hehehe -, így a szeszes italt mellőzni voltam kénytelen. Nekem csak annyi jutott, hogy Edi pasis páleszes poharára rátehettem a kezem. Ezen ugyanis volt egy pasi alsóban, s ha a kép a kézmelegtől megmelegszik, lekerül a fickóról az alsó. De ez nem akart vetkőzni, így kénytelen voltam lehelni, hogy megnézzem magamnak mit is rejt az alsó nadrág. Most jut eszembe, hogy még jó, hogy nem ittam, ki tudja mit tettem volna még a látványért... :o))))
Ezek után - bemelegedve - elindultunk Dabasra a sportcsarnokba. Valami rettenetes előzenekar kezdte a műsort - meg is fogadtuk, hogy máskor nem megyünk oda a meghirdetett időpontra, de aztán 9-kor elkezdődött a retro.. :o) Mit mondjak a zenekar tagjai szépen megöregedtek, viszont pozitívum, hogy nem playback-ről nyomták. Jól szórakoztunk az biztos. Persze egy csomó minden történt a koncert alatt, de nem untatok ezzel senkit, mert úgysem értenétek. S nem az értelmi képességetek miatt, hanem mert az ott és akkor volt jó. :o))) Ráadásul nem kell mindent mindenkinek tudni... :o)))))
Buli után aztán elindultunk Sáriba (Dabas-Sári) bálba. Egy pillanatra meglepődtem mikor beléptünk, mert csak csajok voltak, akik egymással táncoltak... De aztán megnyugodtam - miután kezdtek a pasik is beszivárogni, hogy nem egy leszbi bárban kötöttünk ki. Persze az ivászat részemről itt is elmaradt. Ez már csak azért is volt gond, mert ami ezután következett azt csak piával lehetett volna elviselni. Barátnőim "elcipeltek" egy kocsma?-szerű helyre. Azt hiszem, ha lett volna kamera, tuti felvettem volna az ottani közeget és mulatozást, s már a legalja.hu, vagy a szánalmas.hu oldalon lenne. Innen léptünk, aztán még egy helyre bementünk levezetésként, de én ekkor már nagyon fáradt voltam. Úgyhogy fél óra múlva haza is szállítottam a csajokat, s irány haza a hajnali ködben. (S nem, nem jött Damon vért szívni.... :o)) )
Hajnali 3 kor már ágyban is voltam, másnap 9-kor meg már főtt a vasárnapi ebéd.
Jövő hónapban Első emelet koncert lesz, oda is megyünk! :o))

Persze az elmúlt héten azért zajlott az élet is. Dorkáék osztálytermét díszítettük. Kommunista szombat nem lévén... csütörtökön este. Nagyon klassz lett. Egy csomó kreatív anyuka és apuka van az osztályban. Én azt hittem, hogy majd mindenki húzogatja a száját, sőt ami még rosszabb el se jönnek. De jöttek... sokan. Gyerekek is, szülők is. Egész jó kis alaptársaság alakult ki. Úgy látom jó kis közösség fog belőlünk kovácsolódni.

Már itthon is elkezdtem készülődni a karácsonyra. Igaz még csak fejben, hogy milyen is legyen a díszítés a lakásban, mivel kellene kezdeni a takarítást, no meg a karácsonyi vacsorán is agyalok már.

S végül szeretettel Edinek: http://www.youtube.com/watch?v=IR1Y6q2Au-c igaz nem kocsma minőségben, tangóharmónikával.... :o)))