Karácsony

Célegyenesbe fordultunk az ünnepek tekintetében. Én már elkezdtem a süti sütéseket. Tegnap kész lett a mézes, most épp a zserbó sül a sütőben, holnap egy kis lizner karika, s még péntekre egy kis vaníliás holdacska. Az ünnepi menű is összeállt. Lesz előételnek hawaii saláta rákkal és mindenféle finomsággal, aztán fincsi leves (csak azért nem írom le mert az a családnak is meglepi lesz), főételként tonhal (szalonnával, capri bogyóval és egyéb nyalánkságokkal), s persze a sütik desszertnek. Sőt még házi baileys-t is készítek. Ajándékokat már beszereztem/beszereztük, tegnap este éjfélig csomagoltunk Csabával. A takarítást most nem viszem túlzásba. Igaz a konyhaszekrényt és a konyhát múlt szombaton rendbe tettem. Csaba Pesten volt, Dorka a régi sulijában, én pedig kiélhettem takarítási mániámat... :o)) Az e havi csajos bulink sajna elmaradt, de majd januárban bepótoljuk.
Szerencsére az idén holnap fogok utoljára dolgozni, most egy kis szabadság jön. Így jól kipihenhetem magam. Legalábbis ezt tervezem.
Nyilván azért készülünk a szilveszterre is, hisz idén nálunk lesz a baráti buli. :o) Ha a tavalyiból indulok ki, tuti jól fog sikerülni. Mi legalábbis megteszünk ennek érdekében mindent.

S most akkor szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, békés ünnepeket kívánni. (A zugolvasóknak is! :o)) )

Karácsonyi "feeling"

Szombat és kötelező szabadság lévén Helga barátnémmal ma megtámadtuk Pestet. Egy-két dolgot akartam még én is beszerezni karácsonyra a szeretteimnek, s a kellemest összekötöttük a hasznossal. Reggel napsütésben indultam itthonról, de mire a Határ útra begurultunk már rendesen esett a hó. Így úgy döntöttünk, hogy kis autómat lerakjuk az Europark ingyenes parkolójában, s BKV-val közlekedünk tovább. Első utunk egy teaházba vezetett ahol néhány különleges teát vettem anyunak. Ezek igazi tea-virágok megszárítva, amik forró víz hatására kinyílnak és utána elfogyasztható a tea. Aztán pedig irány a Vörösmarty tér. Abszolút karácsonyi hangulatú volt minden. A hó esett, kenyérlángost ettünk, forró teát ittunk (egyesek ugye páleszt is.... :o) ), s nézelődtünk. Utána miután kellően átfagytunk irány egy kellemes kávézó, s már szürcsöltük is a fincsi forró csokit és kávét. Hazafelé a Soroksárin még benéztünk a Kika-ba, s az Auchanba Helga lányainak ajándékokat vásárolni. Iszonyú árakon vannak a játékok. Főleg azok amelyikre rákerül a Disney szócska, mint márkanév.... Komolyan mondom örülök, hogy Dorka már kinőtt a hercegnős, csilli-villis korszakából mert a gatyánk is rámenne egy-egy ajándékra. Ettől függetlenül az emberek rendületlenül vásároltak, iszonyat tömeg volt.

Hazafelé egy darabig a pályán mentünk, gondolván az le van takarítva a hótól... hát a francokat..... 10 km-en belül épp 3 autó volt az árokban. Még mielőtt haza indultam volna, ettünk az Ezüst Patkóban (egyik kedvenc éttermünk) fincsi hortobágyi húsos palacsintát, ittunk kávét jó sok tejjel. Hernádtól már a régi 5-ösön jöttem, ami ugyanúgy nem volt letakarítva mint a pálya. Azzal a különbséggel, hogy már kezdett a hó ráfagyni az úttestre. Lajosmizse előtt a körforgalomban sikerült is keresztbe fordulnom az úton. De szerencsére 20-al mentem, s a mögöttem haladó is betartotta a követési távolságot. Így szépen megvárta míg beálltam a helyes irányba, s folytattam utamat.

Élménydús, csajos nap volt. :o)

Szülinap

Megint eltelt egy év, anya 71 éves lett. Tavaly kitaláltuk tesómmal, hogy szülinapjára ezentúl nem mindenféle tárgyat ajándékozunk, hanem inkább adunk a kultúrának. Idén a Vígszínházat vettük célba, ahol a Hegedűs a háztetőn c. darabot néztük meg. A szereposztás szenzációs volt, s ezáltal az előadás is. Előtte persze vacsizni is elmentünk méghozzá egy azeri étterembe. Étterem Az étlap alapján jónak ígérkezett, s nem is csalódtunk benne. Színház után pedig már csak haza kellett autókázni. Nem volt nagy forgalom, így egész gyorsan itthon voltunk. Igaz Bori (a GPS lány) elég sokszor szólt, hogy túlléptem a sebességet, de egy idő után kikapcsoltunk, had' pihenjen. :o)))) Ma pedig anyuhoz mentünk ebédre, így egész sokat tudtam a hétvégén pihenni. Persze az agyam már folyamatosan zakatol, hisz mindjárt itt vannak az ünnepek, s még egy csomó elintézni valóm van. Pl. még fogalmam sincs, hogy mi legyen 24-én a vacsora. Nálunk ez egy kicsit körülményes, mert tesóm szárnyast egyáltalán nem eszik (tehát, ha pulyka van, akkor mást is főznöm kell), ráadásul nem nagyon komálja a gyomra a tejtermékeket, tehát mindenféle tejes/tejszínes mártásokat is csak módjával készíthetek. A sütik már nagyjából összeálltak. Lesz mézes zserbó, linzer, mézes süti is. Az ajándékokkal is nagyjából megvagyok, mondjuk egy része még csak fejben. De jövő szombaton barátnémmal be van ütemezve egy kis bevásárlás Pesten, úgyhogy ez is rendben lesz. Szerencsére ezen a napon nekünk nem kell dolgoznunk (kötelező szabi), sőt a két ünnep között sem. Így a GYES óta először mindhárman itthon leszünk a téli szünetben. Ezek pedig az ez évi ünnepi készülődés első alkotásai:

220 felett....

A fenti cím nem a vérnyomásomra utal, hanem arra, hogy a hétvégén kicsit ismét kirúgtunk a csajokkal a hámból. Koncerten voltunk, s a címből úgy gondolom rá is jöttetek, hogy kinek a koncertjén (gy.k.: Neoton). Az egész ugye úgy indult, ahogy az egy nőnél lenni szokott.... "nincs egy rongyom se..!!". Namármost, mivel Csaba megint nyert egy kis pénz, így megkértem, hogy ugyan kísérjen már el néhány boltba a bankkártyájával együtt. Beszereztem néhány egész csini felsőt, s már volt is miben elindulni itthonról. Ezen az estén én voltam a sofőr - Brigi barátnőm szerint, csak azért, hogy mártírkodhassak.. hehehe -, így a szeszes italt mellőzni voltam kénytelen. Nekem csak annyi jutott, hogy Edi pasis páleszes poharára rátehettem a kezem. Ezen ugyanis volt egy pasi alsóban, s ha a kép a kézmelegtől megmelegszik, lekerül a fickóról az alsó. De ez nem akart vetkőzni, így kénytelen voltam lehelni, hogy megnézzem magamnak mit is rejt az alsó nadrág. Most jut eszembe, hogy még jó, hogy nem ittam, ki tudja mit tettem volna még a látványért... :o))))
Ezek után - bemelegedve - elindultunk Dabasra a sportcsarnokba. Valami rettenetes előzenekar kezdte a műsort - meg is fogadtuk, hogy máskor nem megyünk oda a meghirdetett időpontra, de aztán 9-kor elkezdődött a retro.. :o) Mit mondjak a zenekar tagjai szépen megöregedtek, viszont pozitívum, hogy nem playback-ről nyomták. Jól szórakoztunk az biztos. Persze egy csomó minden történt a koncert alatt, de nem untatok ezzel senkit, mert úgysem értenétek. S nem az értelmi képességetek miatt, hanem mert az ott és akkor volt jó. :o))) Ráadásul nem kell mindent mindenkinek tudni... :o)))))
Buli után aztán elindultunk Sáriba (Dabas-Sári) bálba. Egy pillanatra meglepődtem mikor beléptünk, mert csak csajok voltak, akik egymással táncoltak... De aztán megnyugodtam - miután kezdtek a pasik is beszivárogni, hogy nem egy leszbi bárban kötöttünk ki. Persze az ivászat részemről itt is elmaradt. Ez már csak azért is volt gond, mert ami ezután következett azt csak piával lehetett volna elviselni. Barátnőim "elcipeltek" egy kocsma?-szerű helyre. Azt hiszem, ha lett volna kamera, tuti felvettem volna az ottani közeget és mulatozást, s már a legalja.hu, vagy a szánalmas.hu oldalon lenne. Innen léptünk, aztán még egy helyre bementünk levezetésként, de én ekkor már nagyon fáradt voltam. Úgyhogy fél óra múlva haza is szállítottam a csajokat, s irány haza a hajnali ködben. (S nem, nem jött Damon vért szívni.... :o)) )
Hajnali 3 kor már ágyban is voltam, másnap 9-kor meg már főtt a vasárnapi ebéd.
Jövő hónapban Első emelet koncert lesz, oda is megyünk! :o))

Persze az elmúlt héten azért zajlott az élet is. Dorkáék osztálytermét díszítettük. Kommunista szombat nem lévén... csütörtökön este. Nagyon klassz lett. Egy csomó kreatív anyuka és apuka van az osztályban. Én azt hittem, hogy majd mindenki húzogatja a száját, sőt ami még rosszabb el se jönnek. De jöttek... sokan. Gyerekek is, szülők is. Egész jó kis alaptársaság alakult ki. Úgy látom jó kis közösség fog belőlünk kovácsolódni.

Már itthon is elkezdtem készülődni a karácsonyra. Igaz még csak fejben, hogy milyen is legyen a díszítés a lakásban, mivel kellene kezdeni a takarítást, no meg a karácsonyi vacsorán is agyalok már.

S végül szeretettel Edinek: http://www.youtube.com/watch?v=IR1Y6q2Au-c igaz nem kocsma minőségben, tangóharmónikával.... :o)))

Hosszú hétvége és egyéb apróságok

Szokás szerint, ami azt hiszem mostmár hagyomány lesz, ismét eltöltöttünk két éjszakát a Shiraz Hotelben, Egerszalókon. Bár most kivételesen Dorka nélkül voltunk. Neki ugyanis nem program két nap punnyadás, szaunázás, gőzfürdőzés, így ő leszervezte, hogy addig Emődön a barátnőjénél múlatja az időt. Az odafelé utunk meglehetősen eseménydússá sikerült. Ugyanis épp 4 balesetbe sikerült belefutni. Szerencsére nem szevedő alanyai voltunk a történéseknek, illetve várakozás szempontjából mégiscsak. Kb. 2 órával nőtt meg így az utazási időnk, de miután Dorkát leszállítottuk végül is 4 óra körül sikerült elfoglalni a szállásunkat. Ami természetesen minden igényünket kielégítette. Gyors kipakolás után irány a melegvizes medence, szauna, gőz. Sajna ezen a napon elég sok kölök volt ott ahol mi pihenni szerettünk volna, de túléltük. Alapvetően nincs a gyerekekkel semmi bajom. Jó-jó annyira nem bírom őket, természetesen a sajátomat feltétel nélkül imádom, meg a másét is elviselem, ha a szülők nevelik rendesen. A probléma ott kezdődik, hogy a szülök is - finoman szólva - taplók. S ilyenkor ugye mit várjunk el a gyerektől. Szóval első nap délutánján még annyira nem tudtunk ellazulni, de nem volt vészes. A vacsora/vacsorák aztán persze mindent vittek. Ez ugye úgy néz ki ebben a szállodában, hogy 3 féle előétel, 3 féle leves, 5 féle főétel és 3 féle desszert. S igen-igen meg kell gondolunk, hogy miből mennyit szedünk, ugyanis muszáj végig ennünk a menüsort. Mindez olyan körítésben, hogy az embernek már a látványtól is tátva marad a szája. Első este leültünk a kis előételünkkel az asztalhoz, s már ott is termett a kedves pincér, hozta az itallapot. Ám mielőtt arról rendeltünk volna, jelezte, hogy lenne nekünk egy üveg ajándék bor, amit Csaba a facebook-on érdemelt ki. De gondolom ezt majd ő elmeséli a saját blogjában. Vacsi után még volt egy kis hastánc és latin zene a bárban, de annyira teleettük magunkat, hogy inkább felmentünk a szobánkba pihizni (is). Másnap aztán a bőséges reggeli után - hasonló mennyiségben és minőségben a vacsorához -, bementünk Egerbe. Ugyanis nagyon okosan vittünk magunkkal két palack bort, viszont dugóhúzót nem.... Csodaszép őszi időnk volt, így kicsit sétáltunk is a belvárosban, s rátaláltunk egy szuper kis ajándékboltra. Ezt most itt nem részletezném, mert azok is olvassák a blogot, akiknek ott bevásároltunk, s nem szeretném lelőni előre a poént. De aki kéri annak megírom a bolt honlapcímét. Beszereztük a dugóhúzót is, s irány vissza a szálloda. S ezen a délután tényleg teljesen kikapcsoltunk. Gyakorlatilag teljesen üres volt a medencés/szaunás rész. Szerintem többször pár perce el is aludtam a melegvizes medencében. Később aztán részt vettünk egy hammam gőzfürdő programon, amitől szép, selymes és síma lett a bőrünk. Szaunáztunk, úsztunk, gőzölődtünk egész délután. Hétfőn pedig irány haza (persze Dorkával együtt).

Keddtől pedig ismét munka. Amit még mindig nagyon élvezek. Minden nap tanulok valami újat, s még mindig csak pozitív dolgokat tudok mondani róla. Ettől a héttől pl. az üzletkötők mellé ülök be a kocsiba, s sorra látogatjuk a viszonteladóinkat. Így mostmár a telefonban hallott hangokhoz lassan arcokat is kapcsolni tudok majd. Még egy hónap van a próbaidőmből, s utána ha minden igaz határozatlan időre véglegesítenek. Már alig várom.

Dorkának a gimi továbbra is jól megy, osztályfőnöke elég grafomán elég sűrűn jön tőle e-mail mindenféle infókkal. Jövő héten fogadóóra lesz, szerintem a hétfő esténket ott töltjük mind a ketten, hisz 7-12 oszályosoknak egy napon van.... Azt hiszem én megyek a humán, Csaba pedig a reál tantárgyakat tanító pedagógusokhoz. Így talán gyorsabban végzünk. Sok panasz nem hiszem, hogy lesz - legalábbis az eddigi jegyeit elnézve, de azért az első pofavizitre azt gondolom illik elmenni.

Na, már megint egy bő lére eresztett blogot sikerült összehoznom. Köszönöm, hogy végigolvastátok.

Túl az izgalmakon

Anya kedden bevonult ugyanis a kórházba egy kis generál szervizre. A szívritmusa sajna nem volt jó, augusztus óta nem tudták beállítani. S ezt a problémát úgy oldják meg, hogy kiütik egy kis árammal. Bár javasoltam neki, hogy csak nyúljon bele a 220-ba és akkor be sem kell feküdni eme nemes egészségügyi intézményben, de ő inkább a biztonságosabb módszert választotta. Nem is értem miért... :o)
Szóval kedd reggel 7-re bevonultunk (tesóm kíséretével), aztán este mikor bementem látogatni még az égvilágon semmi nem történt. Tehát se egy vérvétel, se egy EKG, se egy szívultrahang... Sőt a vizit is valamikor este 6-kor volt. Viszont másnap belecsaptak a lecsóba. 10 körül irány az őrzőbe egy kis mini ultrahangos kütyü torkon való leeresztése, altatás és az áram. Szerencsére gyorsan túl volt rajta (én jobban izgultam a melóhelyemen - szabadságra még ugye nem tudok menni), s valamikor 2 óra körül a saját lábán vonult át az őrzőből a normál kórterembe. Ma pedig már otthon is van. Egyszóval minden simán ment. Remélem ez volt az utolsó izgulni valóm, mert az utóbbi időben kijutott rendesen. De hogy kapcsolódjak Csaba blogjához tulajdonképpen szeptember óta egy csomó minden pozitív dolog történt velem. Még mindig jól érzem magam a melóhelyemen, tök jó fejek a kollégák, sőt még a melót is élvezem..... Nem, nem vagyok őrült, csak ha már dolgozom, azt ugye jobb ha örömmel végezzük. S mindjárt megyünk Egerszalókra wellneselni, utána meg mindjárt itt az év vége, ami most nekem egészen nyugis lesz. Szerencsére a két ünnep között mi nem dolgozunk, így - mivel Csabáék sem - végre majdnem 2 hétig együtt leszünk itthon. Már csak a fehér karácsony kívánságomnak kell teljesülnie.. :o)
S az év utolsó napját remélem haverokkal töltjük. Ha legalább olyan jól sikerül majd mint tavaly, nem lesz okom/okunk panaszra. :o)

No de addig még írok... :o)

Retro

Tegnap kicsit kimaradtam itthonról. Végre sikerült összehoznunk a csajos estét a lányokkal. Barátnőm szólt, hogy Dabason retro diszkó lesz. Az pont nekünk való, 30-on túli anyukáknak. :o)
1/2 8 körül érkeztem barátnémhoz, gyorsan átcuccoltunk a már majdnem készen lévő új házukba, s el is kezdtük a bemelegítést. Mire érkeztek a többiek mi már túl voltunk pár jager-en és egy kis pezsgőn is. Fél 11 körül aztán összeállt a csapat, s irány a diszkó. Nagyon rendes férje van a barátnőmnek, ő volt a sofőrünk oda-vissza, így nyugodtan ihattunk. Mit mondjak nagyon jól éreztük magunkat. S meg kellett állapítanunk, hogy mi voltunk a legjobb nők a dizsiben.... (Nem kérem a kommenteket, hogy akkor milyen lehetett a többi... :o) ) Őszintén szólva nem lennék most huszonéves.... Egy valamire való pasi sem volt a táncparketten. Nem mintha pasizni akartunk volna, de még a szemünket sem tudtuk legeltetni.... Egyébként az árak nagyon barátságosak voltak - mert ugye, az alapozást be kellett fejezni, ha már otthon elkezdtük. Valamikor 1/2 4 körül értünk haza, s egy forró tus után kb. úgy dőltünk be az ágyba, mint a lisztes zsák. Reggel aztán ébresztő, mert családanyák révén, mindenki indult vasárnapi ebédet főzni. Még kicsit kómásan, de jó hangulatban vezettem haza. Mikor hazaértem jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is kellett volna kocsiba ülnöm, mert ugye hajnali 3-kor még volt alkoholos pohár a kezemben, s ha 1/2 8-kor netán megszondáztattak volna lehet, hogy ugrott volna a jogsim. Na de semmi ilyesmi nem jött közbe, így 9-kor már a lábasban főtt a fincsi zúzapöri.
Ráadásul apa is jól járt a kimenőmmel, hisz amíg én mulattam, ő megszedte magát egy kicsit pókeren. De erről olvassatok az ő blogjában.

Jövő hónapban megint retro buli.... már alig várom! :o)