Szlovákia - Lengyelország

Nagyon jól sikerült a 4 napos "kirándulásunk". Az indulás egy kicsit ugyan korán volt, azt hiszem 1/2 4-kor (hajnal!) csörgött az óra, de kivételesen nem késtünk el. Igaz már előző este mindent bepakoltunk szendvicseket elkészítettem, úgyhogy tényleg csak magunkat kellett összeraknunk. Úgyhogy a kocsi nyomda parkolójában letéve, buszra fel, s irány Szlovákia. A reggeli pálinka-körből inkább kimaradtam, mert 5 órakor valahogy nem volt még rá ingerenciám.... :o) Viszonylag gyorsan (két pihenővel együtt) elértünk első túrahelyünkhöz. Itt a Poprádi Tó volt a cél.

Úton a Poprádi Tó felé a hegyek között

Poprádi Tó

Mondjuk mindjárt azzal indult az egész túra, hogy hatalmas jégeső zúdult a nyakunkba, de még épp be tudtunk állni fedett helyre, s kivárni míg csendesedik. A tó és környéke gyönyörű, s a túra is könnyített volt, csak 12 km-esre sikerült. :o)

Utána pedig irány a szállás. Úgy volt, hogy a két csillagos lakrészben leszünk elhelyezve, de "nagy bánatunkra" azt épp felújították, így a háromcsillagosban kaptunk szállást. Szuper volt a szoba, ablakunk a Lomnici csúcsra nézett.

Kilátás a szobánkból

Másnap pont ide vezetett az utunk. Csaba ide már nem jött velünk - nem bírta volna a karja. Sikerült túra közben itt is nyakig eláznunk, de a Magas Tátra már csak ilyen... kerül-fordul esik. Úgyhogy aki arra jár, mindenképp vigyen magával esőcuccot, váltóruhát bőven. 1200 m-ről indultunk s 1700 fölött volt a cél, ami persze még nem a Lominici csúcs. Rendesen kifáradva értünk fel a Csillagvizsgálóba. A kilátás fantasztikus volt, bár azt sajnáltam, hogy a Csillagvizsgálóba nem lehetett bemenni. Aztán itthon anyukám felvilágosított, hogy már '68-ban, amikor Ő ott járt, akkor sem lehetett bemenni... Természetesen ahogy felértünk negyed óra múlva a sűrűn gyülekező fellegekből ismét hatalmas zápor keveredett. Először úgy gondoltuk, hogy akkor lanovkával megyünk lefelé, mert nagyon nem akart az eső elállni. De aztán kitisztult az ég, s mivel a visszaútra sokallottam a 6,30 eurot, inkább csatlakoztam a csapat nagy részéhez. Csaba szerint tuti, hogy más vallású emberek vére is csordogál az ereimben, ha annyira smucig vagyok, hogy inkább kockáztatom az egyébként is vacak térdemet. De mivel ő a szállodában várt, nem tudott rábeszélni a "felesleges kiadásra", s leszidni is csak utólag tudott egy kicsit... :o) Végül 20 km lett az oda vissza út, s a térd és lábfájdalmak ellenére is azt mondom nagyon megérte gyalog lejönni.

Tarpataki Vízesés





Úton a Csillagvizsgáló felé









Eső előtt, köpönyeg nélkül.....








Ennyire szakadt......

Harmadnap pedig irány Krakkó/Lengyelország. Az ország, s a város is csodálatos. Tisztaság, nyugalom, s rend volt mindenhol. Az idegenvezetőnk is tökéletes volt. Rengeteget mesélt a városról, az ország történelméről. A Vistula partján kezdtük sétánkat a Wawel Székesegyház irányába. Itt felmásztunk a harangtoronyba is, ahol bal kézzel meg kellett a harang szívét érintenünk, hogy szerencsénk legyen. Nos, akinek meg gipszben volt a bal keze az így járt.... ;o) A kb. 2 órás városnézés után volt még pár óra szabad programunk, így önállóan fedeztük fel a belvárost. Feltűnt, hogy a lengyelek nagyon kedvesek, beszélnek nyelveket (Szlovákiáról ez nem mondható el), még a magyarokat is szeretik. Az árak szinte fillérre azonosak a hazai árakkal. Venni ugyan nem vettünk szinte semmit - sosem szoktunk vásárolgatni - csak épp néhány csokit, cukrot, amit Dorkának akartunk. A várost és Lengyelországot is mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem még mi is visszamegyünk.

Séta a Vistula partján, háttérben a Wawel.









Hogy szerencsém legyen! :o)








Kislány a zongoránál.... :o)

Hazautazásunk napján pedig még várt ránk egy könnyű túra a Hernád áttörésnél a szlovák paradicsomban. Pechünkre már reggel úgy ébredtünk, hogy esik. Így alapból le lett a 16 km-es túra rövidítve 10-re, s még így is csak a busz 60%-a vállalta be (hadi rokkantak és a gyerekek egy része inkább 5 órát ült a buszban ránk várva). Annak ellenére, hogy még életemben ennyire nem áztam el - pedig esőcuccban ment mindenki - azt mondom, hogy megérte. Valami észvesztően szép volt a táj. Viszont a Tamáshegyi kilátót a saját érdekünkben kihagytuk - nem akartunk tüdőgyulával hazajönni -, így a buszt közelebb rendeltük. Csurom vizesen, nem törődve senkivel és semmivel a buszon rángattuk le magunkról a ruhát, s ezzel mozidélutánt szolgáltatva a házakból kukucskáló néniknek és bácsiknak. :o) Gondolták, hogy csak magyarok lehetnek ilyen hülyék, esőben túrázni.....

Az út a szikla oldalában vezetett....







Függőhíd a Hernád felett.






Végül aztán 1/2 9-re értünk haza, ahol Dorka, Áfonya és anya finom húslevese várt ránk. :o)

Jó volt ez a 4 nap, kicsit kiszakadni itthonról, pihenni. Még rengeteget tudnék írni az útról, de egyrészt unalmas lenne annak, aki nem élte át, hosszúra is sikeredett ez a bejegyzés, másrészt pedig Csabának is lesz hozzáfűznivalója a saját blogjában a többi fényképpel együtt.

Köszi mindenkinek aki végigolvasta. :o)

4 nap Balcsi

Kicsit felemásra sikeredett a Balatoni nyaralásunk, de jó volt. Az okokat - aki olvassa Csaba naplóját - mindenki tudja, nem írom le újból. Viszont nagyon meg voltam magammal elégedve, mert simán levezettem meg vissza Füredre. Igaz az indulás napján kapásból 20 km-t kellett kerülnünk, mert az 52-esen volt egy nagy baleset hajnalban (kamion vs. suzuki), s még 10 órakor is le volt teljes szélességében zárva az út. Azonban csütörtök révén nem volt nagy forgalom, így 1/2 2-re már meg is érkeztünk a szálláshelyünkre. Dög meleg révén becsekkolás után azonnal irány a Balcsi. Nagyon fincsi volt a víz, élveztük Dorkával. Persze Csaba is, de ő ugye csak derékig..... Este meg séta, fincsi pizza. Szerencsénk volt az idővel is, főleg szombaton amikor Csaba osztálytalálkozója volt a Koloska völgyben. Az osztálytársai kivétel nélkül jó fejek, abszolút jól éreztük magunkat. Jó kis bográcsozás volt, meg bor, sör, pálinka. Persze ebből a részéből én most kimaradtam - mivel én játszottam a sofőrt -, de majd barátnémmal kettesben bepótoljuk ezt is. :o)

Jövő héten meg elvileg ugye Magas Tátra. Feltéve, ha nem tudjuk még valakinek eladni a helyünket. Nem igazán van most kedvem utazni, sőt ha nagyon őszinte akarok magamhoz lenni, legszívesebben nem is mennék, de mivel be volt már áprilisban fizetve minden, nem szívesen hagynám én sem veszni. Aztán meg lehet, hogy tök szuper lesz, s a hangulatom is megjön hozzá. Meg annak sem igazán örülök, hogy Dorka nem jön velünk. De ha egyszer nem szeret túrázni mi nem erőltetjük. Végül is anyunál jól ellesz 4 napig.

Most ennyi, majd összeszedem a gondoltaimat, s írok még sok mindenről - ha lesz kedvem.

Ügyintézés, fejvadász és egyéb apróságok

Már megint mozgalmas hetem van, pedig még csak szerdánál járunk. Ma kellett "ellenőrzésre" mennem a munkaügyi központba. Komolyan mondom ez a hivatal egy vicc. Bár inkább sírni kellene rajta.... 3/4 11-re volt időpontom, s amikor odaértem az én ügyintézőm bőszen telefonált valami nagyon fontos magánjellegű témáról. Olyannyira, hogy 10 perc után a kolléganője megunta, s inkább behívott magához, hogy majd ő intézi a papírmunkát. Ami ugye abból állt, hogy kb. 5 percen keresztül mindenféle ikonokra kattintgatott a gépén, majd unottan egy szót hozzám nem szólva beírta a következő látogatásom időpontját (09.14), s visszaadta a könyvecskémet. Én naívan megkérdeztem, hogy ennyi??? Jó-jó, azt nem vártam tőle, hogy érdeklődjék az én és családom kedély- és egészségügyi állapota felől, de wazze azt legalább megnézhette volna, hogy van-e valamilyen szóba jöhető állás, netán képzés nekem. Esetlegesen érdeklődhetett volna a felől, hogy voltam e interjúkon (igen voltam többön is), s van-e valamilyen kilátásom. Már csak azért is, mert amikor az ember regisztráltatja magát e nemes hivatalnál aláíratnak vele egy együttműködési szerződést vagy mit, hogy folyamatosan nyilvántartást vezet a megpályázott állásokról, s hogy a hivatal is folyamatosan tájékoztaja a lehetőségekről. Ennek ellenére még azt is a helyi tv műsorából tudtam meg - késve persze - , hogy az elmúlt hónapban nagyszabású állásbörze volt a kirendeltségen... No comment....

Ma egy fejvadász cégnél is voltam állásinterjún. Nagyon szimpatikusak voltak az ügyintéző lányok, látszott rajtuk, hogy tényleg komolyan veszik a beadott önéletrajzok alapján a delikvensek lecsekkolását. A hely ahova keresik a leendő kolleginát - bár sokat nyilván előzetesben nem mondhattak róla - első körben szimpatikus. Szóval ismét egy pozitív élményt az álláskereséssel kapcsolatban.

A héten a városunkban van a Csiperó Fesztivál. Nem tudom hallott-e már róla közületek valaki is bármit ez egy nemzetközi gyermektalálkozó, ami közel 20 éves múltra tekint vissza. Minden második évben megszállják a gyerkőcök Koreától Angliáig a várost, s egy hétig övék a város kulcsa. Rengeteg rendezvény van ennek folyamodványaként a főterünkön. Szombat este pl. a Dzsungel Könyve c. darabot láthattuk, ma pedig japán dobos együttes lép fel. Szóval nagy vigasság van most minálunk. Akit érdekel itt olvashat róla: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-gyermekek-fovarosa-lett-kecskemet-314934
vagy akár itt is: http://www.csipero.hu/nyito/index.php

Holnap temetésre megyünk.... Csabának elhunyt egy kollégája, 42 éves volt. Márciusban még együtt túráztunk vele és a családjával is, most meg utolsó útjára kísérjük. Közeli kapcsolatban nem voltunk (bár egy időben, s egy helyen voltunk anno nászúton, a gyerekeink közel egy idősek), de azért az ember megrendül, ha ilyen fiatalon megy el valaki. Ráadásul egy szemét betegség miatt (rák), ami ellen nem tehetsz sokszor még akkor sem semmit, ha egyébként egészségesen élsz. Ilyenkor azért mindig kétségeim támadnak (ezért is vagyok alapvetően ateista), hogy vajon van-e valaki odafent? S ha igen, hogy lehet az, hogy valaki ilyen fiatalon hal meg, úgy hogy maga után 3 kiskorú gyereket hagy?? Nem akarom ezzel senkinek a vallási meggyőződését megbántani, de ezek s még sok más kérdés motoszkál bennem ilyenkor. De ha kifejteném igen hosszúra nyúlna ez a bejegyzésem is....

Úgyhogy mára ennyi legyen elég.

Öregszem???

Ősz hajszálat találtam, pontosabban a barátnőm vette észre. Ülünk a kertjükben, esszük a jól megérdemelt ribizlis sütinket, elemezzük az élet dolgait, s akkor.... ott egy ősz hajszál!!!!! Az nem lehet, az szőke, tutira..... de mégis. Még a fehér nadrágom színéhez is hozzámértem - mert ugye azonnal kitéptem. S tényleg. A mindenit, nekem még nem lehet ősz hajszálam, még fiatal vagyok, s ráadásul nő! Ha pasi lennék, az más. Az ősz pasik jók, van bennük valami szexi. S különben is Csaba is őszül - mondjuk mellettem, nem is csoda. Bár szerinte Ő inkább szőkül. Ráhagyom.... had' örüljön. :o)
Mindenesetre nem rohanok még a fodrászhoz hajat festetni, hátha csak valami tévedés volt a természet részéről. Szóval nem, mégsem öregszem, így döntöttem. :o)

Különben is most a következő hetekben egy csomó izgalmas dolog vár rám. Először is szombaton túra a Pilisben. A társaság adott, az idő is, már csak a térdemnek kell bírnia. Utána irány a Balcsi, Csabának ált. iskolai osztálytalálkozója lesz Füreden. S ha már anya volt olyan aranyos, s megdobott egy kis pénzzel, hogy nyaraljuk, mindjárt 4 napra megyünk. A szállást már le is foglaltuk. Az utána következő héten pedig a Magas Tátra. Nagyon klassz programot állított össze a túravezető a 4 napra. Lesz benne bőven túrázás, csillagvizsgáló látogatás, Krakkói városnézés. Tartalmas kis út lesz az biztos.

Beindult a nyár!

A hüllő hátsója alatt.......

Előre szólok, hogy rossz hangulatú és unalmas bejegyzés lesz, szóval aki egyébként is a béka s....e alatt van bele se kezdjen.

Totál el vagyok keseredve, de tényleg. Régen voltam már ilyen rossz állapotban lelkileg. S nagyon nem is tudok ellene tenni. Kezdődik azzal, hogy hiába vagyok állítólag okos (az IQ-m egy most készült felvételi teszt alapján 122), meg két nyelvvizsgával rendelkező és 18 éves korom óta dolgozó ember - azaz elég nagy munkatapasztalatom van, egyszerűen nem találok állást. Pontosabban találnék, csak nem kellek. A legtöbb helyen sajnos túlképzett vagyok, máshol meg hiányzik a diploma. A fene se tudja már, hogy most akkor mi a jó. Ez még nem is lenne akkora gond, mert ugye novemberig jár a támogatás (50 ezer havonta muhaha), de már ott tartok, hogy most már akár szalag mellé 3 műszakba is, csak had' dolgozzam már!!!!!!! Merthogy időközben iszonyúan emelkedik a kocsim törlesztőrészlete. Alapból ugye havonta 33 ezret csengetek be, de tegnap majdnem szívgörcsöt kaptam, amikor megérkezett a negyedéves kamatkülönbözet, ami közel 27 ezer forint. Fogalmam sincs, hogy miből fizetem be. Nyilván most volt egy csomó kiadásunk azzal, hogy Dorkát felvették a gimibe (gólyatábor, ma a beiratkozásnál is legomboltak tőlem 5 ezret, stb.), de ugye az ember a gyerekéért mindent megtesz, ha kell hónapokig zsíros kenyéren él, hisz ő most indul az életbe, most alapozza meg a jövőjét. Már javasoltam apának, hogy akkor mondjuk le a nyaralásunkat a Magas Tátrában, csak ugye akkor az a pénz is úszik, ráadásul neki meg nagyon-nagyon kell a pihenés, hisz most helyettünk/értünk is melózik ezerrel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lakáshitelünk forint alapú, s 2012-ben lejár (a kocsi hitel is 2011-ben), de akkor is.... A nemlétező férfi-nemiszervem is ki van már azzal, hogy 38 évesen nem tudok havonta még 5 ezret sem félretenni, nem tudunk egy hónapot úgy lezárni, hogy a bankszámláink pozitívban lennének. S akkor még Csaba az átlagoz képest jól is keres.

Egyszerűen már nem tudok min spórolni, kozmetikus, fodrász, ne adj Isten pedikűr már luxus. S tudom örülnöm kellene, hogy jó házasságban élek, a bank még nem viszi se a lakásunkat, se a kocsinkat, egészségesek vagyunk, s nem mosta el a víz a házunkat, mint most sok embernek. De sajnos ez engem egy cseppet sem vigasztal, erre még se tejet, se kenyeret nem adnak a közértben..... Ja és csak egy gyerekünk van. Bár sokak szerint ez a luxus, mert 3 gyerekre már elég sok támogatás jár. (Nade ez egy másik téma, erről is tudnék írni...)

S az egészben az a szomorú, hogy nem is látok esélyt arra, hogy majd valaha jobb lesz (o.k., ott van Csaba öröksége, de nyilván annak nagyrésze értelemszerűen Dorka egyetemére lesz félretéve, s ráadásul ebben a gazdasági helyzetben a kutya nem akar lakást venni...). Az utóbbi időben nagyon sokat beszélgetünk mi is (a többi barátunkhoz hasonlóan), hogy nagyon gyorsan el kellene ebből az országból húzni. Lehetek én akármilyen hazaszerető, anyanyelvszerető állampolgár abba soha nem nyugszom bele, hogy szegény legyek - elég volt gyerekkoromban a megszorításokból. S amíg a Lajtán túl egy takarító vagy kézilány is keres annyit, hogy félre tudjon rakni belőle, addig bizony ez az elköltözünk dolog ott fog motoszkálni a kis agyamban. Nyilván most nem léphetünk, de ha nem változik a helyzet néhány évben belül tetszik, nem tetszik muszáj lesz.

Hálás vagyok ugyanakkor, hogy Csaba tartja bennem a lelket, minden este azzal fekszünk le, hogy minden rendben lesz, de elfáradtam, nagyon. ELÉG VOLT! Élni szeretnék, nem luxusban, csak normális körülmények között. Szeretnék néha moziba, színházba menni, néha beülni egy étterembe, a barátaimmal együtt tölteni hétvégéket úgy, hogy csak kicsit számítson, hogy mennyibe is kerül. S nem akarok adót sem csalni, nagyon szívesen befizetem a számláimat, a dézsmát az adóhivatalba, de mellette tudjak félre tenni. Egyszerűen, becsületesen és nyugodtan szeretnék élni!

Bocs attól aki mégis végigolvasta, hogy keseregtem, de ki kellett írnom magamból....

468/2=150

Tudok ám, számolni (még akkor is, ha csak kettessel mentem át az érettségin matekból anno), úgyhogy nem ér kritizálni az egyenlet megoldását... :o) A lényeg, hogy tegnap Winneren az 1K-s freen 468-an indultunk, s sikerült a második helyet behúznom, így 150 dodót kaszálnom. Nagy játék volt, s elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon jó voltam! A végén AK-val mentem 99 ellen, ha ott azt bejön, tuti megnyerem a versenyt. De így se rossz. Sőt.... Életem első ekkora nyereménye egy összegben. Eddig egy verseny alatt 40-et sikerült csak összelapátolnom. Úgyhogy ez most újabb kihívásra ösztönöz... ;o) Szép kis nap zárás volt, hajnali 1/2 2-kor. Reggel 9-re meg állásinterjúra mentem.... még jó, hogy ismerőshöz, s nem kellett eladnom magam, meg a szakmai múltamat.

A csatolt képen természetesen Csaba nickje látszik, merthogy álnéven így garázdálkodom, míg ő a délutános műszakban melózik.

Tizennégy....

Ennyi év telt el azóta, mióta hivatalosan is úgy döntöttünk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket. Igaz előtte már 4 évig "nyűttük" egymást, sőt ha pontos akarok lenni, akkor még egy évet hozzá kell tennem, amikor nekem még annyira nem akaródzott Csabával együtt járni. :o) Szóval ha jól számolok az összesen 19 év(!) Gyorsan elszaladt ez a sok év. Voltak nehéz időszakaink, de 90%-ban azt hiszem csak jó éveink. Sok nehézségen, de ugyanakkor rengeteg jó dolgon keresztül mentünk már. Nyilván a legjobb "dolog" Dorka. :o) Büszke vagyok magunkra, hogy együtt vagyunk, hogy soha nem adtuk fel. Sajnos az ismerőseink között nagyon sok az elvált, a magányos, a rossz házasságban vagy kapcsolatban élő emberke. Ahogy látom sokszor nem tudják a problémáikat (s néha az örömeiket sem) megbeszélni, értékelni az apróságokat, örülni akár annak is, hogy este egymás mellett alszanak el, s reggel egymás mellett ébrednek. Személy szerint örülök, hogy tök jó fej férjem van, nem is cserélném el senkivel. Nem mintha én bárkinek is kellenék.... ;o)

Szóval Csaba, köszönöm a sok együtt töltött évet (még nagyon sokat szeretnék veled), köszönöm a türelmet, hogy elviseled a rossz napjaimat, a nyűgjeimet, s akármi is történjen együtt minden sikerülni fog! :o)