Szlovákia - Lengyelország

Nagyon jól sikerült a 4 napos "kirándulásunk". Az indulás egy kicsit ugyan korán volt, azt hiszem 1/2 4-kor (hajnal!) csörgött az óra, de kivételesen nem késtünk el. Igaz már előző este mindent bepakoltunk szendvicseket elkészítettem, úgyhogy tényleg csak magunkat kellett összeraknunk. Úgyhogy a kocsi nyomda parkolójában letéve, buszra fel, s irány Szlovákia. A reggeli pálinka-körből inkább kimaradtam, mert 5 órakor valahogy nem volt még rá ingerenciám.... :o) Viszonylag gyorsan (két pihenővel együtt) elértünk első túrahelyünkhöz. Itt a Poprádi Tó volt a cél.

Úton a Poprádi Tó felé a hegyek között

Poprádi Tó

Mondjuk mindjárt azzal indult az egész túra, hogy hatalmas jégeső zúdult a nyakunkba, de még épp be tudtunk állni fedett helyre, s kivárni míg csendesedik. A tó és környéke gyönyörű, s a túra is könnyített volt, csak 12 km-esre sikerült. :o)

Utána pedig irány a szállás. Úgy volt, hogy a két csillagos lakrészben leszünk elhelyezve, de "nagy bánatunkra" azt épp felújították, így a háromcsillagosban kaptunk szállást. Szuper volt a szoba, ablakunk a Lomnici csúcsra nézett.

Kilátás a szobánkból

Másnap pont ide vezetett az utunk. Csaba ide már nem jött velünk - nem bírta volna a karja. Sikerült túra közben itt is nyakig eláznunk, de a Magas Tátra már csak ilyen... kerül-fordul esik. Úgyhogy aki arra jár, mindenképp vigyen magával esőcuccot, váltóruhát bőven. 1200 m-ről indultunk s 1700 fölött volt a cél, ami persze még nem a Lominici csúcs. Rendesen kifáradva értünk fel a Csillagvizsgálóba. A kilátás fantasztikus volt, bár azt sajnáltam, hogy a Csillagvizsgálóba nem lehetett bemenni. Aztán itthon anyukám felvilágosított, hogy már '68-ban, amikor Ő ott járt, akkor sem lehetett bemenni... Természetesen ahogy felértünk negyed óra múlva a sűrűn gyülekező fellegekből ismét hatalmas zápor keveredett. Először úgy gondoltuk, hogy akkor lanovkával megyünk lefelé, mert nagyon nem akart az eső elállni. De aztán kitisztult az ég, s mivel a visszaútra sokallottam a 6,30 eurot, inkább csatlakoztam a csapat nagy részéhez. Csaba szerint tuti, hogy más vallású emberek vére is csordogál az ereimben, ha annyira smucig vagyok, hogy inkább kockáztatom az egyébként is vacak térdemet. De mivel ő a szállodában várt, nem tudott rábeszélni a "felesleges kiadásra", s leszidni is csak utólag tudott egy kicsit... :o) Végül 20 km lett az oda vissza út, s a térd és lábfájdalmak ellenére is azt mondom nagyon megérte gyalog lejönni.

Tarpataki Vízesés





Úton a Csillagvizsgáló felé









Eső előtt, köpönyeg nélkül.....








Ennyire szakadt......

Harmadnap pedig irány Krakkó/Lengyelország. Az ország, s a város is csodálatos. Tisztaság, nyugalom, s rend volt mindenhol. Az idegenvezetőnk is tökéletes volt. Rengeteget mesélt a városról, az ország történelméről. A Vistula partján kezdtük sétánkat a Wawel Székesegyház irányába. Itt felmásztunk a harangtoronyba is, ahol bal kézzel meg kellett a harang szívét érintenünk, hogy szerencsénk legyen. Nos, akinek meg gipszben volt a bal keze az így járt.... ;o) A kb. 2 órás városnézés után volt még pár óra szabad programunk, így önállóan fedeztük fel a belvárost. Feltűnt, hogy a lengyelek nagyon kedvesek, beszélnek nyelveket (Szlovákiáról ez nem mondható el), még a magyarokat is szeretik. Az árak szinte fillérre azonosak a hazai árakkal. Venni ugyan nem vettünk szinte semmit - sosem szoktunk vásárolgatni - csak épp néhány csokit, cukrot, amit Dorkának akartunk. A várost és Lengyelországot is mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem még mi is visszamegyünk.

Séta a Vistula partján, háttérben a Wawel.









Hogy szerencsém legyen! :o)








Kislány a zongoránál.... :o)

Hazautazásunk napján pedig még várt ránk egy könnyű túra a Hernád áttörésnél a szlovák paradicsomban. Pechünkre már reggel úgy ébredtünk, hogy esik. Így alapból le lett a 16 km-es túra rövidítve 10-re, s még így is csak a busz 60%-a vállalta be (hadi rokkantak és a gyerekek egy része inkább 5 órát ült a buszban ránk várva). Annak ellenére, hogy még életemben ennyire nem áztam el - pedig esőcuccban ment mindenki - azt mondom, hogy megérte. Valami észvesztően szép volt a táj. Viszont a Tamáshegyi kilátót a saját érdekünkben kihagytuk - nem akartunk tüdőgyulával hazajönni -, így a buszt közelebb rendeltük. Csurom vizesen, nem törődve senkivel és semmivel a buszon rángattuk le magunkról a ruhát, s ezzel mozidélutánt szolgáltatva a házakból kukucskáló néniknek és bácsiknak. :o) Gondolták, hogy csak magyarok lehetnek ilyen hülyék, esőben túrázni.....

Az út a szikla oldalában vezetett....







Függőhíd a Hernád felett.






Végül aztán 1/2 9-re értünk haza, ahol Dorka, Áfonya és anya finom húslevese várt ránk. :o)

Jó volt ez a 4 nap, kicsit kiszakadni itthonról, pihenni. Még rengeteget tudnék írni az útról, de egyrészt unalmas lenne annak, aki nem élte át, hosszúra is sikeredett ez a bejegyzés, másrészt pedig Csabának is lesz hozzáfűznivalója a saját blogjában a többi fényképpel együtt.

Köszi mindenkinek aki végigolvasta. :o)