A hét vicce.... :o)

Ha nem velem történik meg el sem hiszem... Történt ugyanis, hogy nagy hévvel dolgozom, s cseng a céges (vezetékes!) telefon. Ahogy kell illedelmesen bemutatkozom, bemondom hogy melyik céget hívták. Erre megszólal egy kissé remegős hangú pasi, s a következő párbeszédet folytattuk:

- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...

Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.

Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....

Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.

Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.

No, akkor vágjunk bele...

2011 van, eltelt egy év. Tavaly ilyenkor még elég kilátástalannak láttam a helyzetemet, lévén nem volt munkám, s még egészségileg sem voltam teljesen százas. Az idei évem azért lényegesen jobban indult ilyen szempontból is. A szilveszteri baráti összejövetel nálunk volt megtartva, s úgy érzem jól sikerült, jó házigazdák voltunk. Macsekék érkeztek meg korábban. Azt azért látni kellett volna, ahogy bevonulnak a hatalmas piros hajóbőrönddel. :o) Mi már addigra elkészítettük itthon a szendvicseket, a sütik megsültek, s már az elsejei lencsefőzelék és a fincsi ropogósra sült csülök is hadrendbe volt állítva. Úgy egyeztünk meg, hogy a kaját mi, a piát pedig a vendégek állják. Nos, amíg vártunk Tuzsiékra mi lányok kettesben leküldtünk a torkunkon egy üveg Martinit (jó-jó a fiúk is besegítettek egy-két korty erejéig, de az érdem a miénk volt). Aztán 6 óra körül Andiék is megérkeztek, teljes lett a csapat. Innentől pedig a hangulat is erőteljesen megemelkedett (nem mintha addig nem lett volna jó). A fényképeket és a videókat mindenesetre nem hozzuk nyilvánosságra, legalábbis én a 80%-át nem szándékozom. :o) A korunkra való tekintettel, s a tavalyi évhez igazodva, idén is ágyban voltunk már 1/2 2 körül. (Külön-külön páronként, még mielőtt bárkinek meglódulna a fantáziája.) Viszont a "takarodó utáni" hűtő-nyitogatásból levettem, hogy nem én voltam az egyetlen, aki sokára aludt el, s akinek a mája nem tudta elég gyorsan feldolgozni az alkoholt.... Másnap még ettünk finom lencsét (csakhogy az idén gazdagok legyünk), s búcsút vettünk egymástól. Tulajdonképpen jól jött ki ez az évvégi buli, így hogy elseje csak szombatra esett, még volt egy nap a pihenésre.
Ma meg már meló. A héten mi a cégnél leltározunk, úgyhogy még nem indul a nagyüzem, de jövő hét már teljes erőbedobást követel.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én év elején (s közben sem) nem nagyon szoktam fogadkozni, hogy most aztán... ! Persze terveim azért vannak. Először is ami saját magam szempontjából a legfontosabb, ma belevágtam a 90 napos diétába. Nálam ez bevált, abszolút kíméletes, rendbe rakja a gyomrot, s kitűzött kilók is szépen leolvadnak majd rólam. Tulajdonképpen az első két hetet kell túlélnem, utána már teljese az átállás. Azért hogy nehogy eltévelyedjek, az induló (súly és egyéb méret) adatokat - elrettentésként - kiraktam a hűtőre, hogy még véletlenül se csábuljak tévútra. Előszedtem néhány régebbi ruhámat, amibe pár éve még simán belefértem, hogy tudjam mi a cél.
Másik terv a nyelvtanulás. Van ugyan németből és angolból is nyelvvizsgám, de mivel nagyon keveset használtam mindkét nyelvet az utóbbi időben, muszáj kicsit felfrissítenem a tudásomat. Próbálok minél több német nyelvű adást nézni a tv-ben (elég sok ilyen csatornánk van), amit csak lehet a gépemen átállítottam németre (facebook, gmail), s persze leficcent a polcról a német nyelvkönyv is. Szándékomban áll még a tankönyvboltba benézni ez ügyből kifolyólag, mert egyedül elég nehéz kontroll nélkül tanulni, szóval keresnem kell valami olyan könyvet, amiben megoldó kulcsok is vannak a feladatokhoz.
S hogy az év többi része hogy alakul még nem tudom. A nyaralásról még korai lenne beszélni, még nem is agyaltam róla, hogy merre mennék szívesen. Bár a csajokkal (Helga, Edi, Brigi) tervezünk egy pasi-mentes hosszú hétvégét a Balcsinál, de ezt azért nem lesz túl egyszerű összehozni.
Persze Csabával is van egy csomó álmunk, de azokról majd folyamatosan írunk, ha megvalósulnak.

Nos akkor erre az évre mindenkinek jókedvet, nyugalmat, sikereket kívánok az élet minden területén.

Ps.: A hitetlenkedők kedvéért: amíg írtam a blogot, Áfonya itt aludt mellettem. S igenis van
macskánk!!!! :o)))