Szavak nélkül...

Vasárnap reggel anyukánk örökre elment. :(

Nyár végi összegzés

Akkor vágjunk bele.... Rengeteg dolog történt velem és a családommal, mióta nem írtam.

Az első, hogy Csaba, Dorka és a hozzájuk tartozó baráti kör nagyon jól érezte magát Orfűn a Fishing on Orfű rendezvényen. Élménybeszámoló megvolt, kiegészítve azzal, hogy "anya te ezt nem bírnád!!!". S valóban nem nekem való az, hogy hideg vízben tusoljak, mindenféle bogarak mászkáljanak körülöttem, stb. Ehhez én már túl városi vagyok. A lényeg, hogy ez a rendezvény ezentúl is apa-lánya részvétellel kerül megrendezésre. :o)

A másik fontos esemény, hogy tesóm kijutott Londonba az olimpiára. Na nem mint versenyző, hanem mint a szerencse fia. Történt ugyanis, hogy az EB ideje alatt az Index sport rovatánál (Sport Géza) meghirdetésre került egy tippelős játék, aminek első díja a londoni olimpián való részvétel volt. Erősen szurkoltunk tesómnak, hogy összejöjjön, vezetett is az utolsó pillanatig, csakhogy a döntő mérkőzést az olaszok nem úgy játszották ahogy neki jó lett volna, így lecsúszott a 2. helyre. Ennek ellenére a sok ezer játékos közül az első hat helyezettet mégis kivitték. Útiköltség, szállás, belépők és egyéb finomságok biztosítva voltak számára. Így 18 napot töltött a ködös Albionban. Ami az olimpia idején átváltozott riviérává, olyan jó idő volt. Életre szóló élményekkel, s persze a család minden tagjának apró ajándékokkal, s sok száz fotóval tért haza.

Jut eszembe időközben 40 éves lettem, ami egyáltalán nem érintett rosszul. Egyrészt mert nem érzem magam 40-nek, másrészt meg ha valaki le nénizne, akkor is tudom, hogy Csabának én vagyok a legjobb nő a világon (ugye??? ;o) ). Szóval volt egy kicsi családi buli, sok ajándékkal, többek között színházjegyekkel.

A nyár folyamán egymást érték a fesztiválok a városban, amin hol kisebb, hol nagyobb társasággal vettünk részt. Barátnőm is többször itt múlatta az időt nálunk, s szerintem jól is érezte magát. Voltunk persze nyaralni is a Balcsin. Igaz csak 4 napot, de szokás szerint végig jó időnk volt.

Aztán történtek negatív dolgok is.

Többek között anya 1 hónapon belül 2x is volt kórházban. Sajnos ezt a meleget a beteg szívével egyre nehezebben bírja. S az orvos szerint nincs több kiütés (amikor kiugrik a szívritmusa, árammal helyreütik), muszáj műteni.
A melóhelyemen pedig az egyik közvetlen kollégámtól megvált a vezetőség. Mondjuk nem minden indok nélkül. A kis "drága" szerintem abszolút megérdemelte, mert mint kiderült, amíg én szabadságon voltam keresztbe próbált tenni nekem. Ez eljutott a főnökségig, ők meg nem igazán díjazták a történetet. Emberben én még ekkorát nem csalódtam az biztos.
S ezalatt a pár hónap alatt szelektáltam a barátaimnak mondott ismerőseimet is. Azt hittem, hogy a többség likvidálása miatt majd vacakul érzem magam, de rá kellett jönnöm, hogy pont nem. Néha úgy látszik át kell gondolnia az embernek, hogy kik azok akikre számíthat, s kik azok akik csak teherként vannak jelen az életében, illetve hátráltatják, visszahúzzák.

S akkor most lássuk a jövőt, ami igen biztató. A terveink mostmár egész jól körvonalazódnak. A nyelvtanulás is egyre jobban megy, imádom még mindig a holland nyelvet. Már nem hallom harákolásnak a "g" hangot. Sőt tegnap már a főtéren két mellettünk elsétáló spicces holland beszélgetéséből is megértettem egy mondatot. Mondjuk sokat is foglalkozom a nyelvvel. A napi egy óra a minimum, amit a könyv, illetve net fölött eltöltök.
Készülünk a tavaszi kiutazásra, hogy körbenézzünk kicsit. Remélem az út Dorkára is pozitívan hat, mert a kiköltözés nagyon hamarosan eljön. Még akkor is, ha nem jön össze nyárra hanem egy évvel később. Tulajdonképpen annyi pozitív dolgot kapunk a barátainktól, ismerőseinktől, sőt néha még ismeretlenektől is, akikkel el kezdünk bármilyen fórumon beszélgetni, hogy alig várom már az új életünket. Sőt van már olyan volt kolléganőm, aki kint él, s már arról beszél, hogy milyen jó lesz kint találkozni. :o)
Természetesen nincs lila köd a szemeink előtt, tudjuk, hogy az elején nem lesz minden zökkenőmentes, de úgy gondoljuk, hogyha alaposan felkészülünk, ha a lehető legjobban megtanuljuk a nyelvet az már fél siker. S mivel alkalmazkodni mi nagyon jól tudunk, a beilleszkedéssel nem hiszem, hogy gondunk lesz.
Az biztos, hogy sokat segít, hogy minden kétségünket megosztunk a másikkal, megbeszéljük a bennünk felmerülő problémákat, s csak a pozitív dolgokra koncentrálunk. Eddig ez a taktika még bevált.

Addig persze még egy csomó jó (és gondolom rossz) dolog is történni fog velünk, de a lényeg, hogy mi már talán látjuk a fényt az alagút végén, s az remélhetőleg nem a vonat.

Nou, tot ziens! ;)

Teccccik tudni.... ??!!

..... az úgy volt, hogy 3 és fél napra szalmaözvegy lettem. Csütörtökön a család másik két tagja ugyanis lezúzott fishing-elni Orfűre. Én meg itt maradtam a macskával. S hogy ne töltsem eme nehéz napokat egyedül, drága barátném volt oly' kedves és osztozott bánatomban. :o) Így csütörtök este meg is érkezett hozzánk. Bemelegítésként ettünk egy kis salátát, amit leöblítettünk lime-os Bacardi breezer-rel, s nekiindultunk az estének. Városunkban most rendezték meg az V. Pálinka- és borfesztivált, így volt program. Tömeg, borutca, koncert, kiváló hangulat. Csütörtök este egy Időgép nevezetű együttes lépett fel. Soha nem hallottam még őket, de nagyon igényes a zenéjük (rock), akit érdekel keressen rá a youtube-on. Mi persze nem csápoltunk végig (sőt inkább csak az utolsó pár számot hallottuk), mert idén is felkerestük kedvenc standunkat a Gusto Pálinkásokat. Meggyes-mézessel köszöntöttük az előttünk álló 3 napot. :o) Később kicsit megfáradva, s mojito-ra váltva leültünk az egyik padra. Mellettünk két kiscsaj beszélgetett, akik néhány perc múlva felálltak, s az egyikük hangosan rámköszönt, hogy csóóóókolom.... Na wazze, ennyire öreg vagyok???? De nem, mert mint kiderült Dorka ált. iskolai osztálytársnője (csak kissé megnőtt). Így már mindjárt másképp hangzott.




"Csóóóókolom..."







Ellenben, utána megjelent egy huszonpáréves fiatalember (aki már szomjasnak semmiképpen nem volt mondható), s bőszen kezdte magyarázni, hogy tecccik tudni, hangos a zene..... Ááááááá, na ez már nekem is sok volt. Szóval tecccccik tudni..... Itt elszakadt a film, s fuldokolva, vihogva továbbálltunk.



"Tecccik tudni, hangos a zene... :o)) "






Még lófráltunk bent egy kicsit a központban, aztán hazaindultunk. Másnap délelőtt a tóhoz akartunk menni, de borongósra fordult az idő, így az új uszodában kötöttünk ki. Szerencsére az elmúlt havi fizetésünkhöz kedves főnökeink hozzácsaptak 5 db uszoda belépőt (olyan egyet fizetsz, ketten úszhattok típusút), így egész baráti áron megúsztuk, a szauna, élmény- és pezsgőfürdős napot. (Ezúton is köszi nekik!).



Pancsi után pedig irány haza. Rendbe szedtük magunkat, s irány a központ ismét.


Buliba indulván...






Ezen az estén csatlakozott hozzánk Edi és Kinga is, akik ismét kiváló társaság voltak. Velük unatkozni nem lehet. Szokás szerint letáboroztunk a Gusto standnál, ahol belefutottam egy nagyon kedves volt kollégámba. Na itt kezdett a hangulat tetőfokára hágni. Az azt hiszem mindent elmond, hogy egy idő után a pultból kiszóltak, hogy olcsóbb lenne, ha üveggel vennénk a páleszt, s nem centenként... Nem is értem miért javasolták ezt??? :o))))) Még a cigányok is nekünk húzták, sőt Kinga majdnem elkelt, hisz a primás ott azonnal helyben el is vette volna feleségül. Ennek egyetlen akadály volt: "sajnos" Kinga házas... :o) Miután így jól kimulattuk magunkat, kezdődött a főtér hátsó végében a retro diszkó. Rick Astley is és barátai.... Valamikor 2 körül értünk haza.

"Leánykérés..."






"Az én nótámat is elhúzták... :o) "








Harmadnap aztán pihenés képpen délelőtt beültünk egy jeges kávéra ez egyik kávézóba.
Ámbátor előtte még betértünk a Rossmann-ba, ugyanis valami netes nyereményjátékon nyertem egy 1000 Ft-os ajándékutalványt. Gondoltam, ha már bent vagyunk, akkor kiváltom. Pénztáros kislány hívja főnökasszonyt, akik a nagy adminisztráció közepette jó hangosan megkérdezte, hogy "Tecccccik tudni, hogy csak saját márkára váltható be az utalvány???" Nem b*meg, nem tetszik!!!!! Először nem értette mi bajom, de felvilágosítottam, hogy nem vagyok még olyan öreg, hogy "tecccik tudni"! (Mondjuk egyébként sem volt szegénykém valami hatalmas IQ-val megáldva, de ez több volt a soknál.) Egyébként az első napi élményeket figyelembe véve magunkban jót nevettünk. De úgy látszik el kell gondolkoznom lassan egy komoly botoxozáson...:))) Este aztán ismét a központ felé vettük az irányt, lévén múzeumok éjszakája és záró akkordként R-GO koncert volt. Nekünk sikerült ismét a legjobb számokra odaérnünk, így kiválót buliztunk. Később még összefutottam egy-két ismerőssel, sőt az előző esti táncpartnereinkkel is. Végül valamikor 1/2 4-kor sikerült ágyba kerülnünk. Lehet, hogy volt az már 4 óra is. Az biztos, hogy már világosodott.
Vasárnap aztán könnyes búcsút vettünk egymástól, s nekiláttam ebédet főzni, hisz Csaba és Dorka 1/2 2 körül befutott.

Összességében egy hihetetlenül jó hosszú hétvége volt. Folyt. köv., hisz városunkban egész nyáron fesztivál van.

Három napos pihi, nyárindítás

Nos ezen a félhosszú hétvégén buliztunk kicsit. Vasárnap ugyanis hivatalosak voltunk barátnőmhöz grillezni. A fedő-sztori ez volt, de tulajdonképpen a Hernádi búcsúba szólt elsősorban a meghívó. Márcsak azért is, mert Helga szerint egy kihagyhatatlan élmény, s mindenképp részt kell vennünk rajta. Többször hívott már bennünket, de az idén nem úsztuk meg... :o))) Na jó, ez csak poén. Tényleg szívesen megyek/megyünk hozzájuk (hivatalos rendezvény nélkül is). Azért a megbeszélt egy óra helyett sikerült kettőre hozzájuk odaérni (de nem azért mert eltévedtünk - ami ugye szokásunk), hanem mert valahogy így alakult a helyzet. A lényeg, hogy mire odaértünk, már sült a finom pulyka és pipi husi a grillen, na és a cápa steak... :o))) Zoli valami isteni finom feta szószt készített (ezúton is köszönjük az íz-élményt neki). Helga fincsi sütiket sütött, s én is vittem egy tálnyi kókuszgolyót, no és az elmaradhatatlan lime-os baccardi-t üdítőnek. S a ház ura kapott egy kis üveg páleszt, ördöglakattal lezárva. Ezzel kivétel nélkül mindenki jól elszórakozott. Tulajdonképpen egész sok embernek vittük "játékot". Remélem Zoli azóta egyedül is rájött a nyitjára, s már lecsúszott a torkán az itóka.. :o)

Kaja után (ahol ugye nem csak mi voltunk) irány a búcsú. Nos ahogy már ott is említettük, nincsenek rá szavak.... :o))) Egyébként nem volt gáz, a szokásos körhinta, céllövölde, vattacukor combo... egy kis zenével fűszerezve. Ja és persze kirakodó vásár. Élmények voltak, pl. mézeskalács szív, amire szövegként ennyi volt feltüntetve: "anyámnak" :o)) vagy fél literes kiszerelésben Noémi Caramell parfüm (Naomi Cambell helyett). Fényképezni nem mertünk, hogy dokumentálhassuk képileg is ezeket a látnivalókat, de esküszöm így volt. :o)))

Bulit ottalvósra terveztük, így csak másnap délelőtt sikerült haza érni.

Persze közben Dorka is bulizott. Pénteken részt vett élete első ottalvós házibuliján. Kb. 40-en voltak. Jól sikerült az biztos. :o))) Furcsa volt, hogy óvodás kora óta először aludt szombat délután... Azt hiszem lassan hozzá kell szoknunk, hogy hétvégén délutánonként ismét alszik... :o))) Szombat esete pedig a barátnője aludt nálunk. Gyereknapra azt kapták, hogy mi elhúztunk itthonról, övék volt a lakás. Vasárnap mikor hazaértünk, délelőtt már bőszen tanulták a történelem leckét. Meg is kérdeztük, hogy mit rosszat tettek, hogy ennyire kis szorgalmasak? :o))) De még csak a városban sem voltak szombaton, itthon voltak végig.

Lassan jön a nyár, s már be is van egy két fix program tervezve. A júniusi hétvégéink már mind foglaltak (szülinapok, házassági évforduló, stb.). Csaba, a haverja, Dorka és a barátnője 21-én mennek Orfűre (Fishing on Orfű) így 4 napig szalma özvegy leszek. A helyzetet kihasználva - s hogy ne féljek egyedül, Helga itt lesz Kecskeméten. Szigorúan a múzeumok éjszakájára jön, az már pusztán a véletlen műve, hogy azon a héten lesz az V. Bor és Pálinka ünnep a városban... :o)) A lényeg, hogy szabin leszek, úgyhogy ha bárki keres a Gusto Standnál megtalál :o)))

Csaba már írta a blogjában, hogy elkezdtünk nyelvet tanulni. Hihetetlenül tetszik a holland. Ennyire nyelvtanulást még nem élveztem. Most még on-line nyomjuk, de szeptembertől tanárt is szerzünk. Mivel én angolul és németül is beszélek, tulajdonképpen csak a kiejtéssel van bajom. Na jó nem minden szó hasonlatos e két nyelvhez, de így lényegesen egyszerűbb nekem a tanulás és a memorizálás. Van egy amerikai oldal ahol angolul lehet hollandul tanulni. Ezt is használom (a többi mellett), s itt még ellenőrzik is az írásbeli leckét. Ki lehet választani, hogy ki segítsen a tanulásban. Bejelöltem egy Robert nevű jóképű pasit... csak az élmény kedvéért... :o))))
Egyébként annyira érdekes, hogy mióta tanulok, az angolt sokkal jobban értem. Lehet, hogy csak beképzelem, de talán azért van ez így mert a holland egy kicsit elharap szavakat, no meg a torok hangok, s ez miatt nagyon kell fülelnem, s már automatikusan az angolra is jobban figyelek...

Szóval most így telnek a napjaim.....

Ja, a buliról képek a facebook-on vannak, de szerintem már láttátok őket.

Köszi, hogy végigolvastatok, pusszancs mindenkinek. :o)

Már csak a szívünkben....

Ez most egy nagyon rövid és szomorú bejegyzés lesz....

Pénteken elhunyt a nagymamám. :((( Hosszú életet élt, májusban lett volna 101 éves. Hiányzik, de a szívemben mindig ott lesz.

Bemelegítés

Tényleg itt a tavasz, hisz elkezdődött a túraszezon. Szombaton egy könnyű kis 14 km-es túrán vettünk részt a Budai hegyekben. No nem kettesben, hanem a szokásos nyomdász bandával együtt. Bár a munkahelyét az ember a legtöbb esetben nem szokta dicsérni - de mivel nem az enyémről van szó, megtehetem -, de azt meg kell hagyni, hogy egy pozitívum van a nyomdában (jó Csaba lehet tudna többet is mondani). Jó néhány év óta működik egy "túrakör", amibe az utóbbi néhány évben mi is aktívan részt veszünk. Sok helyre eljutottunk már így potom pénzekért kikapcsolódni, s hullára fárasztani magunkat. :o) Nos a tegnapi úti cél Biatorbágy és Páty volt. Indulás reggel 7-kor (kivételesen időben beértünk a találkozási ponthoz). Gyülekezés közben találkoztunk Csaba egyik volt osztálytársnőjével, aki rettentő mód megörült nekünk, mondván végre egy, illetve két ismerős arc. Aztán tisztáztuk, hogy mi a Budai hegyekbe megyünk, ő meg a Szekszárdi dombságok felé venné az irányt, úgyhogy nem biztos, hogy a mi buszunkra kell felszállnia, hanem a mellettünk lévő járatra. Egyébként ha erre nem világítunk rá, simán jött volna velünk. Azt ugyan kicsit furcsállotta, hogy az ő túra társai sehol sincsenek, de tulajdonképpen annyira nem is zavarta... :o)
Naszóval lényeg a lényeg, hogy 9-kor már Biatorbágyon voltunk. Megcsodáltuk a hidat, amit anno M.Sz. (gy.k: Matuska Szilveszter) kissé megrongált, s irány az erdő.











Csodálatos időnk volt, még ha nem is nagyon melegen, de száz ágra sütött a nap, a szél se fújt, s az alkoholos flaskák is gyorsan előkerültek (érdekes módon ezeket soha senki nem hagyja otthon... ). Tényleg szép helyeken jártunk pl. a hármas-sziklánál, ahonnan még úgy is szép volt a kilátás, hogy még az alvó tájat láthattuk.

























Néha ugyan dagonyásztunk a sárban, sőt a térdem sem bírta a lefelé utat, de összességében tényleg szuper napunk volt. Visszafelé még egy tavacskába is belefutottunk. Messziről nézve nem értettük, hogy a picit fújdogáló szélben miért nem fodrozódik, aztán közelebb menve láttuk, hogy félig még be van fagyva. A fénykép nem igazán adja vissza a látványt, de ez alapján képzeljétek el. :o)










A túra végén aztán még meglátogattuk a pátyi pincesort. Ebben mi Csabával nem vettünk ugyan részt, de egyesek igen jó kedvvel szálltak fel a buszra. Egyrészt azért nem mentünk, mert már menni nem bírtam, annyira fájt a lábam, másrészt meg pincesor ide vagy oda, egyetlen szőlőtőkét sem láttunk. Most vagy a pincében tárolják a helyiek, vagy tablettás bort árulnak....

Más téma (de ígérjétek meg hogy csak kicsit nevettek!):

Szóval történt, hogy a korom előrehaladtával a szemem távolbanemlátóból most már közelrenemlátóba megy át. Ennek "örömére" kb. fél éve új lencsét csináltattam. Próbáltam szoktatni hozzá a szemem, de valahogy nem volt az igazi. Fél óra utána már szedtem ki a szememből, mert szúrt, viszketett, plusz nem is igazán úgy láttam vele ahogy kellett volna. Már gondolkoztam egy újabb szemműtéten (16 éve volt ilyen nekem utoljára), amikor tegnap reggel arra gondoltam, mi lenne ha megnézném az orvosi papírt. S ekkor világosodtam meg..... Eddig a jobb szemembe raktam a bal lencsét, s fordítva. S csodák csodájára a szemem nem vörösödött be, s láttam egész nap normálisan. Úgyhogy szemműtét elnapolva, spórolt pénz elköltése máshova átütemezve....

S ha még nem csináltam volna még egészen hülyét magamból íme egy másik gyöngyszem is...
Mivel mindhármunknak egész más zenei ízlése van, általában itthon mindenki fülhallgatóval hallgatja a kedvenceit. Valamelyik este ülök a laptop előtt, fejemen a fejhallgató, s hallgatok egy új számot. A minőséget nem találtam valami tökéletesnek, gondoltam hangosabbra veszem, hátha majd úgy jobb lesz. Nos Dorka ezt egy idő után marhára megunta, átjött a szobájából, fogta a fejhallgató végét, s bedugta a laptopba..... (Anyaaaaaaa, így tuti jobb lesz felkiáltással).

Most vagy tavasz van, vagy a korom előrehaladtával egyre jobban meghülyülök. Remélem az első verzió áll fent, mert ha a második, akkor nem irigyelem a családom....

Kényeztető

Kicsit régen írtam már. Nem nagyon volt miről... De lassan itt a tavasz, s felébredek a téli álomból. Ennek örömére tesómmal, meg Dorkával kipróbáltuk városunk egészen új létesítményét, az uszodát. Kicsit húzós a belépő, de úgy döntöttünk., most nem érdekel bennünket. Nos a fürdőben nem csalódtunk. Bár azért egy-két dolgot másképp csináltam volna. Először is, mint ahogy általában minden élményfürdőben itt is kapsz egy műanyag órát... Itt csak egy színű van, s attól függetlenül, hogy melyik részét akarod az usziban használni, olyan színű papír karszalagot kapsz. Nekem már itt problémáim voltak, ugyanis nagyon ügyesen - gyakorlatlan fesztiválozó révén - fordítva raktam a kezemre, s kb. 5 perc után le is esett.. (Nyilván megoldottam a helyzete, bikini felsőre kötöttem a papírt.) Valószínüleg nagy biznisz lehetett valakinek a papír karszalag....Bejutottunk az öltözőkig, ahol próbáltunk üres szekrényt keresni. Miután már jópárat ki-be próbáltunk nyitni, zárni, Dorka rájött, hogy a sorok végén lévő képernyőhöz hozzáérintett óra megmutatja, hogy melyik a mi szekrényünk... Tiszta űrkorszak. :) Gyors átöltözés, s irány a felfedező körút. Még egy hiányosság, hogy a medencék előtt nincs lábmosó. Tehát aki papucs nélkül megy ide oda, az gyakorlatilag mindent behord a medencébe. Gondolok itt egy "kellemes" lábgombára vagy a többiek papucsának a talpán lévő koszra... Egy ilyen kis mosó izé van, az is öltözők bejáratánál. De a lényeg, hogy nagyon klasszul megcsinálták. Dizájnos, kellemes színek, szép világos belső, sok-sok medence. Pl. hullám, gyors sodrású, kinti- benti termál, szauna, gőz, sókamra, óriáscsúszdák. Utóbbit gyorsan ki is próbáltuk. S én aki nem bírja az ilyesmit, alig akartam a csúszást abbahagyni. :) Dorka kint ült az esti sötétben a temálban, s áztatta magát, mi meg tesóval, mint az óvodások, egymás után csúszkáltunk... :) Kellemesen elfáradtunk, s 1/2 9 körül hazaindultunk. Útközben Dorka addig nyaggatta tesómat, hogy elmentek még Brains koncertre. Én ide már nem tartottam velük. Egyrészt nem az én világom, fáradt is voltam, s hagytam had' élvezzék egymás társaságát. Valamikor 1/2 2- re ért haza kicsiny lányom. Azt hiszem elkezdődött a kamaszkor... :)))))
Szóval ilyen klassz kis szombatunk volt. Csaba most kimaradt a jóból, mert bulizni volt, de mivel a fenti eseményt többször ismételjük, majd ő is részese lesz.

Sok más nem is történt, de mostmár a jó idő közeledtével, egyre több program lesz itt is meg városon kívül is. Indul a szokásos túra szezon, barátném is jobban rá fog vélhetően érni, s leszenk csajos hétvégék is. De majd ezekről akkor beszámolok.

Addig is jó tavaszvárást mindenkinek.