Akkor vágjunk bele.... Rengeteg dolog történt velem és a családommal, mióta nem írtam.
Az első, hogy Csaba, Dorka és a hozzájuk tartozó baráti kör nagyon jól érezte magát Orfűn a Fishing on Orfű rendezvényen. Élménybeszámoló megvolt, kiegészítve azzal, hogy "anya te ezt nem bírnád!!!". S valóban nem nekem való az, hogy hideg vízben tusoljak, mindenféle bogarak mászkáljanak körülöttem, stb. Ehhez én már túl városi vagyok. A lényeg, hogy ez a rendezvény ezentúl is apa-lánya részvétellel kerül megrendezésre. :o)
A másik fontos esemény, hogy tesóm kijutott Londonba az olimpiára. Na nem mint versenyző, hanem mint a szerencse fia. Történt ugyanis, hogy az EB ideje alatt az Index sport rovatánál (Sport Géza) meghirdetésre került egy tippelős játék, aminek első díja a londoni olimpián való részvétel volt. Erősen szurkoltunk tesómnak, hogy összejöjjön, vezetett is az utolsó pillanatig, csakhogy a döntő mérkőzést az olaszok nem úgy játszották ahogy neki jó lett volna, így lecsúszott a 2. helyre. Ennek ellenére a sok ezer játékos közül az első hat helyezettet mégis kivitték. Útiköltség, szállás, belépők és egyéb finomságok biztosítva voltak számára. Így 18 napot töltött a ködös Albionban. Ami az olimpia idején átváltozott riviérává, olyan jó idő volt. Életre szóló élményekkel, s persze a család minden tagjának apró ajándékokkal, s sok száz fotóval tért haza.
Jut eszembe időközben 40 éves lettem, ami egyáltalán nem érintett rosszul. Egyrészt mert nem érzem magam 40-nek, másrészt meg ha valaki le nénizne, akkor is tudom, hogy Csabának én vagyok a legjobb nő a világon (ugye??? ;o) ). Szóval volt egy kicsi családi buli, sok ajándékkal, többek között színházjegyekkel.
A nyár folyamán egymást érték a fesztiválok a városban, amin hol kisebb, hol nagyobb társasággal vettünk részt. Barátnőm is többször itt múlatta az időt nálunk, s szerintem jól is érezte magát. Voltunk persze nyaralni is a Balcsin. Igaz csak 4 napot, de szokás szerint végig jó időnk volt.
Aztán történtek negatív dolgok is.
Többek között anya 1 hónapon belül 2x is volt kórházban. Sajnos ezt a meleget a beteg szívével egyre nehezebben bírja. S az orvos szerint nincs több kiütés (amikor kiugrik a szívritmusa, árammal helyreütik), muszáj műteni.
A melóhelyemen pedig az egyik közvetlen kollégámtól megvált a vezetőség. Mondjuk nem minden indok nélkül. A kis "drága" szerintem abszolút megérdemelte, mert mint kiderült, amíg én szabadságon voltam keresztbe próbált tenni nekem. Ez eljutott a főnökségig, ők meg nem igazán díjazták a történetet. Emberben én még ekkorát nem csalódtam az biztos.
S ezalatt a pár hónap alatt szelektáltam a barátaimnak mondott ismerőseimet is. Azt hittem, hogy a többség likvidálása miatt majd vacakul érzem magam, de rá kellett jönnöm, hogy pont nem. Néha úgy látszik át kell gondolnia az embernek, hogy kik azok akikre számíthat, s kik azok akik csak teherként vannak jelen az életében, illetve hátráltatják, visszahúzzák.
S akkor most lássuk a jövőt, ami igen biztató. A terveink mostmár egész jól körvonalazódnak. A nyelvtanulás is egyre jobban megy, imádom még mindig a holland nyelvet. Már nem hallom harákolásnak a "g" hangot. Sőt tegnap már a főtéren két mellettünk elsétáló spicces holland beszélgetéséből is megértettem egy mondatot. Mondjuk sokat is foglalkozom a nyelvvel. A napi egy óra a minimum, amit a könyv, illetve net fölött eltöltök.
Készülünk a tavaszi kiutazásra, hogy körbenézzünk kicsit. Remélem az út Dorkára is pozitívan hat, mert a kiköltözés nagyon hamarosan eljön. Még akkor is, ha nem jön össze nyárra hanem egy évvel később. Tulajdonképpen annyi pozitív dolgot kapunk a barátainktól, ismerőseinktől, sőt néha még ismeretlenektől is, akikkel el kezdünk bármilyen fórumon beszélgetni, hogy alig várom már az új életünket. Sőt van már olyan volt kolléganőm, aki kint él, s már arról beszél, hogy milyen jó lesz kint találkozni. :o)
Természetesen nincs lila köd a szemeink előtt, tudjuk, hogy az elején nem lesz minden zökkenőmentes, de úgy gondoljuk, hogyha alaposan felkészülünk, ha a lehető legjobban megtanuljuk a nyelvet az már fél siker. S mivel alkalmazkodni mi nagyon jól tudunk, a beilleszkedéssel nem hiszem, hogy gondunk lesz.
Az biztos, hogy sokat segít, hogy minden kétségünket megosztunk a másikkal, megbeszéljük a bennünk felmerülő problémákat, s csak a pozitív dolgokra koncentrálunk. Eddig ez a taktika még bevált.
Addig persze még egy csomó jó (és gondolom rossz) dolog is történni fog velünk, de a lényeg, hogy mi már talán látjuk a fényt az alagút végén, s az remélhetőleg nem a vonat.
Nou, tot ziens! ;)
