Ágytól, asztaltól...

Na jó, az asztal maradt. :o) Csak az ágyat cseréltük le, ami már nagyon aktuális volt.
Anno kb. 7 éve amikor kinéztük nagyon tetszett, még ki is próbáltuk, hogy kényelmes a fekvés rajta. Aztán mikor megérkezett valami nem stimmelt. Később jöttünk rá, hogy valószínűleg egy kissé elbacták az asztalosok, mert nem teljesen sík a fekvő felület. Nos igen, ilyen az, amikor egy asztalos épp csak kettessel átcsúszik a vizsgán, s aztán munkába áll. Na de most vége a hátfájásnak végre van új ágyunk. Elég sok időbe tellett míg sikerült a megfelelő darabot kiválasztanunk. Mivel nincs hálószobánk, valami olyan megoldást kerestünk, ami minden napszakban kiszolgál bennünket. Végül - sajnos sok alternatíva nem lévén, a Komfortéka mellett döntöttünk. Őszintén szólva a bolt szimpatikus, hisz a nagyszobában csak innen van bútorunk, s nagyon meg vagyunk elégedve a minőséggel. Végül fájó szívvel búcsút mondtunk 200e Ft-nak (áááááááá nagyon fáj), s cserébe kaptunk egy, illetve két ágyat, amit sikeresen fel is cipeltünk a hatodikra. Mert ugye csak háztól-házig szállítás van, s nem emeletig. Még jó, hogy lapra szerelt volt a cucc, így azért egyszerűbb volt.
A régit már korábban eladtam - piszkáltak is a kollégáim rendesen, hogy semmi kereskedelmi érzékem nincs, mert nagyon ócccsón adtam. De én tudom/tudtam, hogy a felkínált árnál többet a kutya nem adna érte. (Áfonya azért néha kipróbálta a bútorszöveten, hogy milyen élesek a karmai.) Így pénteken este régi ágy el, új pedig most már egyedül uralkodik a szobában.

Apát a projekt befejezésére magára "kellett" hagynom, mert nekem sürgős és halaszthatatlan bulizhatnékom volt. Pontosabban már megint alig volt időnk az utóbbi időben találkozni a barátnőmmel, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ki kell kapcsolódnunk. Kapóra jött, hogy tesóm is bulizni ment, így üres volt a kecó Pesten. Első utunk így Csillaghegyre vezetett a lakáskulcsért. Gondoltuk, majd kedvesen beinvitálnak a fiúk a buliba, de tesóm úgy beállt a kapuba, hogy esélyünk sem volt bejutni. Aztán megjelent a többi haver is az udvaron és szinte szugerálták belénk, hogy "nem akarunk bemenni a házba". Komolyan, mint valami Jedi telep.... :o)
Na mindegy, kulcs megszerezve, irány plázázni - sikerült is egy csomó klassz cuccot beszerezni, s életem első 32-es méretű szoknyáját is. :o) Megboldogult lánykoromban sem kellett ilyen kicsi szoknya, úgyhogy most nagyon meg vagyok magammal elégedve - testkörméret területén. :o)) (Bár lehet, hogy elszámozták...). Estére pedig irány a Jam Pub. Én még nem voltam eme műintézményben, de nagyon megnyerte a tetszésemet. Először is az, hogy Első Emelet "mini" koncert volt. Nagyon jól nyomták még a fiúk, viszont egy világ omlott bennem össze, hogy az összes tag milyen alacsony. A dobos gyerekkori agyamban egy nagyon magas emberként maradt meg, aztán mikor a buli végén ott beszélgetett mellettem szomorúan konstatáltam, hogy kb. 5 cm-el magasabb nálam... Koncert után aztán diszkó. Ennek folyamodványaként ma úgy érzem magam, mint egy 80 éves reumás öreganyó. Mindenem fáj, a térdem, a bokám. Nem, a fejem nem... :o)) Nem ittam sokat. Azt hiszem 5 Jagert sikerült magamba dönteni, de kólával és kajával egybekötve. Így barátnőm szociálisra én pedig antiszociálisra ittam magam. A való életben ez pont fordítva van.
Ma reggel meg irány haza. Még útközben telefonos segítséget adtam Csabának, hogy hogyan is kell a borsóleves főzni, de a csirkét azért már én sütöttem. :o)
Most még próbálom összeszedni magam, mert holnap, sőt még a jövő héten is meló. Rengeteg munkánk van, de szerencsére két ünnep között nem dolgozunk, így lesz időm pihenni.

Még karácsonyig lehet, hogy írok, feltéve ha lesz kedvem...

Szeptemberi újév

Kicsit régen írtam, mert nem nagyon volt miről. Most viszont van.... :o)

Szóval elérkezett az idő, s végre 6 év után lejárt az autó hitelünk. Komolyan mondom, már május óta számolgattam, hogy már csak 4, 3, 2 és 1 csekket kell befizetnem. Persze azért nem volt ez annyira nagy öröm, mert kb. 140e Ft-ot költöttünk ebben a hónapban a kocsira. Először is ugye hátra volt még az augusztusi törlesztő, ami 33e, aztán a kamatkülönbözet július-augusztus hóra (természetesen amikor a legmagasabb volt a CHF), ez volt 34e. Aztán venni kellett két első gumit (ezt aránylag olcsón megúsztuk ismerős révén) 24e, műszaki vizsga egy kis olajcsere, stb. 52e, s a végén az átírási költség 12e. S végül még örülhettünk, mint majom a farkának, hogy nem volt eredetiség vizsgálat (lizingelt kocsik esetében ez nem kell átíráskor), ami 20e lett volna. De a lényeg a lényeg, hogy VÉGE :DDDD

Bár lóvéból teljesen kifogytunk, azért a múlt hét végén még befigyelt egy siófoki hétvége. Csaba haverja szólt, hogy üres a nyaraló Szabadi-Sóstón, pontosabban csak ő van lent, s hogy nem mennénk-e le grillezni meg pancsizni. Hát hogy a viharba nem... :o))
Kocsink nem lévén (műszaki nélkül nem mertünk elindulni) szombat reggel felültünk a Kecskemét-Siófok közvetlen jártra, s kemény 6900Ft/3 fő ellenében (kész rablás egy rozzant buszért) leutaztunk. Gyorsan bevásároltuk a helyi Tesco/Aldi kettősben a grillezéshez valókat (hús és fincsi zöldségek), s irány a nyaraló. Én bepácoltam a husit (ki más... ez a két pasi csak sörözött addig a kertben), s már mehettünk is fürödni. Őszintén szólva még soha nem voltam Siófokon (csak átutazóban), s meglepődtem, hogy mennyivel más a Balaton vize délen, mint északon. Szép tiszta volt, ami annyira nem volt jó, hogy legalább 1 km kellett gyalogolni, míg normális mélységű vizet találtunk. Bár Dorka szempontjából így volt ez jó. Szóval a kellemes fürdőzés után visszagyalogoltunk a szállásunkra, s a fiúk már csiholták is a tüzet a grillezéshez. Én még elkészítettem a salátát, feldaraboltam a zöldségeket, s kis idő múlva már ehettük is a finomságokat. Szerencsénk volt - már megint -, hogy 8 után kezdett el valami iszonyat módon fújni a szél, pont akkorra mire nagyjából belakmároztunk. S mivel én még viharos Balatont sem láttam közelről, muszáj volt a partra lesétálni. Szép-szép, de vízbe nem mennék ilyenkor. Sötétben meg egyébként sem. Bár azt mondják van az éjszakai fürdőzésnek is feeling-je :o))

Itthon, Kecskeméten még volt egy hét buli (Hírös Hét). Tulajdonképpen csak kétszer látogattam. Egyszer barátnőmmel, de nagyon jó kislányok voltunk, csak és kizárólag alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, illetve egyik nap szólt a cégnél a főnökünk, hogy ha már buli van a főtéren, menjünk már be egy közös evi-ivi estére mindannyian. Nem számoltam de szerintem 50e Ft-ot biztos ránk költött aznap este. Nagyon jó volt, mert csak hozta a kaját meg a piát. A hangulat is kellemes volt, kicsit még jobban összerázódott a banda. Állítólag szeptemberben vagy októberben lesz egy 3 napos céges buli is, de hogy hol azt nem voltak hajlandóak elárulni. Meséltek egy két dolgot a néhány évvel ezelőttiről a kollégák... hááááát húzós lesz ;o))

Szeptember lévén Dorkának is elkezdődött a suli. Nyolcadikos lett (utolsó általános iskolai éve, bár nem tudom hogy ez annak számít-e itt a gimiben). A könyvek az idén nem kerültek annyiba, mint tavaly "csak" 17.000 Ft-ot fizettünk értük. Muhahaha

Szóval most így szeptemberben hitel nélküli új évet kezdek (lakáshitel még ugyan van, de az is már csak 1 évig, ráadásul forintban és fix 6%-ra), ami nagyon nagy megkönnyebbülés a családi költségvetés szempontjából.

Nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hónapban.

Pancsi a Balcsiban

Idén ismét Balatonfüreden töltöttünk pár napot. Itt teljesen ki tudok kapcsolni, főként azért mert nyaralás alatt nem nagyon vagyok hajlandó semmilyen információt magamhoz venni. Ez annyit tesz, hogy a közösségi oldalakra egyáltalán nem megyek fel szabadság alatt, s a híreket is csak úgy ímmel-ámmal olvasom, illetve nézem. Idén ehhez hozzájárult az is, hogy a szállásunkon gyakorlatilag 4 adó volt fogható... :o) Megjegyzem abszolút nem hiányzott a tv, sőt az internet sem. Így konstatáltam magamban, hogy nem vagyok még internet függő....
Szóval vasárnap indultunk. Igen jó időben és ütemben tudunk haladni lévén, hogy ilyenkor még senki nem jön hazafelé, s odafelé is kevesen. Szóval a lényeg, hogy 3-kor már vígan lubickoltunk a magyar tengerben. Az idő szuper volt, a víz is kellemes, s még csak le sem égtem. Pedig ez hozzá tartozik nálam a nyaraláshoz.... De úgy látszik a 30 faktoros naptej bevált. Este vacsi, s lézengés a parton. A felhozatal pasiban és nőben átlagos. Sok gyerek - kivételesen kevés hisztérikával futottunk össze, sok kutya, a többség öleb - érts szó szerint kézben vitték őket, ja és néhány kigyúrt izomagy. De nem voltak vészesek. Tulajdonképpen a három nap tök egyformán telt. Amit nem nagyon bántam, mert így gondolkodnom nem sokat kell :o)) Viszont volt időm olvasni. Ilyenkor próbálom behozni az éves könyvbéli lemaradásomat. Nagyjából sikerül is. 1 hét alatt két könyv azért jó arány :)
Egyik esete persze azért összefutottunk Csaba volt osztálytársával is, egy borozgató/sörözgető beszélgetésre. Mondjuk mi kihagytuk Dorkával az alkoholt. Dorka azért mert kiskorú én meg azért, mert még nem éreztem szükségét az újabb vérhígításnak és májrombolásnak. (Lesz még a nyáron két fesztivál Kecskeméten, gyűjteni kell az erőt :o)) ) A beszélgetős este után pedig szállásunk felé egy nyestbe futottunk. Épp nézelődött, hogy hol is menjen át az úttesten. Nagyon jó fej volt. Aztán felvilágosított Csaba haverja, hogy annyira ők nem örülnek a nyesteknek, mert szeretik az autók új ékszíját elrágni, ami a tulajoknak igen sok bosszúságot okoz.
Tulajdonképpen ennyi történt a három nap alatt (ami meg kimaradt azt Csaba blogjában elolvashatjátok). Szerdán már borongós volt az idő, így könnyebb is volt hazajönni. Márcsak azért is, mert már nagyon kívántam levest enni, s anyu főzött is nagyon finomat. Ráadásul a kismacskánk is nagyon hiányzott

Még a héten itthon leszek, pihenek, aztán irány vissza a melóba. Amit még mindig szeretek, főleg, hogy ebben a hónapban is kaptam plusz fizetést (többet mint a múlt hónapban), úgyhogy mostmár úgy gondolom ez rendszeres lesz. :o)))

Augusztusban még azért 1-2 napokat veszek ki szabira, mert barátnőzni is kell (buli, borutca, egy kis Pesti séta, stb.), meg szeretnék Bécsbe még hármasban a családdal kiugrani meginni egy bécsi kávét és enni egy fincsi bécsi meggyes rétest.

Szünet után

Egy hét szabin voltam, mert már nagyon rám fért, s egy csomó családi dolog is a múlt hétre datálódott. 11-én Dorka szülinapját tartottuk, 14 éves lett. Volt fincsi ebéd, torta, ajándékok, s persze tesómék is itthon voltak.
Hétfőn aztán irány Esztergom, mert házassági évforduló lévén kicsit lubickolni vágytunk. Nem vagyunk hívei a nagy ajándékozásnak. Pontosabban többre értékeljük a közös programokat, mint egy-egy tárgyat. Én annyira nem vagyok oda az ékszerekért (na jó az ezüst dolgok azért lázba tudnak hozni), s egyéb női csecsebecsékért, így ez a kis kirándulás tökéletes közös "ajándéknak" épp megfelelő volt.
Szerdán meg Fehérvárra voltunk hivatalosak keresztfiam ballagására. Annyira nem volt hangulatom menni - pontosabban egy ember miatt, de ez hosszú családi dolog -, de végül is nem volt gond. Persze nagyobb kedvvel mentünk késő délután visszafelé az unokatesómékhoz Dunaföldvárra. Egyszerűen imádom őket. Olyan kedvességet és szíves látást kevés helyen tapasztalok, mint náluk. De elmondható ez a bátyjáról is, sőt így volt ez a szüleiknél is (aki az én nagybátyám és nagynéném), csak sajnos ők már nem élnek. Szóval abszolút feltöltődve és pozitív hangulattal értünk haza. A hét többi napján én még szerencsére szabadságon voltam, s a hetet még egy klassz kis múzeumok éjszakájával zártuk. Na jó ez szombaton volt, úgyhogy vasárnap még rápihentünk :o)) Szóval a múzeumok éjszakája szintén az egyik kedvenc programjaim közé tartozik. Ilyenkor hatalmas élet van a városban (nyáron egyébként szerencsére ez végig jellemző), s most egy szenzációs kiállítást is láthattunk a Cifra Palotában. Orosz István grafikus művész műveiből kaphattunk ízelítőt. Akit érdekel keressen rá a neten a képeire, mert valami iszonyat jók!!! Valamikor 11 körül értünk haza - hulla fáradtan.

Ma meg már meló. Kicsit nehezen keltem, de aztán kilenc körül már nagyon vigyorogtam, mert hivatott a főnököm, hogy akkor adna egy kis plusz pénzt, merthogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal. Mit mondjak, jól esett... :o))) Remélem ebből a pénzosztásból rendszert csinálnak :o))

Mára ennyi. Csók mindenkinek! :o)

Egy évszázad

1911. május 27 - számomra fontos dátum, hisz ezen a napon született a nagymamám, azaz éppen ma ünnepli a 100. születésnapját. Igaz már nem túl jó egészségben, de még itt van közöttünk.

Ha kimondom, hogy száz év, bizony alig tudom felfogni....
Mennyi mindent átélhet egy ember ennyi idő alatt?! Nézzük először a történelmi dolgokat:

1911 júliusában elég nagy földrengés rázta meg Kecskemétet. Hogy milyen erősségű volt, arról nem szól a fáma, de akit érdekel itt olvashat róla egy kis összefoglalót:
http://kecskemet.blog.hu/tags/r:nagyap%C3%A1ink_napl%C3%B3j%C3%A1b%C3%B3l
1914-ben kitört az első világháború, ami 1918-ig tartott
1917 pedig az Auróra cirkálóval köthető össze
1919-ben kikiáltották a tanácsköztársaságot
1939-ben pedig ismét háborgott a világ egészen '45-ig.
1956-ban jött a forradalom
1990-ben pedig a rendszerváltás

Politikusok, rendszerek, kormányok jöttek-mentek, s mindeközben nagymamám 11 testvérével együtt felnőtt, férjhez ment (s mivel református férfihez, a katolikus egyház mindjárt ki is tagadta), szült 3 gyermeket - köztük anyukámat. A nagypapámat '56-ban 42 éves korában temette el, itt maradt kamaszodó gyermekeikkel egyedül. Mivel abban a korban nem volt "divat" a leány gyerekeket (a szegényebb rétegről beszélek) taníttatni, így nagymamámnak is csak 6 elemije van. De egész életében keményen dolgozott, ami munka volt elvállalta.
Aztán megszülettünk mi is, az unokái. Szám szerint hatan, arányosan elosztva 3 fiú, 3 lány. Mi tulajdonképpen 6 éves korunkig együtt laktunk. Anyu, apu, tesóm, a nagymamám és én. Szép gyerekkorom volt. Rengeteg emlékem van, s amikor előveszem a régi fekete-fehér fényképeket csupa jó dolog jut eszembe. Persze sok történésről írhatnék még, de az már regény lenne, hisz 100 év hosszú idő.....

Gyorsan elrohantak az évek, s már itt is vagyunk hogy egy ilyen fontos, kerek dátumot megünnepeljünk. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, hisz az utóbbi pár évben sajnos agyilag (szemét betegség az agyérelmeszesedés) nagyon leépült. Vannak persze tiszta időszakai, de a többség nem ilyen. Nem tudom, hogy én szeretnék-e így élni - bár elevenen ugye senki sem bújhat a föld alá. De akár szeret, akár nem, neki ez a sors jutott így élete alkonyában.
Sajnos ezen okok miatt nem is tudunk neki igazi nagy születésnapot tartani, hisz kiszámíthatatlan, hogy mikor milyen passzban van. Gondolom mindenki a maga módján - akik messzebb élnek a rokonok közül gondolatban - felköszönti, s szán arra néhány percet, hogy rá gondoljon. Csak remélni tudom, hogy tiszta pillanataiban neki is a szép emlékei jutnak eszébe, s bízom benne, hogy a következő életében egy könnyebb életút jut majd osztályrészéül.

De most örüljünk inkább, örüljünk, hogy ilyen sok évet tudhat maga mögött, s hogy 3 gyermeke, 6 unokája, s 9 dédunokája mondhatja: Boldog Születésnapot! Maradj még velünk egy kis időre!

Apró-cseprő dolgok

Lassan egy hónapja nem írtam. Nem nagyon volt miről, semmi különösebb nem történt velem. Persze apróbb bosszúságok értek, de ezeken egy kis morgolódás után túl tettem magam.
Itt van pl. mindjárt a magyar egészségügy. Azt már írtam korábban, hogy sajna nem lett túl fényes a legutóbbi rákszűrésem eredménye, így 3 hónap után ismételni kellett (ez épp ma történt meg). Ehhez persze előtte kezelnie kell az embernek magát. A "szer" receptre kapható, de a dokim nem írta fel, mondván még akkor, hogy ráér majd az újabb vizsgálat előtt, s a körzeti is simán felírja. S persze ha már ott leszek nála, mindjárt kérjek beutalót mammografiai vizsgálatra is, mert ugye az én koromban (hihihi) nem árt. (Egyébként ezzel abszolút egyet értek.) Időközben aztán lett egy csúnya kis arcüreggyulladásom, s ha már ez miatt el kellett vonulom a körzetihez, gondoltam kihasználom a lehetőséget, mindjárt kérek is beutaló mellrákszűrésre. A válaszán azonban enyhén meglepődtem. Nem ad beutalót.... S hogy miért nem??? Mert nincs semmi bajom, s még nem vagyok 45 éves. Hát kb. majdnem elküldtem az anyjába. Beutalót persze nem kaptam. Aztán amikor mentem volna felíratni a köv. rákszűrés előtt a "szert", megkérdezte, hogy van-e valami bajom? Nincs wazze, szórakozásból turkál bennem a nőgyógyász.... Azt hiszem aktuális lesz egy körzeti orvos váltás. Dorka lassan úgyis kiesik a gyermekorvosi ellátásból, s akkor átigazolunk mindhárman máshova.

Most pedig várom az újabb szűrés eredményét. Persze orvosi vizsgálat ürügyén kivettem egy nap szabit mára, s barátnőmmel csináltunk egy laza pesti napot. Ettünk egy menüt a Leroy-ban, egy kis plázázás, s még mielőtt hazaindultunk volna megittunk egy kávét/üdítőt a Liszt Ferenc téren. Ja persze nem is mi lettünk volna, ha nem kötöttünk volna bele itt is egy-két dologba. Sok vendég 4 óra után még nem nagyon volt (a pesti népség még melózott), így a pincérek is nagyon ráértek. Pont akkor jutott eszükbe, hogy fejünk felett kinyitják a napernyőt, amikor épp a frissítő italunkat kortyolgattuk. (Elég nagy szerencséjük volt, hogy semmilyen állat nem pottyant a poharamba.) Ja és persze a hideg tonic melegre sikeredett. Úgyhogy nem is kaptak egy fillér (nincs is már fillér... hihihi) borravalót sem. Márcsak azért sem, mert mikor a becsukott kis könyvben kihozták a számlát, nem vonultak el illedelmesen, megvárva míg mi kiszámoljuk a zsetont, hanem elkezdték leszedni az asztalt, s figyelték mennyit adtunk. Hát már csak azért se...... Tudom mocskos vagyok, de ez van...

Na, nem morgok itt tovább, ti se tegyétek, inkább szervezzük meg azt a beharangozott ivászatot Tass-on, amit Tuzsi felajánlott! :o)))

A nyúlon túl...

Bevallom nem szeretem a húsvétot. Sosem szerettem. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam amikor jöttek a rokonság férfi tagjai, s végigöntöztek mindenféle szagú (merthogy illatnak egy kis jóindulattal sem lehetett nevezni) kölnivizekkel. Persze tizenéves koromban már ügyesen mondtam, hogy a hajamra NEEEEEE! (lévén hosszú hajam volt), max. a ruhámra locsoljanak. Szerencsére az idők során el-elmaradoztak a húsvéti látogatók. Persze amíg Dorka kicsi volt, jöttek a hasonló korú rokon gyerekekkel az unokatestvérek, de szerencsére már ott is majd' mindenki felnőttkorú :o). Így az idei húsvétot sikerült teljes nyugalomban túlélni. Annyira, hogy idén tesómék sem (egyéb elfoglaltságuk miatt) jöttek haza. Persze azért háziasszonyként ügyesen péntek/szombat és vasárnap délelőtt félhullára dolgoztam magam. Mert ugye valamennyire takarítani is kell, meg valakinek a húsvéti menüt is meg kell főznie. Nagy dolgokra nem kell gondolni (sonka, kolbász, tojás, töltött tojás, juhtúrós tormával töltött sonkatekercsek, egy kis süti, plusz vasárnapi ebéd), de ezek is elég fárasztóak tudnak lenni. Annyi előnyöm volt, hogy pénteken már el tudtam szabadságra jönni. Nem is szabadság volt ez, hanem egy nap csúsztatás, hisz két hete vasárnap a Construma kiállításon melóztam. A lényeg a lényeg, hogy jól és sajnos gyorsan elteltek az ünnepek. Most pedig próbálom Csabával együtt a húsvétkor felszedett fölös kilókat leadni. Jön ugyanis a nyár, s valahogy ki kellene nézni a Balcsinál a bikiniben... :o))) Meg lesz még egy ballagásunk is. Keresztfiam nyolcadikos, így júniusban hivatalosak vagyunk a ballagására (bár még nem szóltak, hogy mennünk kell... :o))) ) Nálunk a nyár ünneplések terén elég húzós. Kezdünk ugye június 11-ével, amikor is Dorka 14 lesz, aztán 15-én lesz a házassági évfordulónk, hónap végén az én szülinapom, júliusban Csaba névnapja, s 16 a nagy nap: 40. szülinapot "kell" ünnepelnünk. Már nagyjából körvonalazódik bennem, hogy mi hogy lesz, de részleteket nem árulok el, mert ugye az ünnepelt is olvassa a blogomat. Mindenesetre szeretném neki nagyon emlékezetessé tenni ezt a napot. Augusztusban pedig véget ér egy "korszak": lejár a kocsi-hitelünk. Már alig várom. Tulajdonképpen 33e Ft-tal több lesz a fizetésem (csak nem hangoztatom, nehogy aztán a melóhelyemen ezzel védjék ki az esetleges fizetésemelést....). Úgyhogy most elég optimistán nézek a jövő elé (politikai dolgokba most nem menjünk bele, azok miatt annyira nem vagyok optimista, de majd ezt egy másik bejegyzésben egyszer kifejtem.)

Ja és a végére még valami.... Dorkának eddig a Garfield újságra fizettünk elő. De elég rapszódikusan küldték, s úgy gondoltuk, hogy kezd kinőni ebből az újságból, átváltottunk a Glamour nevű "förmedvényre". (Kizárólag a sok divatról szóló cikk és képek miatt.) Persze azért én is átlapozom, nehogy valami olyan cikk legyen benne, amit esetleg magyarázat nélkül félre értelmez. Nem mintha a mai gyerekek nem lennének teljesen felhomályosítva, de biztos ami biztos.... Szóval lapozgatom, s ha már ott vagyok gondoltam elolvasom a horoszkópom (nem hiszek benne, általában utólag olvasom el, s olyankor igen jókat mosolygok rajta). Nomármost azt írja a horoszkópom májusra... ".....Élessz újra egy régi kapcsolatot, vagy szervezz páros randit a barátnőddel a hónap második felében - a felállást mind a négyen élvezni fogjátok." Ebben az a legszebb, hogy Csabával egy, s ugyanaz a horoszkópunk. Komolyan mondom kíváncsian várom a hónap második felét, Csaba vajon melyik barátnőjével fogja megszervezni a páros randit... :o)))

Kikapcsoltunk :o)

Az úgy volt, hogy..... kb. 4 éve tervezzük, hogy most aztán tényleg elmegyünk wellnesselni a barátnőmmel. Február közepén jött a telefon, hogy nincs tovább, egy hónap múlva ha törik, ha szakad megyünk. Nagyon nem akartunk kocsikázni, így 80km-es körzetben keresgéltünk. Végül fővárosunk lett a célpont. Közel is van mindkettőnkhöz, bulizni is lehet, ha jó idő van sétálni is nagyokat, meg esetleg plázázni, ha ahhoz van kedvünk. Én így péntekre szabit vettem ki (+ ugye szombatra is mert munkanap volt - bár nekünk kötelező szabi van ilyenkor), s kb. fél kettő magasságában elindultunk. Korábbra terveztük az indulást, de 1/2 12-kor én még se hajat nem mostam, se körmöt nem festettem (ráadásul még nem is voltam náthaügyileg százas, így lassú is voltam mint a tetű), stb... szóval Helga addig netezett nálunk kicsit, hogy ne unatkozzon. Nagy nehezen elindultunk, s kb. 50 km-ig bírtuk, amikor is úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Egy autópálya melletti éttermet néztünk ki. Valami könnyűt akartunk burkolni, s ennek megfelelően mindketten salátát rendeltünk egy kis husival. De kihoztak akkora adagot mindkettőnknek, hogy még vacsira is azt ettük. Végül csak megérkeztünk a szállodába (Hotel Hélia Bp.XIII), ami egész jól nézett ki. A recepción kapásból egy smasszer kinézetű nő fogadott bennünket. Vigyázzba ugyan nem álltunk, de nagyon ártatlan kislány kinézettel ittuk eligazító szavait. Szobába felcuccolás, s már nyíltak is a bacardi-s üvegek, amit előző nap beszereztem, s gondosan elcsomagoltam a bőröndbe. Aztán átöltözés, s irány a wellness részleg. Előtte még kiválasztottuk, hogy másnap milyen masszázst veszünk majd igénybe (ez benne foglaltatott az árban+ egy gyertya fényes vacsi - de ezekről majd később) s már meg is merültünk a medence meleg vizében. Kellemes 36-38 fokos volt. Szerencsére nem voltak sokan, gyerekek meg pláne nem, úgyhogy a nyugodt agykiürítés simán ment. Kipróbáltuk a szaunát is, ami nem volt koedukált szerencsére. Én ugyanis utálok fürdőruhában izzadni. A gőzkabin elég kicsi volt, oda nem is mentünk, mivel a szauna jó tágas volt, s sokkal jobban bírtuk. Pancsizás után felslattyogtunk a szobánkba, s elfogyasztottuk az ebédről gondosan elcsomagolt kajánkat. Nem volt kedvünk a szobában dögleni, így kitaláltuk, hogy keresünk valami műintézményt, ahol lehet inni. Sikerült is egy The Pub nevezetűbe bekeveredünk. Bárszékek, fotelek, kellemes környezet, s jött a pincér csaj. Leadtuk neki az igényünket, miszerint indítanánk fejenként két jager/1 cola combo-val. Ekkor ránk nézett, elmosolyodott, s közölte, hogy nagyon szeret bennünket. Mi csak meg akartuk kímélni, hogy 5 percen belül 2x forduljon, de ha ő ezért szeret bennünket, hát legyen. Valamikor éjfél után indultunk haza (amikor már több mint 2 jager ment le a torkunkon.. :o))) ). Gondoltuk, hogy majd mi... IX kerületből XIII-ba taxi nélkül... Bírtuk egy ideig, de a Duna korzónál már annyira fáztunk a kimondottan jeges széltől, hogy taxiba ültünk. Már csak egy gyors tusolás volt hátra, s az alvás.
Másnap reggel a masszázzsal indítottuk reggeli után. Sajna beleválasztottunk olyanba, amibe nem kellett volna. Illetve az én hátamnak kimondottan jól esett, de barátném nem volt tőle elájulva. Mindegy végül is letudtuk, mentünk fürdeni és szaunázni utána. Valamikor dél körül nagyon ránk jött az álmosság, így bevetettük magunkat az ágyba. 3 körül fel is ébredtünk, s elmentünk egy szelet pizzát bekapni a WestEnd-be. Utána vissza szállodába pacsizás, s irány a gyertya fényes vacsi. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy milyen képet vágnak, amikor két nőnek kell a két személyes eldugott kis zugban meggyújtani a gyertyát. De csalódnunk kellett gyertya egy szál se.... Viszont kedves volt a pincér, sőt a kaja is nagyon fincsi volt (bár nem egy Shiraz Hotel), sőt még a bárzongorista is szórakoztatott bennünket (azért néhány zeneszerző szerintem forgott a sírjában...). Vacsi után még beültünk a bárba, hogy bemelegítsünk az estére. Iszogatunk, s halljuk hogy valami nagyon ismerős és melegen duruzsoló férfihang terjed a levegőben. Csapó Gábor volt az... :o)) Annyira kellemes hangja van, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a vízilabda csapat nem volt vele, így egy élménnyel szegényebben indultunk neki az éjszakának. Helga már előző napokban kinézett egy Retro bulit, hogy az nekünk zeneügyileg tökéletes lesz. Odaértünk, s azt hittem rossz évszázadba csöppentünk. S valóban. Berakott hajú nénik, kiskosztüm, körömcipő, focista frizurájú 40-esek, pöttyös és kockás pörgős szoknyás nőcik.... Egy fiatalembert Helga meg is kérdezett, hogy ugyan neki mennyit fizettek, hogy részt vegyen ezen a mulatságon. Ekkor ő csodálkozva nézett ránk, hogy.... de ő 2 éve minden 3. héten itt van. Aztán megláttuk DJ Marit... Na, ekkor mondtunk good bye-t. Ennyi elég is volt. Irány vissza a tegnapi bárba. Ott pechünkre zárt körű rendezvény volt, így elindultunk valami club félét keresni. A lényeg a lényeg, hogy semmi.... mindenhol tizenéves suttyók/lányok.... Nyilván mi nem készültünk fel rendesen, de tanultunk. Jövőre előre leszervezünk mindent, az összes ismerősünket felhívjuk, s csak tuti buliba megyünk. :o)


Még rengeteg mesélni valóm van erről az estéről is (egy csomó minden kimaradt - pikáns és diszkrét élmények), de szerintem már nagyon unjátok ezt a hosszúra nyúlt blogot. Úgyhogy mára ennyi.


Vacsi az ágyban









DJ Mari







Buli előtt :o))






Buli utáni és szaunás képeket nem kaptok.... :P

Nem úsztam meg....

Azt hittem az idén is megúszom a náthát, de sajna nem..... Pedig erősen tartottam magam, de a családom többi tagjának beszerzett náthájából úgy látszik nekem is jutott. Most iszonyúan fáj az arcom, a torkom.... Pedig itt a négy napos hosszú hétvége, amire igen sok mindent terveztem. Pl. holnapra egy kis plázázást Csabával. Fel kellene kicsit újítani a ruhatáramat. Egyrészt mert elvileg már nagyon közel van a tavasz, másrészt pedig még mindig nagyon sok akció van, amit ki kellene használni. Ja és persze mivel sikeres a fogyókúrám ezen okból kifolyólag is ruhatárcserére van szükségem. :o)
Aztán gondoltam egy jó nagy adag takarításra is, de ez lehet hogy továbbra is csak gondolat marad.
Na mindegy, még mindig inkább most legyek beteg, mint jövő héten, mert akkor bizony wellness hétvége lesz a barátnőmmel. Szállodai szoba lefoglalva, gondolatban összerakva, hogy merre megyünk, s mit is csinálunk majd.
Munkahelyemen is zajlik az élet. Szerencsére bővül a cégünk, ami ugye annak az eredménye, hogy jó a forgalmunk. Ma költöztünk át az új irodánkba. Ami nagyon szép lett, csak az asztalosok kissé elcseszerintették a bútorokat. Még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy változtatni kell rajtuk az biztos. Elméretezték rendesen..... először is rövidebbek lettek az asztalok, mint kellettek volna, plusz olyan magasak, hogy ha a legmagasabbra állítom a székemet, akkor is kényelmetlen az egész. Pedig nem vagyok egy törpicur, de nem tudom kire méretezték... Kolléganőmnek spec. le se ér a lába.... Pedig ő se alacsony. Egyébként tök jó volt, hogy a főnökeink ránk bízták a falak színeit, velünk együtt tervezték meg az iroda kinézetét. Ilyen munkahely is kevés van azt hiszem. Szóval ilyen téren is minden rendben van.

Most egyenlőre ennyi, megyek gyógyulni.

60 alatt...

Nem a koromra vonatkozik a címben szereplő szám - bár még ez is igaz -, hanem arra, hogy a 90 napos diétában végre elértem oda, hogy sikerült 60 kg alá mennem. S még csak az első hónapon vagyok túl. Már csak 5 kg, s máris az a nő néz vissza rám a tükörből, akit látni szeretnék. Tulajdonképpen nagyon jól bírom ezt a fajta étkezést, már a gyümölcsnapok sem viselnek meg, s mellőzöm a gyilkos hangulatú nap jelzőt is ilyenkor. Persze az nagyon nehéz, amikor a gyümölcs napok szombatra vagy vasárnapra esnek, mert a családot mégsem foghatom kényszer diétára, így a hétvégi főzést is muszáj elvégeznem.

Azt sokan tudjátok, hogy 4 napig szalma özvegy voltam. Annyira nem örültem neki, mert amikor Csaba nincs itthon olyan, mintha hiányozna az egyik felem, de mégis boldog és büszke voltam rá, hogy kijuthatott Londonba. Az "özvegységet" azért mindjárt ki is használtuk persze barátnőimmel egy mozi erejéig. S mivel itt volt Valentin nap is (brrrr.... nagyon nem bírom ezt az ámerikás ünnepet) beültünk egy csöpögős filmre. Így a "valcsi-napcsi-t" le is tudtuk úgy csajosan :o)
Ezen a hétvégén végre a tesóm is hazahozta barátnőjét. Nagyon örültem neki, hogy végre megismerhettem. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lányt képzeljetek el, akivel azonnal megtalálja az ember a hangnemet. Ja és nem mellesleg abszolút beleillik a mi kis "dilis" családunkba.
Hétfőn pedig, élményekkel tele már haza is érkezett Csaba (erről a blogjában olvashattok).

Aztán persze ért negatívum is ezen a héten. Ma felhívott az orvosom, hogy a legutóbbi citológiai vizsgálatom nem valami fényes. Még nincs baj, de 3 hónap múlva meg kell ismételni. Remélem akkor minden rendben lesz. Persze a nyugtatgatása ellenére azért a hideg verejték rendesen végigfutott a hátamon, főleg mikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy ő keres..... Na de most ezt a három hónapot azért nem fogom végig aggódni, azzal úgysem lesz jobb.
Sőt márciusban végre megyünk Helga barátnőmmel wellnesselni. A hely még kérdéses, de szerintem gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Vannak persze kritériumok, pl. 80-100 km-es körzeten belül legyen, lehetőleg kevés kölök legyen a szállóban, mert pihenni megyünk. S bizony én más gyerekét annyira nem szeretem, főleg ha neveletlen. No de erről korábban már kifejtettem a véleményemet.

Most egyenlőre ennyi.

A hét vicce.... :o)

Ha nem velem történik meg el sem hiszem... Történt ugyanis, hogy nagy hévvel dolgozom, s cseng a céges (vezetékes!) telefon. Ahogy kell illedelmesen bemutatkozom, bemondom hogy melyik céget hívták. Erre megszólal egy kissé remegős hangú pasi, s a következő párbeszédet folytattuk:

- Jó napot kívánok Bognárné Gyöngyit keresem.
- Jó napot kívánok, én vagyok.
- Elnézést, zavarhatnám magán ügyben?
- Persze, természetesen, miben segíthetek.
- Öööööö, Pusztai Zsoltnak hívnak, s nagyon nagyon tetszik nekem.
-.......????? De hát én férjnél vagyok......!!!
- Igen???
- Igen, a nevemből is kitűnik.... BOGNÁRNÉ!! S különben is honnan tudta, hogy hol dolgozom,
mi a céges telefonszámom, egyáltalán honnan ismer?????
- Ja, férjnél van? Vissz. hall...

Kb. 10 percig vihogtam, a kollégáimmal együtt.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, honnan tudja, hogy nézek ki, hol dolgozom, stb. Még csak Pusztai vezeték nevűt sem ismerek... Na mindegy, a nap legalább vidáman telt innentől kezdve.

Azért más dolgok is történtek velem a héten. Tegnap pl. szabin voltam. Még tavalyról áthoztam egy napot, így barátnőmmel kihasználtuk az alkalmat, s elmentünk rákszűrésre. Nem egy kellemes dolog, de ha kell, hát kell. 16.20-ra volt időpontunk. Ehhez persze nekünk már reggel 10-kor legkésőbb el kell Pestre indulnunk. (Ja igen, Pesten van a dokink.) S persze nem is mi lettünk volna, ha már megint nem a legnagyobb hóesésben indultunk volna neki. Így biztos ami biztos, Pöttyös utcánál kocsit leraktunk, aztán BKV-val betámadtuk a West End-et. Jó nagy leértékelések voltak, úgyhogy szép "zsákmánnyal" tértünk haza. A rávalót már előző este megkerestem PS-en, ahol az OPHU ligában 3. helyet értem el (míg Csaba dolgozott, én pénzt kerestem itthon:o)) ). Azért, hogy teljes legyen a nap, a közterületesek megbüntettek bennünket 5 ezer Ft-ra. Állítólag a járdán parkoltunk. Szerintünk nem, de nem tudtunk vitatkozni, mert csak a papírkájukat hagyták a szélvédőn....

Aztán itthon, késő este - mikor indultam volna Csabáért a melóba -, mondja Dorka hogy olyan fáradt, fáj a szeme, feje, mellkasa. Gondoltam fáradt, hisz az utóbbi időben sok dolgozatot írtak, meg itt van a takony szezon is, benyelt valamit. Mire hazaértünk addigra már mutatja is, hogy tele van kiütésekkel. Első ránézésre bárányhimlő.... s tényleg. Ma voltunk dokinál, egy hét itthonlét, egy kis rázókeverékkel és mentolos hintőporral. Mondta a gyerekorvos, hogy számítsunk rá, hogy a torka is kiütéses lesz, fájni fog a feje, köhögni fog. S egy hét múlva vár vissza bennünket.

Nos eddig a hét eseményei. S ami még vár ránk, szombaton egy jó kis színházi előadás Budapesten Csabával. Még karácsonyra kaptuk a jegyeket tesómtól. Az élményről majd beszámolok, vagy Csaba.

No, akkor vágjunk bele...

2011 van, eltelt egy év. Tavaly ilyenkor még elég kilátástalannak láttam a helyzetemet, lévén nem volt munkám, s még egészségileg sem voltam teljesen százas. Az idei évem azért lényegesen jobban indult ilyen szempontból is. A szilveszteri baráti összejövetel nálunk volt megtartva, s úgy érzem jól sikerült, jó házigazdák voltunk. Macsekék érkeztek meg korábban. Azt azért látni kellett volna, ahogy bevonulnak a hatalmas piros hajóbőrönddel. :o) Mi már addigra elkészítettük itthon a szendvicseket, a sütik megsültek, s már az elsejei lencsefőzelék és a fincsi ropogósra sült csülök is hadrendbe volt állítva. Úgy egyeztünk meg, hogy a kaját mi, a piát pedig a vendégek állják. Nos, amíg vártunk Tuzsiékra mi lányok kettesben leküldtünk a torkunkon egy üveg Martinit (jó-jó a fiúk is besegítettek egy-két korty erejéig, de az érdem a miénk volt). Aztán 6 óra körül Andiék is megérkeztek, teljes lett a csapat. Innentől pedig a hangulat is erőteljesen megemelkedett (nem mintha addig nem lett volna jó). A fényképeket és a videókat mindenesetre nem hozzuk nyilvánosságra, legalábbis én a 80%-át nem szándékozom. :o) A korunkra való tekintettel, s a tavalyi évhez igazodva, idén is ágyban voltunk már 1/2 2 körül. (Külön-külön páronként, még mielőtt bárkinek meglódulna a fantáziája.) Viszont a "takarodó utáni" hűtő-nyitogatásból levettem, hogy nem én voltam az egyetlen, aki sokára aludt el, s akinek a mája nem tudta elég gyorsan feldolgozni az alkoholt.... Másnap még ettünk finom lencsét (csakhogy az idén gazdagok legyünk), s búcsút vettünk egymástól. Tulajdonképpen jól jött ki ez az évvégi buli, így hogy elseje csak szombatra esett, még volt egy nap a pihenésre.
Ma meg már meló. A héten mi a cégnél leltározunk, úgyhogy még nem indul a nagyüzem, de jövő hét már teljes erőbedobást követel.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én év elején (s közben sem) nem nagyon szoktam fogadkozni, hogy most aztán... ! Persze terveim azért vannak. Először is ami saját magam szempontjából a legfontosabb, ma belevágtam a 90 napos diétába. Nálam ez bevált, abszolút kíméletes, rendbe rakja a gyomrot, s kitűzött kilók is szépen leolvadnak majd rólam. Tulajdonképpen az első két hetet kell túlélnem, utána már teljese az átállás. Azért hogy nehogy eltévelyedjek, az induló (súly és egyéb méret) adatokat - elrettentésként - kiraktam a hűtőre, hogy még véletlenül se csábuljak tévútra. Előszedtem néhány régebbi ruhámat, amibe pár éve még simán belefértem, hogy tudjam mi a cél.
Másik terv a nyelvtanulás. Van ugyan németből és angolból is nyelvvizsgám, de mivel nagyon keveset használtam mindkét nyelvet az utóbbi időben, muszáj kicsit felfrissítenem a tudásomat. Próbálok minél több német nyelvű adást nézni a tv-ben (elég sok ilyen csatornánk van), amit csak lehet a gépemen átállítottam németre (facebook, gmail), s persze leficcent a polcról a német nyelvkönyv is. Szándékomban áll még a tankönyvboltba benézni ez ügyből kifolyólag, mert egyedül elég nehéz kontroll nélkül tanulni, szóval keresnem kell valami olyan könyvet, amiben megoldó kulcsok is vannak a feladatokhoz.
S hogy az év többi része hogy alakul még nem tudom. A nyaralásról még korai lenne beszélni, még nem is agyaltam róla, hogy merre mennék szívesen. Bár a csajokkal (Helga, Edi, Brigi) tervezünk egy pasi-mentes hosszú hétvégét a Balcsinál, de ezt azért nem lesz túl egyszerű összehozni.
Persze Csabával is van egy csomó álmunk, de azokról majd folyamatosan írunk, ha megvalósulnak.

Nos akkor erre az évre mindenkinek jókedvet, nyugalmat, sikereket kívánok az élet minden területén.

Ps.: A hitetlenkedők kedvéért: amíg írtam a blogot, Áfonya itt aludt mellettem. S igenis van
macskánk!!!! :o)))