Kikapcsoltunk :o)

Az úgy volt, hogy..... kb. 4 éve tervezzük, hogy most aztán tényleg elmegyünk wellnesselni a barátnőmmel. Február közepén jött a telefon, hogy nincs tovább, egy hónap múlva ha törik, ha szakad megyünk. Nagyon nem akartunk kocsikázni, így 80km-es körzetben keresgéltünk. Végül fővárosunk lett a célpont. Közel is van mindkettőnkhöz, bulizni is lehet, ha jó idő van sétálni is nagyokat, meg esetleg plázázni, ha ahhoz van kedvünk. Én így péntekre szabit vettem ki (+ ugye szombatra is mert munkanap volt - bár nekünk kötelező szabi van ilyenkor), s kb. fél kettő magasságában elindultunk. Korábbra terveztük az indulást, de 1/2 12-kor én még se hajat nem mostam, se körmöt nem festettem (ráadásul még nem is voltam náthaügyileg százas, így lassú is voltam mint a tetű), stb... szóval Helga addig netezett nálunk kicsit, hogy ne unatkozzon. Nagy nehezen elindultunk, s kb. 50 km-ig bírtuk, amikor is úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Egy autópálya melletti éttermet néztünk ki. Valami könnyűt akartunk burkolni, s ennek megfelelően mindketten salátát rendeltünk egy kis husival. De kihoztak akkora adagot mindkettőnknek, hogy még vacsira is azt ettük. Végül csak megérkeztünk a szállodába (Hotel Hélia Bp.XIII), ami egész jól nézett ki. A recepción kapásból egy smasszer kinézetű nő fogadott bennünket. Vigyázzba ugyan nem álltunk, de nagyon ártatlan kislány kinézettel ittuk eligazító szavait. Szobába felcuccolás, s már nyíltak is a bacardi-s üvegek, amit előző nap beszereztem, s gondosan elcsomagoltam a bőröndbe. Aztán átöltözés, s irány a wellness részleg. Előtte még kiválasztottuk, hogy másnap milyen masszázst veszünk majd igénybe (ez benne foglaltatott az árban+ egy gyertya fényes vacsi - de ezekről majd később) s már meg is merültünk a medence meleg vizében. Kellemes 36-38 fokos volt. Szerencsére nem voltak sokan, gyerekek meg pláne nem, úgyhogy a nyugodt agykiürítés simán ment. Kipróbáltuk a szaunát is, ami nem volt koedukált szerencsére. Én ugyanis utálok fürdőruhában izzadni. A gőzkabin elég kicsi volt, oda nem is mentünk, mivel a szauna jó tágas volt, s sokkal jobban bírtuk. Pancsizás után felslattyogtunk a szobánkba, s elfogyasztottuk az ebédről gondosan elcsomagolt kajánkat. Nem volt kedvünk a szobában dögleni, így kitaláltuk, hogy keresünk valami műintézményt, ahol lehet inni. Sikerült is egy The Pub nevezetűbe bekeveredünk. Bárszékek, fotelek, kellemes környezet, s jött a pincér csaj. Leadtuk neki az igényünket, miszerint indítanánk fejenként két jager/1 cola combo-val. Ekkor ránk nézett, elmosolyodott, s közölte, hogy nagyon szeret bennünket. Mi csak meg akartuk kímélni, hogy 5 percen belül 2x forduljon, de ha ő ezért szeret bennünket, hát legyen. Valamikor éjfél után indultunk haza (amikor már több mint 2 jager ment le a torkunkon.. :o))) ). Gondoltuk, hogy majd mi... IX kerületből XIII-ba taxi nélkül... Bírtuk egy ideig, de a Duna korzónál már annyira fáztunk a kimondottan jeges széltől, hogy taxiba ültünk. Már csak egy gyors tusolás volt hátra, s az alvás.
Másnap reggel a masszázzsal indítottuk reggeli után. Sajna beleválasztottunk olyanba, amibe nem kellett volna. Illetve az én hátamnak kimondottan jól esett, de barátném nem volt tőle elájulva. Mindegy végül is letudtuk, mentünk fürdeni és szaunázni utána. Valamikor dél körül nagyon ránk jött az álmosság, így bevetettük magunkat az ágyba. 3 körül fel is ébredtünk, s elmentünk egy szelet pizzát bekapni a WestEnd-be. Utána vissza szállodába pacsizás, s irány a gyertya fényes vacsi. Már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy milyen képet vágnak, amikor két nőnek kell a két személyes eldugott kis zugban meggyújtani a gyertyát. De csalódnunk kellett gyertya egy szál se.... Viszont kedves volt a pincér, sőt a kaja is nagyon fincsi volt (bár nem egy Shiraz Hotel), sőt még a bárzongorista is szórakoztatott bennünket (azért néhány zeneszerző szerintem forgott a sírjában...). Vacsi után még beültünk a bárba, hogy bemelegítsünk az estére. Iszogatunk, s halljuk hogy valami nagyon ismerős és melegen duruzsoló férfihang terjed a levegőben. Csapó Gábor volt az... :o)) Annyira kellemes hangja van, hogy az valami hihetetlen. Sajnos a vízilabda csapat nem volt vele, így egy élménnyel szegényebben indultunk neki az éjszakának. Helga már előző napokban kinézett egy Retro bulit, hogy az nekünk zeneügyileg tökéletes lesz. Odaértünk, s azt hittem rossz évszázadba csöppentünk. S valóban. Berakott hajú nénik, kiskosztüm, körömcipő, focista frizurájú 40-esek, pöttyös és kockás pörgős szoknyás nőcik.... Egy fiatalembert Helga meg is kérdezett, hogy ugyan neki mennyit fizettek, hogy részt vegyen ezen a mulatságon. Ekkor ő csodálkozva nézett ránk, hogy.... de ő 2 éve minden 3. héten itt van. Aztán megláttuk DJ Marit... Na, ekkor mondtunk good bye-t. Ennyi elég is volt. Irány vissza a tegnapi bárba. Ott pechünkre zárt körű rendezvény volt, így elindultunk valami club félét keresni. A lényeg a lényeg, hogy semmi.... mindenhol tizenéves suttyók/lányok.... Nyilván mi nem készültünk fel rendesen, de tanultunk. Jövőre előre leszervezünk mindent, az összes ismerősünket felhívjuk, s csak tuti buliba megyünk. :o)


Még rengeteg mesélni valóm van erről az estéről is (egy csomó minden kimaradt - pikáns és diszkrét élmények), de szerintem már nagyon unjátok ezt a hosszúra nyúlt blogot. Úgyhogy mára ennyi.


Vacsi az ágyban









DJ Mari







Buli előtt :o))






Buli utáni és szaunás képeket nem kaptok.... :P

Nem úsztam meg....

Azt hittem az idén is megúszom a náthát, de sajna nem..... Pedig erősen tartottam magam, de a családom többi tagjának beszerzett náthájából úgy látszik nekem is jutott. Most iszonyúan fáj az arcom, a torkom.... Pedig itt a négy napos hosszú hétvége, amire igen sok mindent terveztem. Pl. holnapra egy kis plázázást Csabával. Fel kellene kicsit újítani a ruhatáramat. Egyrészt mert elvileg már nagyon közel van a tavasz, másrészt pedig még mindig nagyon sok akció van, amit ki kellene használni. Ja és persze mivel sikeres a fogyókúrám ezen okból kifolyólag is ruhatárcserére van szükségem. :o)
Aztán gondoltam egy jó nagy adag takarításra is, de ez lehet hogy továbbra is csak gondolat marad.
Na mindegy, még mindig inkább most legyek beteg, mint jövő héten, mert akkor bizony wellness hétvége lesz a barátnőmmel. Szállodai szoba lefoglalva, gondolatban összerakva, hogy merre megyünk, s mit is csinálunk majd.
Munkahelyemen is zajlik az élet. Szerencsére bővül a cégünk, ami ugye annak az eredménye, hogy jó a forgalmunk. Ma költöztünk át az új irodánkba. Ami nagyon szép lett, csak az asztalosok kissé elcseszerintették a bútorokat. Még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy változtatni kell rajtuk az biztos. Elméretezték rendesen..... először is rövidebbek lettek az asztalok, mint kellettek volna, plusz olyan magasak, hogy ha a legmagasabbra állítom a székemet, akkor is kényelmetlen az egész. Pedig nem vagyok egy törpicur, de nem tudom kire méretezték... Kolléganőmnek spec. le se ér a lába.... Pedig ő se alacsony. Egyébként tök jó volt, hogy a főnökeink ránk bízták a falak színeit, velünk együtt tervezték meg az iroda kinézetét. Ilyen munkahely is kevés van azt hiszem. Szóval ilyen téren is minden rendben van.

Most egyenlőre ennyi, megyek gyógyulni.